Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

86 LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. zal kezdeményeztük volna, a melyet a ministerelnök ur jellegezett, hanem ha szem előtt tartatott volna azon közmondás: lassan haladj, tovább érsz. A legnagyobb örömmel vettem, amiket államférfiúi beható szónoklattal ecsetelt a ministerelnök ur, hogy hogyan lehet ezen bajokon segíteni; de inkább óhajtottam volna, ha már positiv indítványokkal találkoztunk volna, azoknak létesítésére nézve, a miket az országnak a jelen körülmények közt, ugy szólván fömnaradása kíván. Hiszem, hogy azok átalában czélhoz fognak vezetni, de méltóztassanak megengedni kimondanom, én nem hiszem, hogy azoknak mindenike oly nagy orvoslatot fog nyújtani, ha csak radikális, és magában némileg a jelenlegi rendszernek módositása nem fog eszközöltetni; a nélkül azonban, hogy — és ezt jól kívánom megértetni — az 1848-iki, alkotmányunkat újra alkotó törvényeink szellemétől a törvényhozás eltérjen. Felemlittetett, hogy novelláris törvényekkel fogunk találkozni, a minek én igen fogok örvendeni, ha azok általa bajon segítve lesz. De egyátalában azt tapasztaltuk, — nem a mostani igazságügyi ministert értem, — pl. novelláris polgári perrendtartásnál, hogy azok még nagyobb zavart szültek, a nélkül, hogy a bajon lényegesen segítve lett volna és a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás, és a mi annak fő tényezője,gyorsabb, olcsóbb lett volna. Hinc illa derivata clacles. Ezeket csak azért jegyeztem meg, hogy a méltóságos főrendi háznak kijelentsem nézeteimet, a melyekkel hiszem, hogy a bajon segítve leentl. Részemről tehát miután jelenleg más nem marad hátra, mint a jelen lehetőséget szem előtt tartva, egész készséggel és valóban teljes bizalommal várva, hogy sikerülni fog az általam mélyen tisztelt államférfiaknak, a kik a kormány élén állanak, a bajou segíteni, e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ; egyes pontjainál azonban még némely tájékoztató észrevételnek megtételére a jogot, az ügy fontosságai tekintve, magamnak fentartom. Szlávy József ministerelnök és pénaügyminister: Megengedik a mélt. főrendek, hogy pár észrevételt koczkáztassak azokra, miket az előttem szólott mélt. főrendi tagok méltóztattak mondani. B. Prónay ő méltósága kiemelte, hogy a főrendi ház pénzügyi bizottsága nem hangsúlyozta eléggé azon kényszer helyzetet, a melybe a mélt. főrendek ismét jutottak, a mennyiben kénytelenek a költségvetést annyira gyorsan és oly rövid idő alatt végig tárgyalni. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy a mélt. főrendek előtt már körülbelől 4 hónappal ezelőtt ismeretesek voltak a költségvetésnek kiadási tételei, és ha kényszer helyzetben vannak a mélt. főrendek, nem kevésbé volt ez alkalommal kényszer helyzetben a képviselőház is. Vannak bizonyos helyzetek, melyeknek mellőzése sem kormánynak, sem más valakinek tehetségében nincs. A kormány — ugy hiszem — kellő időben terjesztette be a költségvetést. Hogy az előbb nem kerülhetett a mélt. főrendek elé, ezt ne méltóztassanak figyelem hiányának tekinteni a kormány részéről, hanem méltóztassanak okát keresni a körülményekben, a melyek nemcsak ezt, hanem sok egyéb abnormitást is indokolnak és igazolnak, melyekkel az országban találkozunk, és fájdalom, találkozni fogunk még esztendőkön át, mig nem sikerül összes állami háztartásunkat és állami intézményeinket végleg rendezni. Ennyit a kényszer helyzetre nézve. Egy másik erős szót méltóztatott mondani a mélt. báró ur, midőn kimondá, hogy két rósz közöl a kissebbiket választja, tudniillik inkább fogadja el a kormány költségvetését, semhogy ennek elejtése által az államháztartást tegye ki zavarnak. Bocsásson meg a mélt. báró ur, az Ítélet egy kissé erős, ha azt méltóztatik mondani, hogy ,,rosz". A jóság és roszaság fogalma egyátalában valami relatív; és ha a mélt. ur figyelembe fogja venni ezen budgetet, meglehet, azon meggyőződésre fog jönni, hogy a fenforgó körülmények közt ennél sokkal jobbat vagy ő szerinte sokkal kevésbé joszat csinálni ez alkalommal alig volt lehetséges. Annak igazolására, hogy milyen rósz a költségvetés, két tételt méltóztatott felvenni: egyiket 30,000 írttal, a másikat 5000 frttal; a gypszöntvényekre és a zeneakadémiára vonatkozókat. Megengedem, hogy az ország kétségkívül mindkettő nélkül ellehet, de itt átalában bátor vagyok megjegyezni, — és szolgáljon ez feleletül Gyürky gróf ő méltóságának is, a ki azt mondja, hogy ha egyedül marad is, minden felesleges költséget ellenezni fog, — hogy itt ismét nagyon