Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-75
LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 135 Összefüggő, vagy rokon tárgyak egy egész coraplexumát magában foglaló törvényt hozhassunk létre, akkor igen nagy kárt okozunk azoknak, kik minden nap szeretnék földjüknek hasznát venni, a mihez joguk is van, de e jogot nem élvezhetik, mert a törvényhozás azt mondja, hogy még nem jött el annak az ideje. Erre a rusticus qni expectat, dum defluat omnis, jut eszembe; pedig én azt gondolom, hogy legalább az alföld érdekében minél hamarább keresztül viendők azon törvényes intézkedések, melyek a belvizek levezetése körül ezélszerüek és szükségesek. Hogy azután ezek czélszerüek-e, vagy sem, azt az egyes szakaszoknál mindenki elmondhatja. {Helyeslés.) Azonban mindez nem vezérelt arra, hogy felszólaljak, ha nem történtek volna itt olyan nyilatkozatok, melyeket részemről szó nélkül hagyni nem kívánok. T. barátom Majthényi Lászlómárszintén megczáfolta ugyan azon állítást,, hogy a főrendi ház helyzete e törvényjavaslattal s átalában a képviselőházzal szemben olyan, hogy DonQuichottei harczot kénytelen vívni. Ehhez azonban én, ki nem születésemnél fogva foglalok helyet e főrendi házban, hanem hivatalomnál fogva, kénytelen vagyok azon kijelentést csatolni, hogy ha azt tapasztalnám, hogy e főrendi ház a képviselőházzal szemben bármely kérdés tekintetében Don Quichottei harczot vív, soha lábamat e házba be nem tenném. (Élénk helyeslés.) Az idő szelleme akként változott, hogy e főrendi ház szervezetének is módosulnia kell, és én azt tapasztalom, hogy bár mindenki átlátja, hogy a főrendi ház létezése szükséges, mégis mindenki igyekszik, annak tevékenységét és jelentőségét minél szűkebb korlátok közé szorítani. Ezen törekvés ellen magát megvédelmezni hivatása és kötelessége a főrendi háznak, és ha efféle nyilatkozatok itt e házban is hallgatással mellőztetnek, akkor maga magát degradálja ezen lealázó helyzetbe. [Élénk helyeslés.) Én tehát részemről ezt hallgatásom által nem mellőzhetem, valamint ki kell jelentenem azt is, hogy nem osztozhatom azon ferde felfogásban, hogy valamely törvényjavaslat azért nem fogadható el, s hogy, a mi ebből következik, valamely törvény azért nem effectuálható, mert a ministeriumban személy változás várható. E tekintetben a személyváltozás semmi különbséget sem tesz, mert az egyik minister a másik facíumaért tartozik felelősséget vállalni, ha azt magáévá tette, és igen szomorú dolog lenne, ha minden törvény csak addig volna érvényes, a mig az a ministerium, mely javaslatba hozta , helyén van. (Igaz! Ugy van!) Mindaddig, mig a törvény nem módosittatik vagy a törvényhozásnak előterjesztendő módosítás által meg nem változtatik, minden minister ép oly felelősséggel tartozik azon törvény végrehajtásáért, mintha maga hozta volna azt javaslatba. Az időszerűségre fektetett felfogásban sem osztozhatom, mert különben könnyen megeshetnék, hogy némely törvény alkotása soha sem lenne időszerű. Különben a törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Wenkiieim László b.: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! Ebben a vizdologban nekem igen nagy tapasztalásom van és azért a törvényjavaslat ellen fölszólalt két méltóságos ur észrevételeire és ellenzésére az életből merített tapasztalatokkal leszek bátor válaszolni. Előre is kinyilatkoztatom, hogy a rendszeres munkálatoknak elvileg ellensége vagyok, mert azok a papíron gyönyörűek, hanem az életben haszontalanak. Sokkal jobban szeretem azon concret esetekre alkalmazott egyes törvényeket, melyek a fenforgó bajt, bár esetről-esetre is, orvosolni akarják. Ezek sokkal több hasznot hoztak és hoznak az országra, mint azon nagyszerű operatumok, melyeket bőviben olvashatunk, de melyek az életben alig alkalmazhatók. Azt méltóztattak mondani, hogy előbb a vizjogról kell törvényt hozni, mintsem azon intézkedések, melyek e törvényjavaslatban elfoglaltatnak, keresztiilvihetők lesznek. Méltóztassanak megengedni a vizijog oly nagy kérdés, melyet | most hirtelen megvitatni igen nehéz volna, mig j ellenben a szőnyegen forgó ügyet tökéletesen isj merjük, s az iránt intézkedhetünk. Ennélfogva én azon okoskodást nem fogadhatom el, hogy azért ne bocsátkozzunk a dolog érdemébe, mert e kérdés más kérdésekkel összefügg. A dolog valóságos szükséggé vált. Miért? mert a régi törvények egészen más állapotokról intézkednek. Azok megengedik, hogy ha valaki gátot akar építeni, ezt szabadon teheti. Most egész más viszonyok ' közt élünk.