Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 53 melyet teljes meggyőződésem szerint per accidens kellene tárgyalni. Az igen nagy fontosságú dolog, és én egészen eltérő nézetben vagyok a méltóságos grófétól, s azt állítom, hogy nem oly rövid idő kell arra, hogy exponáljuk, még kevésbbé rövid idő kell arra, hogy aestimáljuk. Én emlékeztetem a méltóságos gróf urat, mily csatákra, mily küzdelmekre, hány évi vitára volt szükség Angliában arra, hogy az incomtax behozassék, mi Anglia közjövedelmének nem tudom hány, de mindenesetre nagyon kicsi kis percentjét képezi; kormányválságok, parlamenti pártok átalakulása évek hosszú tusájának gyümölcse volt, csak ezen egyetlenegy adó rendezése. Én kérem az istent, hogy minél kevesebben legyünk, kik az adórendszer exponálásának, aestimálásának, átalakításának kérdését oly kicsinynek tartják és tartsák, a mit pár nap, egy pár bét, egy pár hónap alatt el lehessen végezni, mert nem lesz benne köszönet. Azt állítom, időt kell biztosítani arra, hogy azt gonddal— mert a gondatlanság keservesen boszuluá meg magát — odaadással és tanulmánynyal végezhessük el, azért is kérem a méltóságos főrendektől ezen törvényjavaslat megszavazását, mint oly eszközt, mely időt ád. Ismétlem, a mint első felszólalásomban mondani már kötelességemnek ismertem, — e kölcsön feltételeinek nehéz volta is legyen felhívás mindnyájunknak arra, hogy egy terminust is képezzen, mely terminustól fogva más legyen eljárásunk a jövőt illetőleg, mint volt eddig. Arra pedig, hogy azon egymásutáni kölcsönökkel jönni kellett, nincs rá más válaszom, mint az, hogy azt egy már decretált, folytonosan felmerülő szükségnek folytonos fedezése kívánta. Az a vigasztaló a mai helyzetben egyedül, hogy 1874. végével mindezen decretált építkezések együttvéve 7—8 milliót igényelnek végkép, a mit ma egy éve előre látni sem lehetett. Elérkeztünk azon ponthoz, vagy közel vagyunk hozzá, a hol azt mondhatjuk, ezt addig kellett akarnunk, mert törvénybe iktattuk, már ezek csak folyományai annak, a mit tettünk, s ma ott vagyunk, hogy szabad rendelkezési joggal tehetjük, hogy uj terheket ne iktassunk törvénybe. Azt mondom, ne tegyük, de tehetjük az ellenkezőt is: mondom, neveljük az erőket az eddig contrahált terhek elviselésére. Azt, hogy ezzel ellentétben micsoda terveim voltak néhány hónap előtt — nem akarom ventilálni. Nem akartam mondani, hogy azon India felé, vagy merre tervezett vasutak minő hatással lettek volna, ha tervem elfogadásban részesül. Egyet tudok, hogy az állam pénzügyeinek meg nem terheltetésével az eddigi befektetések számításba bevonásával a dolgok oda vitettek volna, hogy uj áldozatok nélkül történhessenek az uj épikezések, erre teljes gond volt. Sohasem vettem magamnak alkalmat ezen halva született gyermekről beszélni, de miután a mélt. gróf alkalmat szolgáltatott erre, itt az ország színe előtt kimondom, hogy azon India felé vagy merre tervezett építkezések kútba nem ejtésével ma Európa első pénzhatalmai a magyar fiuanciák érdekeivel mély solidaritásban állanának, hogy ma nemcsak nekünk volna azokra szükségünk, de ő nekik is mi ránk. Az érdekközösség oly hatalmas fegyver volna ma kezünkben, melyIyel más bajaink és szomorúságunk közepette egészen más positiót foglalhatnánk el, mint foglalunk igy. Elnök: Ha nincs, ki szólni kivárnia, méltóztassanak azok, kik az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Vay Béla b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét s az 1—7. §§-«£, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 8. §-t). Nyáry Gyula b.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Jelen 8-dik §-ban azon kitétel: „államjószágok" véleményem szerint nagyon elasticus; elasticusnak nevezem azért, mert azalatt nemcsak a camarális jószágok, bona fiscalia, de egyszersmind a koronajavak is, bona sacrae coronae, érthetők. A koronajavakat, méltóságos főrendek! II. Ulászlónak 1213. III. t. czikke és az erre következett t. czikkek szabályozzák. Ezen t. ezikkek értelmében először a koronajavak elidegenithetlenek, másodszor azoknak speciális, meghatározott czéljuk van, t. i. a korona fényének fentartására szolgálnak, 3-szor a törvénykönyvben névszerint beczikkelyeztetnek. Mi következik ezekből, nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek? Az, hogy a koronajavak a koronához oly szorosan hozzá vannak fűződve, hogy azokat ily mellékesen kimondva, mint e §-ban törté-