Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-64

46 LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. hetséges. Azért mondtam, válságos volt ez év, mert ha ez év az épen lerajzolt mostoha körülmények helyett az ellenkezőket hozza, minden nagyobb feltűnés, minden megdöbbenést okozó szükség felmerülése nélkül a szükséglet fedezhető s az ügyek továbbvitele lehetséges. Máskép történt. Nem akarom ismételni újra meg újra, hogy mindannyi tényezőnek szerencsétlen találkozása tette a helyzetet ily graválttá, csak egy kérésem van a mélt. főrendekhez: méltóztassék a körülményeknek ezen lehető legkedvezőtlenebb találkozását velem és velünk együtt intőjelként venni, és azon megnyugvásban, hogy a mi eddig decretáltatott, mint mondám, be is fejeztetett, hogy annak súlya egész terhével nehezül ránk már is, tehát nincs mód, hogy még nagyobb súlylyal nehezüljön, — a szokottnál nehezebb feltételek alatt elérhető ezen mentő szert méltóztassék egyszersmind olyanul tekinteni, mely időt és módot ad arra, hogy e ponton megfordulván, arra gondoljunk, hogy az események ily szerencsétlen találkozása se birjon többé bennünket oly helyzetbe hozni, mint a mily helyzetben ma ezen valóban nehéz feltételek alatt is a kölcsön megkötése elutasithatatlanul szükségnek bizonyul. Tomcsányi József békési főispán : Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadásra ajánlanám, nem vagyok elég elbízott azzal is rabolni a mélt. főrendek idejét, hogy azt bővebben indokoljam, mert a kit ő exjának mostani beszéde, de a már nyomtatásban megjelent indokolásban kifejtett indokok nem vezérelnek arra, hogy ezen kölcsönt, bármily terhes legyen is ez, szükségesnek találja, azt bizonyosan az én gyarló indokaim sem fogják erről meggyőzni. Én tehát ezt, mint ő excellentiája is elmondotta, bár terhesnek találom, mindazonáltal mint az egyetlen módot, a mely jelenlegi állapotunkon segíthet, elfogadásra a mélt. főrendeknek bátor vagyok ajánlani. Mindazonáltal nem mellőzhetem, hogy ne reflectáljak gr. Andrássy Manó 5 mlga által itten elősoroltakra, hogy mint ő mondja, hogy valahányszor ily fontos pénzügyi kérdések terjesztetnek a főrendi ház elé megszavazás végett, mindannyiszor a physikai idő oly kevés, hogy azt érdemleges és a tárgy fontosságához mért komoly tárgyalás alá venni csaknem lehetetlen. Ezt tapasztaltuk nemcsak most, s nemcsak pénzügyi kérdésekben, hanem véleményem szerint igen sok más nagyon fontos törvényjavaslatoknál is. És nem ez az első felszólalás, a mely a főrendek részéről e tárgyban tétetik. Én mindenkor csatlakoztam ezen nem méltányos eljárásnak roszalóihoz, a kik csakugyan bőven kifejtették, hogy a törvényhozó testület egyik részének ilyetén — agy szólván — tekintetbe nem vétele, nem méltányos eljárás. (Helyeslés.) De bár mindannyiszor csatlakoztam is ezekhez, most azonban, mélt. főrendek, hogyha volt valaha indokolva a sietség, ugy az ebben a perczben bizonyosan indokolva van, főleg ha tekintetbe vesszük azt, hogy a képviselőháznak is alig volt egypár napja a megfontolásra, akkor egészen indokolt, hogy a főrendi háznak szintén egypár nap maradt a meggondolásra. Ezért, mélt. főrendek, az ebbeli felszólalást nem tartom helyesnek. Ezt csakis akkor tarthatnám helyén lévőnek, hogyha most is azon eset állott volna be, a mire gyakran volt példa, hogy valamely tárgy felett a képviselőház nem heteket, hanem hónapokat tanácskozik ugyanazon tárgy felett, mire a főrendeknek alig marad egypár nap. Én tehát ezen törvényjavaslatot nemcsak a sürgősség, hanem magára a dolog érdemére nézve ugy átalánosságban mini részleteiben elfogadom. (Helyeslés,) Eötvös Dénes b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azon számos érvek közül, a melyek az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen felhozattathatnak, mindenik oly fontos és döntő, hogy azokat mind előszámlálni szükségesnek nem tartom, és igy ámbár a tárgy hosszas kimerítő beszédre lenne érdemes, csak rövid leszek. Mindnyájan általánosan egyetértvén az iránt, hogy a kölcsön drága, erről nem szólok. A gömöri vasutkölcsön, a 30 milliomos kölcsön, az 54 milliomos kölcsön tényei és jelenlegi állapotunk azt mutatván, hogy hitelünk a pónzpiaczon nagyban csökkent, én eziránt állapotjaink szilárd javulását csak ugy reménylem, ha bajainkon okulva, minden halasztás nélkül, már mától kezdve oly törvényeket hozunk és ugy kezeljük ügyeinket, hogy a csökkent bizodalmat szükségkép ismét felköltjük. Ugy vélekedvén, hogy a nemzet becsülete az által lesz leginkább megóva, ha ez minden kötelezettségének eleget tesz, nem pedig azáltal, ha az a kamatokra tett áldozatok végett a már köles ö n