Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-75

140 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. hatóság informatiójából indul, irott jelentésből, melyből nem is lehet tájékozó Ítéletet mondani. Ha azt tartjuk, hogy e kisajátítást nem lehet meg­adni törvény nélkül, akkor ne alkossunk törvényt, ha uj törvényhozásra van szükség, de akkor nincs is ok rá, hogy az egyik esetben a ministernek adjuk az elhatározás jogát, a másikban pedig a törvényhozásnak, mert egy az igazság. Én némileg aggódom, hogy ezen törvény némely ügyekben még inkább nehezíteni fogja az eljárást és nagyobb akadályt fog szabni, mint­sem jelenleg létezik. Lehet, hogy jó lesz; de életre való — néze­tem szerint — csak ugy lesz, ha ezen 5-ik §. el­marad. Ha majd átalános vízszabályozási törvényt kell hozni, akkor annak keretébe belevonhatjuk ezt is, és csináljunk annyi jót, a mennyit csak le­het ; hanem itt arra kérném a méltóságos főrende­ket, hogy a dolog egyszerűbb kezelését kíséreljük meg s mondjuk ki azt: hogy ha egyetlen egy község határára vonatkozik ezen szabálvozási munka, akkor a szolgabíró intézze azt el első határozatikig, a felebbvitel mehessen az alispánhoz birtokon belül s azután a ministeriumhoz a birto­kon kívül; ha több községet érdekel a szabályo­zás, akkor az alispán intézkedik elsőfokúkig s in­nét megy az ügy a ministeriumhoz , ha több hatóságra terjed ki a szabályozás, akkor mind az előmunkálatokra, mind az ügy végleges elintézé­sére nézve, a közmunka- és közlekedési minister adja meg az engedélyt; azon nagyobb esetekre nézve pedig, a melyek több hatóságra terjednek, melyekben az érdekelteknek legalább 2 harmad­része kívánja vagy a ministerium szükségesnek látja, csak külön törvény alkotása által lehessen eljárni. Ezen módosítást ajánlom elfogadás végett. Az 5-ik szakasz akkor következőképen hangza­nék (olvassa): ,,A belvizeknek idegen területeken valő leve­zetésére szükséges árkok és egyéb épitméivyek lé­tesítése czéljából szükséges előmunkálatokra az engedélyt, ha azok egyes községek határaira szo­rítkoznak, a szolgabíró, ha pedig több község ha­táraira vonatkoznak, az alispán és ha több ható­ság határára vonatkoznak, a közmunka- és közle­kedési m. k. minister, a végleges építési engedélyt és azzal kapcsolatban az 1868. évi LV. t. ez. ér­telmében a végleges vagy ideigl enes kisajátítási jogot, fentartva mindenkor a legközelebbi felsóbb hatósághoz való felebbezést birtokon belül, ugyan­ezen hatóságok adják meg. Azon esetben pedig, a midőn a szabályozás több megyére terjed és az érdekelteknek kétharmada ezt kívánja, vagy a mini­sterium szükségesnek tartja, a kérdés csak törvény alkotása utján lesz elintézendő." (Felkiáltások : A szolgabiróra nem lehet bizni a kisajátítási kérdéseket!) A dűlő utaknál szintén a szolgabíró intézte el az ily kérdéseket, a hol t. i. a munkálat egy község határára szorítkozott. A felebbezés természetesen a megyéhez megy. Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Mentől tovább megyünk ezen §. megvitatásában, annál inkább feltűnik e szakasz fontossága, miután itt kisajátításról van szó. Meg­vallom, eleintén talán más nézettel lettem volna, de rám nézve felette nagy súlylyal bir a köz­lekedési ministeriumnak igen tisztelt képviselője részéről ép a kisajátítási esetekre vonatkozó ér­velése. En azt hiszem, hogy a kisajátítás jogát egyes személyekre és különösen administrativ utón eljáró személyekre bizni nem lehet, azon okoknál fogva, melyek épen felhozattak. Én azt tapasz­talom, hogy régi törvényeinkben volt gondoskodás és biztosíték, de az ily biztosítéknak most hiányában vagyunk. Tudjuk, hogy midőn ily esetek törvényható­ságok közt fenforogtak, a nádori bíróság ítélt. A nádori bíróság független, jártas szakértőket válasz­tott ki, a kik aztán ily esetben az ügyet eldöntöt­ték. Ennek most természetesen hiányában vagyunk, mert mostani törvényeink ezen institutiót nem is­merik. Nálunk még nincs behozva és szervezve a cour administrativ, mely ily kérdésekben illetékes lenne ítélni. Magam is azt tartom, és a törvényhozásnak másik ágazata is könnyen osztozhat azon nézet­ben, hogy nem czélszerü magát a törvényhozást is túlterhelni ilyen egyes esetekkel, a melyek mindig egy külön törvénynek szükségét vonják magok után, és sokkal fontosabb ügyeknek elin­tézésétől vonnák el a törvényhozást, és a melyet némileg azon harmonicus egyensúlynak meginga­tása által, a mely a legislativ és administrativ hatalom közt létezik, oly tárgyakat is vonhatná­nak körükbe, a melyek propie oda nem tartóz-

Next

/
Thumbnails
Contents