Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-11

50 XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kintettel lenni, mint jelenleg, mert akkor az exclusiv katonai szellem ápolására kellett tekinteni és úgyszólván már a gyermekekbe ezen szellemet önteni ; továbbá akkor a reál- és előkészitö tudományok is átalában nem voltak annyira fejlődve, ugy, hogy azokat más utou és módon pótolni kellett épen ilyen tanintézetek tanfolyamai által. Azt tartom tehát, hogy igen helyesen és üdvösen cselekedett az 1808-iki országgyűlés, midőn az akkori viszonyokat és körülményeket tekintetbe véve, a magyar Ludovika-akadémiát azon alapra fektette, mely az akkori törvényekben körvonalozva van. De nagyon téves lenne, ha ma is ugyanezen alapra akarnók fektetni az intézetet, és ugy hiszem, hogy ha azon férfiak tanácskoznának most e tárgyról, a kik akkor tanácskoztak, ma a régi, túlélt, többé nem alkalmazható alapra bizonyára nem akarnák fektetni az uj magyar Ludovika-akadémiát. (Élénk helyeslés.) Bebizonyítom pedig állításomat legelőször is az által, hogy most az átalános katonai kötelezettség folytán mindenki hivatva van, a 20-ik évet elérvén, testi ereje szerint a katonaságba belépni. Szükség tehát, hogy minden ember átalános képzettséget nyerjen; de nem valami exclusiv, egy bizonyos irányban nyert képzettséget. Kétségtelen az, hogy mai időben a reáliskolákban, gymnasiumok- és egyéb tanodákban mindazon előismeretek megszerezhetők, melyeket az akkori, még ki nem fejlődött tudományos irány mellett, ily magasabb katonai intézetekben kellett pótolni, és talán meg fog nekem engedni az igen t. gróf ur, ha azt állítom, hogy köztudomású dolog, hogy már a régi időben a bécs-ujhelyi akadémiában a kegyesrendiek által taníttattak mindazon előkészítő tudományok, melyek most, részint a gymnasiumi, részint a reál-tanodai tanulmányokhoz tartoznak; és nem fogja tagadni, hogy ott 6 gymnasiumi osztály létezett és rhetorika s poézis taníttatott. Miért? Azért, mert ily előkészítő tanfolyamok másutt nem is tartattak. Hogy pedig most megszüutették ezen tanfolyamot, maga e körülmény egyik nyomós érv arra nézve, hogy ezen exclusiv tanítás szüksége többé fen nem forog. Egyátalában azt tapasztaljuk, hogy azon irányzat, mely szerint hazáját mindenki védelmezni tartozik, Európában mindinkább terjed, mig az exclusiv rendszer mind szűkebb körre szorul. Mi a természetes következménye a Magyarországban megállapított honvédelmi rendszernek, — mint az, miként a gróf ur maga is elismerte, midőn örömmel felemiitette, hogy külön technikai csapatok felállítása a honvédségnél eszközöltetett — mi szükséges, mondom, mindenekelőtt? Szükséges, hogy a vezényletre alkalmas tisztek képeztessenek ki. Megengedem én, hogy azonkívül szükséges még nagyobb mérvbeni kiképeztetést eszközlendő intézetnek majdani felállítása. De mi fekszik legközelebb hozzánk? Hozzánk legközelebb fekszik az, hogy alkalmatos tisztek képeztessenek, kik a honvédséget vezényelhessék. En ezen czélt elérve látom a megváltoztatott törvényjavaslatnak alapjánál fogva, s azon meggyőződést ápolom, hogy azon irány, mely akkor, mikor a magyar királyi Ludovika-akadémia felállítása 1808-ban megállapittatott, azon czél, mely akkor szem előtt tartatott, jelenleg a megváltozott alapnál fogva egyátalán nem változott, sőt inkább jobban fog az uj javaslat szerint a ezélnak megfelelni. Es ez bir engem arra, mindenesetre azon óhajtásnak adván kifejezést, hogy mikor ezen átalakított Ludovika-akadémiában az, a mi most leginkább szükséges, közvetlen vezényletére a honvédségnek tisztek képeztessenek. Később majdan gondoskodva lesz arról is, hogy a stratégiai tudományoknak már nagyobb mérvbeni elsajátítása végett, különösen pedig a mérnöki kar, s technikai tudományok előadására külön intézkedések is fognak történni. Hazánk pénzügyi viszonyaival is kevésbé találom összeférhetőnek azt, hogy ezen akadémiában azon tudományok is taníttassanak, melyeket akármely reál-, akármely gymnasiumi tanodában, mindenki magáévá tehet, s a melyek okvetlenül szükségesek azoknak, a kik a felvételre aspirálnak vagy concurrálni akarnak. — Ezen intézet azon előnyt is nyújtja, hogy azon 20 éves fiatal emberekről, a kik .bevétetnek, teljes biztosítékot nyerünk, hogy ők testileg tökéletesen kiképzett fiatal emberek. Ellenben azt tartom, hogy egyes szép reménynyel kecsegtető fiatal emberek, kiket fiatal gyermekkorban avatunk be a katona-intézetbe, könnyen megtörténhetik, hogy testi erejök ki nem fejlődhetvén, a kivánt igényeknek megfelelni nem lesznek képesek. Én tehát eltérőleg a tett ellen-indítványtól, a