Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-125

CXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 97 fontolni a választó, hogy kikre bizza az eljárást, de befolyása a járási és kerületi bizottságban annyira biztosítva van, hogy ha azoktól az appellata a legfelsőbb fórumhoz fog felmenni, ott már nem szükséges, hogy ismét ezen elem legyen praeponderans. Adjunk egy kis befolyást a kormányzó elemeknek, melyeket a törvényhozás mindkét háza különben is mindenkor feleletre vonhat. En ennélfogva a képviselőház határozatához ragaszkodom. {Helyeslés.) Ghyczy Kálmán pénzügyminister: Nagyméltóságú főrendek! Cziráky János gr. főtárnok mester ur ő nagyméltósága azt monda beszéde elején, hogy itt egy nagy principiális kérdésről van a szó, hogy a méltóságos főrendek annak küszöbén állnak, hogy lemoiidjauak-e egy nagy elvről ? Én — bocsásson meg nagyméltóságod — váriam excellentiád részéről ezen elvnek föltüntetését, de nem voltam olyan szerencsés hallani, hogy melyik tehát azon elv, az az alkotmányos nagy elv, a mely itt veszélyben van. A bizalmatlanság hangjait minden lehető kormány irányában ő excellentiájának szavaiból kivehettem, de valamely nagy elvi kérdésnek kitüntetését — bocsánatot kérek, magamnak kell a hibát tulajdonítanom, — én szavaiból nem vehettem ki. Nem tudom, hogy a régi időkben, hajdan indokolt volt-e az a nézet, a mely szerint az ország lakosai a kormányokat az ország ellenségeinek tekintették. En azt hiszem, hogy indokolt akkor sem volt. De ép azért tért át az ország a parlamentáris kormányrendszerre, hogy egyátalában ne legyen lehetséges az, hogy a kormány érdeke ellentétben legyen az ország érdekével, hogy a kormány mint ellenség álljon az országgal szemben [Helyeslés), és ha igazán a parlamentarismus terére akarunk lépni, ha azt fön akarjuk tartani, akkor le kell már egyszer mondani azon nézetről, hogy egymást mint ellenségeket tekintsük és ne akként tekintsük egymást, mint olyanokat, kiknek kötelességök egy czélra: a haza szent ügyének előmozdítására működni. (Élénk tetszés.) Azt monda ő nagyméltósága, hogy én egy érvvel azért éltem volna, hogy némileg a magam nézetére csábítsam a nmlt. főrendeket. Bocsánatot kérek, de — engedelmet a szóért, — kénytelen vagyok e szemrehányást visszautasítani. En figyelmeztetni akartam a nagyméltóságú főrendeket PŐKENDI NAPLÓ 1872/75. III. egy veszélyre, a mely előadhatja magát az én saját tapasztalásom szerint is, mert hogy a kis birtokos érdeke a nagy birtokosnak érdekeivel már tökéletesen egybeforrt és azzal egyenlő, ezen állítás helyességét sokan a mélt. főrendek közül saját tapasztalatuk szerint is valónak elismerni nem fogják. Hanem meg fog nekem bocsátani ő nagyméltósága, hogy a mennyiben itt az adótörvényeket emiitette, a melyeknek csakugyan e kérdéssel semmi összeköttetésök nincs, inkább én mondhatnám, hogy ezzel az ő részére akarta megnyerni a nagyméltóságú főrendeket, a mennyiben ez által akarta megszerezni magának a hangulatot arra, hogy nézetének pártolókat szerezzen. 0 nagyméltósága továbbá, mintegy azt monda, hogy az országos bizottságban az egyik felől fognak ülni a képviselőház terve szerint a ministeri kinevezettek és köztök fog ülni a pénzügyminister és ő ugy képzeli magának ezen testületet, mint a mely talán nem is organikus elemekből áll, hanem mint marionetteket, kik mindig csak bizonyos ordre szerint fognak szavazni, s kik nem fogják saját nézetöket érvényesíteni akarni. Azt hiszem, lehetetlen, hogy oly testület állíttassák össze, hogy az egyik oldalon levők mindig egy véleményben legyenek, a másik oldalon ülők pedig mindig más véleményben. Sokkal jobb véleménynyel vagyok polgártársaim iránt, mintsem föltehessem, hogy nekik maguknak az olyan fontos, az ország jövőjére annyira kiható állásban meggyőződésök ne legyen, melyet érvényesíteni akarjanak; s hogy csak abból álljon a tanácskozásban való resztvételök, hogy méghat' joljanak a miniater auctoritása előtt. En sokkal jobb véleményben vagyok ugy a választottak, mint a kinevezettek irányában, mintsem hogy ezt lehetőnek tehessem fel. És végezetre még azt kell megemlitenem, hogy ő excellentiája maga elismerte azt, hogy azon földadószabályozási munkánál a vidékek érdeke áll szemközt vidékek érdekével. Ez az argumentum az, a melyre én leginkább támaszkodom. Igazsága van Ő excellentiájának, épen attól lehet tartani, hogy miután a vidékek érdeke itt a közérdekkel némileg szemben áll, — nem mondom, hogy meg fog történni, de a törvény13