Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

86 LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. zal kezdeményeztük volna, a melyet a minister­elnök ur jellegezett, hanem ha szem előtt tartatott volna azon közmondás: lassan haladj, tovább érsz. A legnagyobb örömmel vettem, amiket államférfiúi beható szónoklattal ecsetelt a ministerelnök ur, hogy hogyan lehet ezen bajokon segíteni; de in­kább óhajtottam volna, ha már positiv indítványok­kal találkoztunk volna, azoknak létesítésére nézve, a miket az országnak a jelen körülmények közt, ugy szólván fömnaradása kíván. Hiszem, hogy azok átalában czélhoz fognak vezetni, de méltóztassanak megengedni kimonda­nom, én nem hiszem, hogy azoknak mindenike oly nagy orvoslatot fog nyújtani, ha csak radi­kális, és magában némileg a jelenlegi rendszer­nek módositása nem fog eszközöltetni; a nél­kül azonban, hogy — és ezt jól kívánom megér­tetni — az 1848-iki, alkotmányunkat újra alkotó törvényeink szellemétől a törvényhozás eltérjen. Felemlittetett, hogy novelláris törvényekkel fogunk találkozni, a minek én igen fogok örvendeni, ha azok általa bajon segítve lesz. De egyátalában azt tapasztaltuk, — nem a mostani igazságügyi ministert értem, — pl. novelláris polgári perrendtartásnál, hogy azok még nagyobb zavart szültek, a nélkül, hogy a bajon lényegesen segítve lett volna és a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás, és a mi an­nak fő tényezője,gyorsabb, olcsóbb lett volna. Hinc illa derivata clacles. Ezeket csak azért jegyeztem meg, hogy a méltóságos főrendi háznak kijelentsem nézeteimet, a melyekkel hiszem, hogy a bajon segítve leentl. Részemről tehát miután jelenleg más nem marad hátra, mint a jelen lehetőséget szem előtt tartva, egész készséggel és valóban teljes bizalommal várva, hogy sikerülni fog az általam mélyen tisztelt államférfiaknak, a kik a kormány élén ál­lanak, a bajou segíteni, e törvényjavaslatot a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom ; egyes pontjainál azonban még némely tájékoztató észrevételnek meg­tételére a jogot, az ügy fontosságai tekintve, magam­nak fentartom. Szlávy József ministerelnök és pénaügy­minister: Megengedik a mélt. főrendek, hogy pár észrevételt koczkáztassak azokra, miket az előt­tem szólott mélt. főrendi tagok méltóztattak mon­dani. B. Prónay ő méltósága kiemelte, hogy a főrendi ház pénzügyi bizottsága nem hangsúlyozta eléggé azon kényszer helyzetet, a melybe a mélt. főrendek ismét jutottak, a mennyiben kénytelenek a költségvetést annyira gyorsan és oly rövid idő alatt végig tárgyalni. Erre bátor vagyok megje­gyezni, hogy a mélt. főrendek előtt már körülbelől 4 hónappal ezelőtt ismeretesek voltak a költségve­tésnek kiadási tételei, és ha kényszer helyzetben vannak a mélt. főrendek, nem kevésbé volt ez alka­lommal kényszer helyzetben a képviselőház is. Vannak bizonyos helyzetek, melyeknek mellőzése sem kormánynak, sem más valakinek tehetségében nincs. A kormány — ugy hiszem — kellő időben terjesztette be a költségvetést. Hogy az előbb nem kerülhetett a mélt. főrendek elé, ezt ne méltóztas­sanak figyelem hiányának tekinteni a kormány ré­széről, hanem méltóztassanak okát keresni a kö­rülményekben, a melyek nemcsak ezt, hanem sok egyéb abnormitást is indokolnak és igazolnak, me­lyekkel az országban találkozunk, és fájdalom, találkozni fogunk még esztendőkön át, mig nem sikerül összes állami háztartásunkat és állami intéz­ményeinket végleg rendezni. Ennyit a kényszer helyzetre nézve. Egy másik erős szót méltóztatott mondani a mélt. báró ur, midőn kimondá, hogy két rósz közöl a kissebbiket választja, tudniillik inkább fogadja el a kormány költségvetését, semhogy ennek elej­tése által az államháztartást tegye ki zavarnak. Bocsásson meg a mélt. báró ur, az Ítélet egy kissé erős, ha azt méltóztatik mondani, hogy ,,rosz". A jóság és roszaság fogalma egyátalában valami relatív; és ha a mélt. ur figyelembe fogja venni ezen budgetet, meglehet, azon meggyőző­désre fog jönni, hogy a fenforgó körülmények közt ennél sokkal jobbat vagy ő szerinte sokkal kevésbé joszat csinálni ez alkalommal alig volt lehetséges. Annak igazolására, hogy milyen rósz a költ­ségvetés, két tételt méltóztatott felvenni: egyiket 30,000 írttal, a másikat 5000 frttal; a gypsz­öntvényekre és a zeneakadémiára vonatkozókat. Megengedem, hogy az ország kétségkívül mind­kettő nélkül ellehet, de itt átalában bátor va­gyok megjegyezni, — és szolgáljon ez feleletül Gyürky gróf ő méltóságának is, a ki azt mondja, hogy ha egyedül marad is, minden felesleges költséget ellenezni fog, — hogy itt ismét nagyon

Next

/
Thumbnails
Contents