Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-25

120 XXY. OESZAGOS ÜLÉS. 1872. deczember 23-án. MAILÁTH GYÖRGY ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Andrássy György gr. emléke jegyzőkönyvbe igtattatik. Kihirdettetnek : a Portugaüiával kötött kereskedelm szerződésről, — az 1873. első negyedében viselendő közterhekről, — az 54 milliós kölcsönről, — Buda-Pest egyesítéséről, — a hadjntaléknak a határőrvidék némely részének bekeblezése folytán való megállapításáról, — az 1873. évre kiállítandó ujonczokról, —i a lovasezredek békeállományának fedezéséről, — a buda-pesti kereskedelmi törvényszék bírói személyzetének szaporításáról, — a pénzügyekre vonatkozó szabályok érvényben hagyásáról ós a pénzügyi főtörvényszék megszüntetéséről szóló szentesitett törAényczikkek. A kormány részéről senki sincs jelen. (Az ülés kezdődik d. u. 1 órakor.) Elnök: A mai ülés jegyzőkönyvét Zichy Ferraris Viktor gróf lesz szives vezetni. Mielőtt a mai ülés tulajdonképi teendőire áttérnénk, legyen szabad egy szomorú kötelesség teljesítéséül bejelentenem a háznak gróf Andrássy György magy. kir. főpohárnokmester urnak e napokban bekövetkezett elhunytát. Gróf Andrássy György azon időszakban lépett a közpályára, midőn egyrészt a közjogi téren a megtámadott alkotmány védelme, másrészt a társadalmi és nemzetgazdasági téren a gr. Széchenyi István hatalmas szózata nyomán megindult szellemi mozgalom ragadta meg az elméket. Ez első fellépés életének későbbi folyamára mindkét irányban irányadó maradt. Az alkotmány, bármely oldalról támadtatott legyen meg, élte alkonyáig hü és bátor védőjét találta benne; ilyennek bizonyult három országgyűlésen keresztül mint megyei követ, és ismét három országgyűlésen át mint megyei főispán, midőn is nézeteinek mindenkor ritka függetlenséggel, bátor erélylyel adott kifejezést. Az általam jelzett második irányban a nagy mesternek htí követője lett, honfitársait szóval, áldozatkész tettel buzditva és alig ismertünk oly közhasznú, nemzeti intézetet, melynek ő alapitója, buzgó és tevékeny tagja ne lett volna. Midőn az 1848-ik évi világrenditő események után a vihar lezajlott, gr. Andrássy Györgyöt ismét azok sorában találjuk, kiknek férfias szózata először szakította meg az akkor beállott siri csendet, és e föllépéstől kezdve az alkotmány helyreállítására irányzott törekvésekben élénk és tevékeny részt vett. Ámde az e téreni működése a jelen nemzedék előtt ismeretesebb, hogysem azt részletezve ecsetelnem kellene. Elég legyen fölemlítenem, hogy őt 1864-ik évben mint akkor Magyarország bíráját, részint hanyatló kora, részint egészségének mindinkább í úlyosodó állapota a köztérről le- és magányának falai közé szorította. De még innen is éber figyelemmel kisérte a közügyek menetét, kegyeletes részvéttel kisérte különösen sorsát azon intézeteknek, melyeket hajdan alapítani és virágzásnak indítani segített. Negyven éven túl a közélet terén futott pályájára visszapillantva, nyugodtan alkalmazhatta magára a római iró azon mondatát: quod meliorem partém vitae rei publicae eonsecraverit, postremum tantummodo sibi. Ugy hiszem, találkozom a m. főrendek érzőméivel, midőn e veszteség feletti sajnálkozásukat