Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-28

J32 XXVUL ORSZÁGOS ULES. nálhattak, most annál a maguk részérea tulajdonjogot kierőszakolhatják, ha erre akar praececlenst alkotni az előttem fekvő törvényjavaslat, ugy én a tulaj­donjogra nézve e törvényjavaslatot veszélyesnek találnám, és ezen törvényjavaslatot igen szeren­csétlen törvényjavaslatnak tartanám. De ha csak opportunitásról van szó, babái­én megvallom, hogy a czélszerüségi elvnek nem vagyok barátja s átalában azt tapasztaltam, hogy a törvények megtartása a legopportunusabb, mind­azonáltal , miután már mind a szőlő váltságnál, mind a kisajátítási fövényekben korlátoztuk a tu­lajdonjogot, azt gondolom, hogy aat megtehetnők most itt is, hol arról van szó, hogy számos és bi­zonyos helyeken meghonosult család tűzhelyét ne legyen kénytelen odahagyni, hogy egy egész vidék, a mely jelenleg munkás kezekben szűköl­ködik, ne legyen ebben megszorulva. Az által pedig, hogy a méltóságos főrendek bizottsága a jelen esetben a belső telkeket a telepitvényesek részére biztosítja, már maga is eltérvén a szigorú és tör­vényes elvtől, én abban, hogy egy vagy több hold adatik-e a telepitvényeseknek, nem látok semmi lényeges különbséget, De egyébiránt, mi­után ezen törvény 5. §-a azt mondja, bogy a „valódi értékének megfelelő ár" fizetendő, továbbá miután aziránt aggodalmat emelni sehol sem hal­lottam, hogy a földtulajdonosok méltányos kár­pótlást ne kapnának; továbbá azért, hogy végre e kérdés megoldása által a felizgatott kedélyek le­csillapodjanak, a minek pedig törvényhozónak szintén szivén kell feküdnie, miután továbbá kilá­tásba vau, hogy nem sokára alkottatni fog egy tör­vény, mely az ily bérletnél meghatározza azt, hogy lehet e bérletet eszközölni a nélkül, hogy a szerződés által a tulajdonjog legkisebb csorbát is szeuvedjeti, továbbá, mivel én azon vé­leményben vagyok, hogy a főrendi háznak kötelessége és feladata az, hogy semmi oly törvényjavaslatot ne bocsásson keresz­tül, a mely a hazára nézve károsnak és veszé­lyesnek látszik lenni, mig ellenkezőleg mindig örülök azon, ha a képviselőházzal egyetérthetünk: én az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. [Helyeslés.) Rhédey Lajos gr.: Nagyméltóságú elnök úr, mélt. főrendek! Egy régi törvényünk az egyez­séget illetőleg azt mondja, hogy: Paeta sünt leges, mely mondat az ujabb törvényekből, s ugy latsaik, e törvényjavaslatból is egészen kisiklott. Egyéb­iránt, ha a telepitvényesek sorsán javítani szándé­kozunk, fogadjuk el azt, a mit a jogügyi bizott­ság indítványoz. En azt tartom, hogy a tulajdonosokat a szerző­dések megszegésével azon birtokuktól, mely saját juk, és a melyet szerződés mellett haszonbérbe adtak, megfosztani nem lehet. Ha megkezdjük, mélt. főrendek, a régi kötelez vények elszakitását, sok, de sokra menő, milliókra menő kiírókat okozhatunk, és hova fog ez menni a végén ? Emlékeztetem a m. főrendeket, méltóztassa­nak figyelembe venni, azt mondja a nép közmondása, bogy „ha egyszer megkezdik a szalonát, majd rá­járnak". Hova fogunk menni ezzel, ennek megítélését a mélt. főrendek bölcsességére bizom. En nem aka­rom, hogy nálunk is az történjék, a mi Franciaor­szágban történt. En nem akarom a szerződések megszegését, nem akarom, hogy a tulajdonostól birtoka erőszak­kal elvétessék, mert később bekövetkezhetnék azon idő, hogy „hodic mihicras tibi" — ma nekem, holnap neked. Elfogadom a jogügyi bizottság véle­ményével a törvényjavaslatot. Elnök: Ha nincs, ki még szólani kivan . . . Pauler Tivadar: 0 méltóságát a szerző­dések sértetlenségére vonatkozó megjegyzése kö­vetkeztében bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy a jogügyi bizottság jelentésének második lapján a következők foglaltatnak: Némely ujabb elvek is illő helyen a jelen törvényjavaslatban nyertek alkalmazást, s e részben a jogügyi bizottmány kötelességszerüleg a követ­kezőket látja felemlitendőknek: l-ször, hogy a szerződések tiszteletben tartá­sával a megvásárlási és illetőleg megváltási határidő, a határozott időre kötött szerződésekre nézve min­denkor a szerződési időtartam elteltére való' r tekin­tettel lett megállapítva (14. §.); 2-szor, hogy a megváltás maga, — mindkét részre nézve a felek kezdeményezésétől tétetett füg­gővé és- a kényszerelj arás csakis a határidők le teltével mintegy a kérdés megoldásának utolsó eszköze vétetik alkalmazásba (9, 14. §§.).

Next

/
Thumbnails
Contents