Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-125

90 CXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. kor a kormány képviselőjének e tekintetben tör­tént számítására a főrendek nagy csodálkozá­suknak adtak kifejezést, hogy egy katasteri törvényjavaslat benyujtatik a nélkül, hogy az egyes adófizetési percentek kiszámítva lettek volna, mint ez most utólag a felsőházban történt. A pesti piacz volt az egyetlen, mely egy magán embernek alapot szolgáltatott a termények átlagát kiszámitani. E tekintetben gazdagabb ugyan most a kormány számítása, mert bővebb és na­gyobb átlagok számítását teszi lehetségessé; a különbség azonban semmi esetre sem oly nagy, mint állíttatik. A pesti piacz és a vidék közt meg van egy bizonyos correlatio. Nem merem ugyan állítani, hogy akkor, midőn a faárak a magas hegyekben csökkennek, akkor a pesti piaczon az árak gyakran magasak ne lehetnének, mert nem lehet azt állí­tani, hogy ennek a fogyasztás lenne a követ­kezménye, hanem a mint igen gyakran látjuk, a szállítás az árakra nagy befolyással van, és ha a vizén nagyobb mennyiségben lehet a fát szállí­tani, akkor száll az ára. Egyátalában ha emel­kedik a fuvar és a gabona ára, akkor emelkedni fog a fának is az ára, s azért kétségtelen, hogy a gabona ára s az egyes piaczoknak egymáshozi árviszonya, visszahatással van a fa árára is. A legtöbb állítás, melyet ez ügyben hallot­tam a fa árára nézve, óriási tévedés. Azt mond­ták, hogy vannak vidékek, hol nem tudom hány év alatt a fának nem volt ára. {Zaj. Szavazzunk!) Nincs vidék, a hol a fának ne volna ára. Lehet­nek vidékek, a hol egyetlen egy öl sem adatik el, de a hol ember lakik, és fűteni kell, ott a fának ára is van. Azon famennyiségnek, a mely termesztetik, vágatik, fuvaroztatók, természe­tesen mindig és mindenhol van értéke. Azt a következtetést, hogy vannak vidékek, hol a fa ára roppantul emelkedett, a mennyiségre nézve elfogadom, de átalában csak annyival emelkedett, a mennyiben a vasút építése által a szállítás ol­csóbb lett; a hova a vasút nem jut el, ott a fa ára csak az, a mi a régi, nagyobb csak annyi­ban lett, a mennyibeu a gabonaárak is nagyob­bak lettek, és a melyek ennek következtében a fa árát is emelték. Nem akarom a mélt. főrendeket további elő­adásom által fárasztani, az érveket, melyek elő­hozhatok voltak, azt hiszem, előhoztam, és befe­jezhetném ezzel szavaimat, azon kinyilatkoztatás­sal, hogy én a főrendi ház előbbeni határozata mellett maradok. Azonban még egy körülményt kötelességemnek tartok felemlíteni. Nem tudom, hogyan fogják fel a főrendek ez ügyben a diaetalis pertractatiót: ú.gy-e, hogy ezen §. némely szavai már el lévén fogadva, azok változtathatlanok, vagy mivel a §. részben meg­változtattatott, a főrendeknek is jogában áll azt megváltoztatni. Én mindenesetre azt, a mi a 20 évi árra nézve mondatott, nagyszerű tévedésnek tartom és erre nézve azt vagyok bátor felhozni, és ennek következtében talán indítvány is tehető, hogy a 20 évi árak szerinti átlag sokkal cseké­lyebb volna, mint ha egy rövid évsorozat átla­gát vesszük. Ez nagyszerű tévedés és a leg­helyesebben bebizonyítható az által, a mit a múltkor mondottam; csak hogy én a percentes levonást egyátalában nem pártolván, arról inkább nem is beszéltem, hanem azon helyes érvet hoz­tam fel, a mit az arányosság tekintetéből szük­ségesnek tartottam. De az ai'ányositási érveknek percentes levonásával eléretik azon igazságos czél, mely az én számitásom és nézetem szerint is, ha a 20 évi átlag helyett a faárak ugyanazon évek­ből, tehát 1867 —1872-ig számíttatnának, és 10 %-kal több számíttatnék a fa árából le, mint egyéb termények árából, azaz, ha 20% számít­tatik le a termények árából, 30% pedig a fa­árakból: akkor is el fogjuk érni azt, a mit én keresek, t. i. arányos és egyforma megadóztatá­sát mind a kettőnek. És az által, hogy ezen rövid időt elfogad­tam, eléggé bebizonyitom, hogy a rövidebb idő­ben is vannak átlagos árak, melyek nem annyira sujtók, mint a régiek és a hosszabb évi átlagok nagysága; mert méltóztatnak tudni, hogy épen az 50-es években volt magas a gabona ára és sok­kal magasabb a fa ára mint 1873-ban. (Szavaz­zunk !) Ghyczy Kálmán pénzügyminister: Mélt. főrendek! Egy körülményre akarom mégis fel­hívni figyelmét a t. grófnak, a ki előttem szólott. 0 azon véleményét fejezte ki, hogy neki igen logice lehetett a kenyérárakra hivatkozva az át­lagot kiszámitani. Megengedem, hogy ebben bi­zonyos logica lehet, de hogy e tekintetben épen

Next

/
Thumbnails
Contents