Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-103

86 CIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. szakasza által megállapittatni szándokolt kivételt indokoltnak, s miután azt az egyes adózók érdekében is fekvőnek, s azokra nézve megnyugtatóbbnak is tartaná, hogy a rendezett tanácsú városok számadásaik is minden esetben felülvizsgálatra a, törvényhatóság eleibe terjesztessenek, az idézett 129. §. 1-ső bekezdését teljesen, a 2-ik bekezdésből pedig az első szavakat: „kis és nagy községekből" kihagyandóknak javalja a bizottság. Ezen változtatás folytán az utolsó bekezdés 4-ik sorában e szavak: „ez esetekben" szintén kimaradnának." Tóth Vilmos belügyminister: Tagadhatatlan, hogy egyrészről a kis és nagy községek, és másrészről a rendezett tanácsú városokra nézve ugy a kormány a maga eredeti előterjesztésében, valamint a képviselőház e tekintetben különbséget állított fel, és a különbséget leginkább az által látta indokolva, hogy rendezett tanácscsal ellátott városok intellectualis tekintetben sokkal magasabb fokon állanak, mint az úgynevezett kis és nagy községek, hogy továbbá el vannak látva rendes számvevővel, s hogy számadásaikat a számvevőségi osztály, illetőleg küldöttség előbb megvizsgálja, A kormány nem tartotta továbbá szükségesnek a számadásoknak felterjesztését azért sem, mert a 129. . kimondja, hogy ha a számadások ellen a kiseb

1 ,?ég vagy egyesek panaszt emelnek, azon esetben okvetlenül felterjesztendők a számadások a törvényhatósághoz. Ezen nézetből indult ki a képviselőház is, nem akarván a törvényhatóságok dolgait fölöf legesen szaporitni, és különben is azt gondolvái hogy ugy az egyesek mint a kisebbség jogai kellí leg meg vannak óva az által, hogy a számadáso okvetlenül fölterjesztendők a megyéhez, ha egyesek vagy a kisebbség azok ellen panaszt emelnek. Cziráky János gr.:. Méltóztassanak megengedni, hogy még egy másik indokot is felhozza^ mely a jogügyi bizottságot azon nézetében vezérelte, hogy a számadások felterjesztése a megye bizottsághoz, szükséges. Ha nem csalódom, a tör. vényhatósági törvényben gondoskodás van téve az iránt, hogy a

r

megyék és a szab. kir. városok számadásai felterjesztessenek a belügyministeriumhoz. Egyedül a rendezett tanácsú városok volnának azon kivételes állapotban, hogy számadásaik semmi további revisiónak nem volnának alá vetve ez pedig, tekintve épen azon viszonyokat, melyek gyakran ily helyeken fenforognak, káros következményeket vonhatna maga után. Miután tehát a nagyobb hatóságoknak, ugy mint a megyéknek és a szab. kir. városoknak számadásai fölterjesztetnek, és fölterjesztetnek továbbá a községekéi is csakis a rendezett tanácscsal ellátott városok volnának azon kivételes állapotban, hogy számadásaiknak felülvizsgálati forumok nem volna. Ezért hitte a bizottság a- módosítást ajánlandónak. Tomcsányi József: Én ezen kérdésnél is, ugy mint tegnap, a tapasztalatból indulok ki. Szomorú tapasztalat tanít ugyanis arra, hogy még oly esetekben is, hol a számadások felterjesztetnek, számtalan visszaélésekkel találkozunk. Már most, ha a számadó még azt is tudja, hogy számadásához azon testület tagjain kivül, melynek ő is tagja, s melylyel ő folytonos összeköttetésben van, melyben ő tulajdonkép coefficiens tényezőt képez, senki más hozzá nem szólhat mihelyt egyszer ama testületben nem akadt felszólaló, akkor azt hiszem, hogy még inkább tág tért nyitunk a visszaélésekre. De a mint előttem szólott főkamarás ur ő nméltósága helyesen kiemelte, ezen intézkedés által a rendezett tanácsú községek kivételes állapotba helyeztetnének. Ha a szab. kir. városok, melyek pedig önhatósági joggal is fel vannak ruházva, felterjesztik számadásaikat, ha felterjesztik a megyék, ugy szintén a kis és nagy köztegek is, miért legyenek ez alól épen a rendezett tanácsú városok kivéve ? Ezt átalában indokolni nem lehet; nem lehet még azon divatos princípiummal sem, mintha ez szabadelvű volna; mert azt hiszem, hogy a más pénzével való gazdálkodásról való számadástétel a szabadelvüséggel össze nem ütközik: sőt az a nem szabadelvüség, hogy ha valaki a más pénzével a maga kedve szerint gazdálkodik. E mellett tehát ezen argumentum sem szól. Az, hogy a rendezett tanácsú városok —- a mint azt ép méltóztatott a belügyminister ur ő exja említni — számvevővel vannak ellátva és hogy ott rendezettebben megy a dolog, az igaz; de a királyi városok és a megyék is el vannak látva számvevőkkel, s azért mégis feljebb vizsgáltatik a számadás. Ennélfogva innen nem lehet következtetést húzni, — a mint azt a tisztelt belügyminister ur tette. S azt se mondja nekem senki, hogy a rendezett tanácsú községekben kevesebbről szól a szám-