Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-62

40 LXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Elnök: Méltóztassanak átalában nyilatkozni. Szögyény-Marich László főkamarásmester '• A magyar-horvát kiegyezési ügy másodszor van a méltóságos főrendeknél érdemleges tárgyalás alatt. Először tárgyaltatott az, midőn az 1868-iki kiegyezési kísérletnek meghiúsulta után, az 1 868. évben a magyar és horvát-szlavón országgyűlések által választott országos küldöttségek között, hoszszas és fáradságos munkálkodás után azon egyezmény hozatott létre, melyből az 1868-iki XXX-ik törvényczikk alkottatott, és most, midőn ezen alig 5 év előtt alkotott, s annak 70. §-ában Magyar- és Horvát-Szlavón- és Dalmátoi*szágok közös alaptörvényének nyilvánított törvény ujabb átvizsgálása és némely részeiben való módosítása van máris megint szőnyegen. Midőn az 1868-iki egyezmény ezen házban tárgyaltatott, a méltóságos főrendek ahhoz teljes készséggel, főként azon reményben járultak, hogy azzal a horvát-szlavón nemzetnek minden jogos igényei kielégíttetvén, a közte s Magyarország közt létezett, de sajnálandó félreértések folytán rövid időre meglazult, a magyar nemzet által azonban mindig nagy becsben tartott testvéri viszony és kötelék, melynélfogva állami és alkotmányos életünk örömeit együtt élveztük, bajait hiven együtt szenvedtük át, dicsőségeinket és erkölcsi s politikai vívmányainkat együtt szereztük, veszteségeinket pedig szintén együtt éreztük és viseltük, — hogy ezen kötelék, mondám, ismét izmosodni és minden időre megszilárdulni, — szóval, hogy azon fehér lap, melyet alkotmányos és állami viszonyaink uj törvényes rendezése alkalmával horvát-szlavón testvéreink részére azon czélra tartottunk fenn, hogy az minden jogos, méltányos kívánalmaikat kielégítő megállapodásokkal töltessék be, habár ezek a századokon át létezett régi viszonyoktól lényegesen el is térnének, — hogy ezen fehér lap, mondám, az 1868. évben létrehozott egyezménynyel, s annak alapján alkotott 1868-ki XXX. törvényezikkel kölcsönös megelégedésre és megnyugvásra valóban akként lesz betöltve, hogy azzal minden ujabb félreértés és bizalmatlanság csirája a legkésőbb időkre kiirtva maradand. Az eredmény azonban ezen várakozásnak nem egészben felelt meg, és valamint minden, bármily jól átgondolt, éretten megfontolt, és gondosan s óvatosan tervezett és létrehozott emberi mű csak az életből és alkalmazásból nyerheti helyességének és tökélyének tényleges igazolását, ugy ezen néhány évi tapasztalás azt mutatta, hogy az 1868-ki XXX. törvényczikk némely rendeletei kivált az alkalmazásban nem felelnek meg az autonómia azon mérvének, mely a társországoknak ugyanazon törvényben biztosítva lön, s azoknak módosítása ugy a pénzügyi, mint némely politikai intézkedésekre nézve a horvát-szlavón nemzet egy része által mindig haugosabban sürgettetett; és azért ennek a törvényben jelzett eszközlésére a horvát-szlavón országgyűlés által országos küldöttség választatott. Ennek folytán a jelen országgyűlést megnyitó kir. trónbeszédben a magyar országgyűlés szintén ezen ut követésére, valamint a határőrvidék egy részének időközben történt polgárosítása következtében a társországok képviselőinek száma iránt az 1868-ik XXX. t. czikk 42. §-a értelmében teendő intézkedésekre utaltatott: a mire az országgyűlés két háza késznek nyilatkozott, s az országos küldöttséget megválasztotta, mely a hason feladatú horvát-szlavón küldöttséggel a felmerült kételyeket eloszlatni, és a mindkét részről annyira kívánatosnak tartott magyarázó és megnyugtató pótegyezményí létre hozni volt hivatva. A két országos küldöttség hosszasan s behatóan tanácskozott és munkálkodott e tárgyban; mig végre minden nehézségnek szerencsés leküzdése, minden jóhiszemű kételynek eloszlatása és némely téves feltevéseknek felvilágosítása után elvégre kölcsönös egyetértéssel, megegyezéssel és megnyugvással azon ujabb egyezményi javaslat jött létre, mely szerint az 1868-ik XXX. t. ez. némely intézkedései módosiíandók, illetőleg megtoldandók lennének, a mi a mélt. főrendi ház asztalán fekvő törvényjavaslat tárgyát képezi. Ezen javaslat egy része pénzügyi, a másik politikai intézkedéseket tartalmaz. Az előbbiek létegét az képezi, hogy azon 2.200,000 forintnyi átalány helyett, mely Horvát-Szlavonországok beiigazgatási szükségletei fedezésére, a társországoknak az 1868-ik XXX. t. ez. 15. és 16. §§-ai által azon esetre is biztosítva volt, ha Horvát-Szlavonországok összes jövedelmeinek 45 százaléka ennyire nem menne, most, midőn a jövedelmek természetes emelkedése folytán ezen 45 százalék többet eredményez, a 45 százalék ugyanazon czélra Horvát-