Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-23

XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 109 dolga, mely ugy is előzményeken alapul s az e feletti tanácskozás fejtörést alig fog igényelni. A második törvény a lovasság szaporítását tárgyazza. Ez már a birodalmi tanács s a közös ügyek tárgyalására kiküldött delegatiók által megállapittatott. Ez szükséges következménye tehát az itteni s megállapított béke-állománynak. Ez is sürgős dolog s az ujonczozásí törvénynyel elválaszthatatlan kapcsolatban áll. A másik két törvény pedig az indemnity-törvénynyel áll kapcsolatban, annyiban, a mennyiben t. i. itten először az államgazdálkodás szempontjából a pénzügyi törvényszék megszüntetése czéloztatik. Ezt pedig, ha a kormány maga meg akarja szüntetni s annak szükségességét előtünteini, azt hiszem, hogy ez valami nagy megfontolásnak szintén alig lehet tárgya. Másrészről gondoskodunk egy szükségességről, melyet naponkint tapasztalunk, s ez az, hogy a Pesten székelő váltótörvény szék nem képes a hozzá beérkezett dolgokat elvégezni. Mindez a megszavazandó államköltségvetéssel s az indenmityvel elválhatlan szoros kapcsolatban áll, sürgősségi indítványomat ennélfogva ismételve ajánlom. Elnök: A szabályok értelmében a sürgősségi indítvány ellen vagy mellett Cöäk egyszer lehet szólani, bátor vagyok a méltóságos főrendeket felkérni, hogy azok, kik a sürgősségi indítványt elfogadják, méltóztassanak felállaui. [Megtörténik.) A többség a sürgősségi indítványt elfogadja. Következik a napirenden levő tárgy folytatása. Gróf Zichy Nándort illeti a szó. Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök nr, méltóságos főrendek! Hogy ha visszaemlékezem az előttem mondottakra, s megfontolom, hogy úgyszólván az országnak egész financiális állapota, a budgetnek egész kérdése, sőt némileg az egész múltnak politikája ez alkalommal csak megérintetett ugyan, de mégis a discussio folyamába vonatott, akkor némi óvakodással kezdek a fölszólaláshoz. Nem is tenném, s nem is tehetném ezt a jelen helyzetben, ha részemről azon álláspontot nem foglalnám el, melyet a pénzügyi bizottság jelentése tartalmaz. Legelőször tehát ezen álláspontot kívántam indokolni a méltóságos főrendek előtt. Az átaláuos financiális állapothoz szólni, kivált a budget-tárgyalásnak küszöbén, nagyon nehéz, a nélkül, hogy a jelenlegi állapotot felderítő budgetet, s ennek kíséretében a pénzügyministernek indokolását ne tanúimáuy óztuk volna. Ezen budgethez pedig magasabb szempontból szólani, az egész financiális állapotokat megítélni, visszatekinteni a múltra és több év budgetére s az egész fináncpolitikára, mely az egész államháztartás s az egész közigazgatási politikával szoros öszszefüggésberi van, még nehezebb akkor, mikor csak egynéhány nap előtt elénk terjesztett törvényjavaslat tárgyalásáról van szó. Azonban bárminő nehéz legyen is ezen feladat, meg kellene kísérlem', azzal szembeszállni, ha annak szüksége fenforog. De én az előttünk fekvő törvényjavaslat irányában ennek szükségességét sehol sem látom. Én egyetlen egy tényt látok s ez a uralt financiális politikának a jelenbe való átvitele s egy elvet, melyet jelenleg a jövőre kihatólag érvényesitünk. Ezen szükség nem egy pillanatnyi szükséglei, hanem már a múlt időkben tett adósságoknak fedezésére szolgál és csak kisebb részben hat ki a jövőre, egy előrelátható szükséglet fedezésére. Az elv benne az, hogy egyszer valahára térjünk el azon álláspontoktói, melyeknél fogva némileg akár nagyobb szempontok által indokolva, akár nem, a szükségletet teljes őszinteséggel magunk előtt fel nem tártuk és függő adóssággal akarunk oly hiányt fedezni, a mely nem függő adóssággal fedezendő. Nem függő adóssággal fedezendő először azért, mert az nem oly szükséglet, mely fedezet közelebb s más természetű utón találtatnék meg s nem függő adóssággal azért, mivel olyuemíí függő adósság, melyre finánc-kezelésünk utalt, a mi piaezunk viszonya közt nem is tartható. En tehát abban, hogy jelenleg consolidált államadósságot szerzünk, már a multbau tett adósságok fedezésére előmenetelt, az őszinteség egyik lépését látom finánc politikánkban. Hogy pedig ez a múltra áll, ezt indokolni szükségtelen, mert hiszen ez az állami számvevőszék által is hiteles s hitelesítendő adatok alapján van kimutatva, de különben a budgettörvényben is megvan annak alapja. Azt pedig az átalános situatió megítéléséből és megelőző költségvetésekből könnyen abstrahálhatjuk, hogy 1873-ra hasonló szükség fog felmerülni, a minő 1872-re és a múlt