Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-75

LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 133 földcserében, számosak voltak azon felszólalások, azon ellenzések, melyek a tagositási törvény keresztülvitele ellen felhozattak. De e törvény épen azért, mert minden egyes embernek kezdeményező szerepet biztosított, üdvös eredményt hozott létre, s abban mindnyájan egyetértünk, hogy ha Magyarország földbirtoka egyátalában képes volt, vagy lesz a reá súlyosodó terheket viselni, azt a tagositási törvény imperativ keresztül vitelének lehet köszönni. Még egy további eredményt is bátor vagyok felhozni, melyet e törvényjavaslat életbeléptetésétől várok, még pedig olyas valami tekintetében, a minek Magyarország igen nagy hiányában van, s a minek hiányát mindnyájan érezzük. Ez: az egyesek és társulatok vállalkozási, kezdeményezési szellemének felébresztése. Ha ez lendületet nyer, ettől nevezetes hasznot és üdvös eredményt várhatunk, fel tevén természetesen, hogy a törvény által biztosítandó magánkezdeményezési jog azon korlátok között mozog, melyeket a tulajdonjog és mások igényeinek megkímélése követel. Felfogásom szerint e törvényjavaslat mind a két tekintetnek tökéletesen eleget tesz. A tulajdonjogot, a magánosok igényét, a hatóságok, a bíróságok, a felelős kormány, sőt esetleg magának a legfelsőbb fórumnak, az országgyűlésnek, a törvényhozásnak védpaizsa alá helyezi; másrészt pedig e törvényjavaslat tevékenységi tért nyit földművelési javítások létre hozására, a mi ugy hiszem kétszeresen fontos a közterheknek azon fokozódásával szemközt, melyet elkerülni alig leszünk képesek, a mennyiben e törvény által mód nyujtassék minden egyes birtokosnak, ha lehet másokkal társulva, ha pedig ez absolute nem lehetséges, önmaga erejéből eszközölni mind azon javításokat, a melyek szükségesek arra, hogy még a legutolsó talpalattnyi föld is jövedelmezővé és gyümölcsözővé váljék. A törvényjavaslatnak ezen momentumát tartom én fontosnak és azért czél- és időszerűnek. A mi b. Eötvös Dénes egynémely ellenvetését illeti — a melyek talán a részletes vitához tartoznak, miután előhozattak, legyen szabad azokra csak igen röviden reflectálnom, — ő mindenekelőtt a municipalimust félti ezen törvényjavaslat horderejével szemben. Én azt hiszem, hogy ha kettőnknek a miuúcipalismus iránti ragaszkodása latra tétetnék, körülbelől az jönne ki, hogy én a municipalismusnak sokkal melegebb és régibb pártolója vagyok, s mind a mellett azon intézkedésekből, a melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak, én a municipalismusnak gyöngitését, vagy épen elenyésztetését következtetni nem tudom. A törvényjavaslat szerint bizonyos ügyek elintézése önállólag s egyenesei! az alispánra bizatik. Ez az, a mit b. Eötvös Dénes nem helyesel. Kérdem , ki az az alispán ? A muiucipiumnak első választott tisztviselője és tapasztalásból tudjuk, hogy azon intézkedéselvbe , melyeket egy alispán tesz, a ki különben nagyon közel fekvő okoknál fogva mindig igen éber figyelemmel szokta a megyei hangulatot kisérni, meg szokott a közvélemény nyugodni. E tekintetben tehát nem forog fen veszély. Másrészt azonban ezen intézkedés által az eljárás gyorsittatik, a mire nézve később nekem is lesz szerencsém egy pár sorból álló módosítást benyújtani. A mi gr. Keglevich István urnak azon állítását illeti, hogy ő Don Quichotte-féle harezot folytatni nem akar, a mennyiben miután e törvényjavaslat a képviselőházban elfogadtatott, nézete szerint, a főrendekre nézve egy neme a morális kötelezettségnek hárul annak elfogadása tekintetében, ugy hiszem, hogy a mi a multat illeti, a méltóságos főrendek bár igen nagy figyelemmel voltak mindenkor arra, hogy miután a kezdeményezést egy részt a parlamentáris kormány, másrészt az országgyűlés másik testülete gyakorolja, mi képezi ekét factor óhajtását, mely a törvényjavaslatnak részint beterjesztésében, részint elfogadásában nyilvánult; mind a mellett meg tudták óvni nem egy esetben a maguk függetlenségét, és nem egyszer kisebb vagy nagyobb fontosságú módosításokkal küldöttek vissza az ide érkezett törvényjavaslatokat. Es épen ezért ezen morális kötelezettséget én a múltra nézve elfogadni nem tudnám, mert ez a tényállással ellenkezik, De tiltakozom a jövőre'nézve is azon felfogás ellen, hogy a főrendek kivétel nélkül mindent, mit a képviselőház elfogad, mi is elfogadni kénytelenek volnánk. Ezeket akartam egész átalánosságban azon kérdésre nézve megemlíteni, hogy vájjon a törvényjavaslat az átalános vita alapjául elfogadtassék-e, vagy nem? Én tehát azzal fejezem be igénytelen beszédemet, hogy én a czélt, melyet a