Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

82 LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. vallom, azon aggodalmat kelti fel bennem, hogy hiányzik azon körökben, melyek a törvényhozásra és az ország kormányzatára döntő befolyással bír­nak, azon erélyesség, mely a — sajnos, nemzeti tulajdonunkat nem képező — takarékosságnak, hogy ugy mondjam, a közvélemény ellenére való keresztülvitelére szükséges lenne. Beszélünk mi takarékosságról, hanem azért nincs vérünkben; ennélfogva azt hiszem, nagyobbnak kell lenni azon erélynek, - mely a takarékosságot létesítse, azon hangzatos szavaknál, melyek azt követelik. Ezek után az elvekhez szólva, melyek a költ­ségvetés megbirálásánál irányadóul szolgálnak, en­gedjék, hogy Zichy Nándor gróf tagtársunk elő­adására azon észrevételt tegyem, hogy én megval­lom, a vagyonosodást, melyről ő említést tett. — sajnos, — nem látom, sőt inkább vagyontalanodást látok, hogy ne használjam azon kellemetlen szót: elszegényedést. Az ok. mely nézetemben megerősít, a következő: egy ország vagyonossága miből áll ? Az országban létező természeti erők, lakosainak munkaképességéből s a meglevő tőke nagyságából. Tagadbatlan, hogy természeti erőkben hazánk bővelkedik, de nem mondhatjuk már azt, hogy a munkaképesség az országban nagy, sőt még azt sem mondhatjuk, hogy fokozódott, mert pusztító járvány csökkentette azt; a mi pedig a harmadikat t. i. a tőkében való gazdagságot illeti, én a tőke hiányának, tehát a tőkeszegénység leglényegesebb jelének tekintem azt, hogy ime az ország által ki­bocsátott kölcsönben belföldön a részvét mily cse­kély, mondhatni semmi. Ha mi tőkékben bővel­kednénk, ez nem történt volna. És e tekintetben még súlyosabbnak kell tekintenem az ország hely­zetét, mint Zichy Nándor gróf, a kinek egyébiránt szorosan a költségvetésre vonatkozó nézeteiben tö­kéletesen osztozom és épen ezért nem akarom arra vonatkozó nézeteimet bővebben fejtegetni. Ezek után, hogyne vegyem tovább igénybe a mélt. főrendek türelmét, miután ugy sem segíthe­tünk a bajon, nézetem szerint az áll előttünk, hogy két rósz közül a kisebbet válasszuk és erről van szó. A kisebb roszuak tekintem én az előttünk fekvő költségvetést tartalmazó törvényjavaslat elfo­gadását azon bajnál, mely szükségszerüleg azon körülményből származnék, hogy ha ezen törvényja­vaslat még ezen évben nem szentesittetnék. Ezért fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Gyürky Ábrahám gr. nógrádi főispán: Nagym. elnök ur, mélt főrendek! Nemzeti beteg­ségünk az, hogy többet költünk, mint a mennyit kellene. Ezen bajon csak ugy segíthetünk, és ab­ban tökéletesen osztozom Prónay b. véleményé­ben, hogy ha szigorúan, a legszigorúbban keresztül visszük tettleg a takarékosságot, t. i. csak oly dol­gokra adjuk ki pénzünket, melyek elkerülhetlenek. Mélt. főrendek, midőn én is kényszerűségből elfo­gadom a pénzügyi bizottság jelentését, egyúttal ki­nyilatkoztatom azt, hogy a míg Isten itt megjelen­nem enged, mindig ellenezni fogok minden oly tételt, melynek elkerülhetienségéről magamnak meg­győződést nem szerezhetek, ellenezni fogom akkor is. ha magam fogok maradni e nézetemmel, és ellenezni azon biztos hitben, hogy ha jelenben ta­lán nem is, a mikor elleneztem, de később nekem fognak igazat adni. Cziráky János gróf főtárnokmester: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Midőn a tőlünk búcsúzó év végnapjaiban kerül eíéuk a törvény­javaslatok legfontosabbika, mely az ország ház­tartásának rendezését tárgy azzá, tekintetbe kell vennünk azon rövidre szabott időt, mely nekünk engedve van és volt, mind magának ezen háztar­tás egyes részleteinek előtanulmányozására, mind pedig a netalán és méltán indokolható észrevéte­leknek megtételére. Mert mélt. főrendek, itt valóban „mit gebundener marschroute" kell tanácskoznunk s ha tekintjük azt, hogy mily nagy czél lebeg sze­münk előtt, az t. i. hogy az államháztartásnak ren­dezése nélkül nem szabad elütni engedni ez év utolsó óráját, folytonosan viszhangzik mindnyá­junk fülébe hogy: előre! előre! és keresztül kell mennünk ezen ügyen; keresztül kell mennünk pedig azért, mert ha a törvényhozás testületeinek teljes egyenjogúságánál fogva a mélt. főrendek azt, mit tőlük méltán vár az ország, hangoztatnák és érvényesíteni igyekeznének, törvényes meggyőződé­söketa törvényjavaslatra mind egészben mindannak részleteirenézve,ennekaz volna következménye,hogy a törvényhozó testület kezdeményező ágával kellene ujolag érintkezésbe bocsátkoznunk, erre pedig időnk többé, fájdalom, nincs. Sajnálom én azt, hogy ezen állapotban vagyunk, de ezen állapotot ignorálni r.em lehet, és igy tehát minden változtatást, módo­sítást tárgyazó indítványokat megtenni épen annyi volna, mint borsót hányni a falra, és azon túl kény-

Next

/
Thumbnails
Contents