Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-112
. CXII. OESZÁGOS ÜLÉS. nagyobb súlyt fektet arra, hogy a választási törvényjavaslat még pedig mennél előbb törvényerőre emeltessék, nem lehetvén szándéka a kérdésnek hosszabb vitatása és élére állítása által a választási törvényjavaslatnak törvényerőre való emelését megakadályozni: elfogadja azon álláspontot, a melyet a főrendi ház bizottsága elfogadott és igyekezni fog, hogy a választási törvény ezen része ily módon emeltessék törvényerőre. A mi pedig azon kérdést illeti, hogy e §-ra nézve melyik szövegezés fogadtassák el: az-e, melyet a főrendi ház jogügyi bizottsága most ajánl? vagy az-e, melyet a főrendi ház eredetileg ajánlott? határozottan kénytelen vagyok kijelenteni, hogy épen azon nagyfontosságú okoknál fogva, melyeket a (bizottság javaslata indokolásában elősorol, mindenesetre kívánatos, hogy ezt azon szövegben fogadjuk el, mint azt a jogügyi bizottság hozza javaslatba. Ezt azért is vagyok bátor kérni a nagyméltóságú főrendi háztól, mert a §-nak ilymódú elfogadása által lényegesen meg van közelítve a czél, melyet az 1848. V. és erdélyi II. választási törvény módosítása által a kormány és a törvényhozás el akar érni, hogy nevezetesen az 1848. V. és erdélyi II. törvényczikknek oly magyarázat adassék, mely gyakorlatilag könnyen, s az ország minden vidékeiben egyformán legyen alkalmazható. Minthogy ezt ezen szöveg által sokkal helyesebben, világosabban vélem elérhetőnek, ez is egyik ok, miért ezt a szöveget elfogadtatni kérem. Azt emiitette Vay b. ő nagyméltósága, hogy a kérdésben forgó §-nak ily módon leendő elfogadása talán a főrendi ház compromissiójával járna. Engedje meg ő nagyméltósága, hogy eltérő nézetemnek adjak kifejezést. Igenis állana ez, ha a főrendi ház eredeti álláspontjától eltérne. De azon szövegezés által, melyet a jogügyi bizottság benyújtott, az álláspont, melyet a főrendi ház a múlt tárgyaláskor elfoglalt, tökéletesen meg van óva. De ez eltérés, mely csak formai, könnyíti az eljárást a censusra nézve. Egészen mindegy, akár igy fejeztetik ki a választói jogosultság: „választó lehet az, a ki 8 frt 40 krnyi adót fizet," — akár pedig igy: „aki bizonyos jövedelemmel bir, ha ezen jövedelem után annyi adót fizet, hogy 8 frt 40 krt tesz ki a törzs adó". Ezen szövegnek elfogadása, azt hiszem, nem csak a főrendi ház compromissiójával nem jár, de ez által a főrendi ház az elfoglalt állásponton megmarad. Azt kérdezte a kalocsai érsek ő nagyméltósága , vájjon vállalhat-e a kormány, s milyen garantiát arra nézve, hogy a §. ily szövegezésben a másik ház által is el fog fogadtatni ? Biztosítást és garantiát nyújtani, azt hiszem, e tekintetben alig lesz lehetséges, és ha nyújtanám is, ez czélra nem vezetne ; de igen fis kijelenthetem: hogy úgy a mint kinyilatkoztattam itt e házban, hogy a kormány hozzájárul a jogügyi bizottság szövegezéséhez, ép úgy érvényesíteni fogja befolyásának egész súlyát arra nézve, hogy ezen szövegnek a képviselőház által leendő elfogadása által a választási törvényjavaslat törvény erejére emeltessék. Ezeknek előrebocsátásával kérem a nagyméltóságú házat, méltóztassék a szőnyegen forgó §-t a jogügyi bizottság által benyújtott szövegezés szerint elfogadni. (Helyeslés.) Keglevich Béla gr.: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek ! Ennek a dolognak, mely felett most tanácskozunk, az az egy baja van, nézetem szerint, hogy nagyon is bőven lehet hozzászólni. Ha úgy állana a dolog, hogy csak két forma közt kellene választanunk, ha t. i. az a módosítás, a melyet a képviselőházhoz beküldtünk, ott — a mint történt is — egyszerűen visszavettetvén, most a nyilvános ülésben az forogna kérdésben, hogy vájjon a képviselőháznak eredeti szövegét fogadjuk-e el, vagy mereven megmaradjunk a magunk álláspontja mellett, akkor azt hiszem, a kérdés igen egyszerű volna, és nem kellene és nem is lehetne ahhoz sokat és hoszszasan beszélni, mert erre nézve új argumentumot, legalább nyomósat elmondani nézetem szerint nem lehetne. De oly állapotában a dolognak, a mint az ma itt előttünk van, nem igy áll a dolog, és én, habár nem nagyon óhajtom, mégis azon állásnál fogva, melyet e kérdéssel szemben elfoglaltam, kötelességemnek tartom a kérdésre nézve, ha szükséges, hosszasabban is nyilatkozni. (Haltjuk!)
