Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-125
94 CXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. kezetet azon szövegben, melyben azt a nagymit. főrendek elé terjesztette. Én ennélfogva, hogy a két ház közt ezen fontos és sürgős törvényre nézve a megegyesülés mielőtt megtörténhessék, arra vagyok bátor kérni a nagyméltóságú főrendeket, méltóztassanak ezen szakasznál a képviselőház által felterjesztett javaslathoz hozzájárulni. Vay Miklós b. koronaőr: Részemről nagyon kérném a méltóságos főrendeket, méltóztatnának ez úttal a főrendi állandó hármas bizottság véleményét mellőzni, és a képviselőház szerkezetét fogadui el; és — pedig nem csak azon okból, hogy ilymódon mentől elébb létre jöjjön a két ház között az annyira kívánatos egyesség, mely hiszem jó részt csakis ezen egy pont elfogadásától van még föltételezve, — hanem azért is, mert a képviselőház ez ügybeni intézkedése teljesen helyes és alapos. Ugyanis miként áll a dolog? Miután az első járásbizottságokat s azok elnökeit a megyék választják, s ezekben a kormánynak csak két szakértő szavazattal bíró tagja van, miután továbbá e kerületi bizottságok, mint amazok kifolyásai, és a melyeknél a kormány csakis az elnökök által van képviselve, tehát úgy tekinthetők, mint a melyekben a választott elemek jelentékeny, sőt döntő túlsúlylyal bírnak, a képviselőház úgy van meggyőződve, hogy elég, ha a központi bizottságban, melynek elnöke maga a pénzügyi minister, vagy annak helyettese, a tagok száma felében választottakból fog állani, felében pedig nevezettekből alakuland; mig ellenben a hármas bizottság javaslata szerint, a kormány csak V 3-át nevezné ki a tagoknak, 2 / 3-áa, pedig a megyebeli, már két választási retortán keresztül ment egyénekből kerülne, egy harmadik fokozatos választás utján, az országos földadó bizottságba. Az egész különbség tehát a két nézet között ebből áll : hogy mig a képviselőház a központi bizottsági tagoknak %-át kineveztetni kívánja, a hármas bizottság ezen számból Ve* 0 * le akar alkudni, s a választandók számát 4 /e" ra emelni fel. Es ez az, a mit csekély nézetem szerint elfogadni, nem lenne az egésznek javára! Nem akarom e helyen bóVebben vizsgálni, hogy átalában miben van az adófizetőknek, s kivált a nagyobb földbirtokosoknak, több garantiája: abban-e, ha a bizottsági tagok sorshúzás utján, mint megannyi egyelőre ismeretlen tényezők kerültek fokozatosan ki a háromrendíí rejtélyes tartalmú urnából, vagy ha a törvény végrehajtásánál megbízott minister saját felelőssége alatt nevezi ki az általa annyira-mennyire csak mégis ismert tagokat; hanem azt az egyet tudom és érzem, hogy nagy igazsága van a képviselőháznak, midőn a katastralis ügyekben végzendő legfelsőbb testületben nem akarja tovább a választottak és nevezettek között a különbséget fentartani, vagy jobban mondva, nem akar különbséget tenni közöttük; a mi pedig csak úgy s addig lehető, mig azok egyenlő számmal fognak abban alkalmaztatni; a minthogy kissé kényes dolog is lenne e kérdés még bővebb feszegetésébe bocsátkoznunk, ismervén ezen katasteri törvénynek 29. §-át, mely szerint a bizottságok, s igy a nem centrális bizottság tagjai is, minden különbség nélkül fogadják becsületök szentségére, hogy teendőikben lelkiismeretesen s részrehajlatlanul fognak eljárni. (Helyeslés.) Ismétlem tehát, hogy a képviselőházi szöveghez járulok, — járulok pedig azért, mert kivánom, hogy e törvény végre valahára létre jöhessen, — de továbbá azon okból, mert különben is a két alsóbb bizottságtól vettetik meg alapja ez utón érvényesítendő minden munkálatnak, hol pedig, lehet mondani, majdnem kirekesztőleg a választó elem a döntő tényező, — itt van tehát és lesz annak a helye, hogy a katasteri szabályozás által közvetlenül ne emeltethessenek az adók, úgy hogy a centralis bizottság elé már csak egyes és ritka esetek fognak kerülni. Nem látom tehát által, hogy, miután különben is belenyugodtunk már abba, hogy a tagok 2 / 6-át az ezen egész törvényjavaslat keresztülvitelével foglalkozó minister nevezze ki, miért ne hatalmaznók fel ma kevesebbre, úgy mint ezen y 6 kinevezésére is, (Helyeslés), annyival is inkább, mert különben— és ez a döntő argumentum reám nézve—• okvetlenül még megszületése előtt bizalmatlanságot gerjesztenénk ezen testület egyik fractiója irányában, — a mi pedig czélszerű bizonyára nem lenne — de meg őszintén megvallom, hogy ha még ily csekélységekben is meg akarjuk a kormányt szorítani, ez által nem árulunk el valami nagy rokonszenvet a parlamentarismus által szén-
