Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-84
26 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Azt hiszem, hogy az engedély a felhozott okoknál fogva megadandó. (Helyeslés) Két rendbeli interpeilatio van bejelentve; az egyik b. Majthényi László, a másik b. Nyáry Gyula részéről. Majthényi László báró: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Egy interpellatiót óhajtok intézni a pénzügyminister ur ő nagy méltóságához. Legyen szabad azt röviden indokolnom. (Halljuk !) A bélyeg és illeték díjszabásról szóló ministeri rendeletben egy rendszabály foglaltatik, mely szerint oly szerződéseknél, melyek a fokozatos illeték alá tartozó jogügyletekről köttetnek, a szerződő felek köteleztetnek és pedig különben háromszoros büntetés terhe alatt az eredeti példányokat az illeték megszabása végett az adóhivatalnál bemutatni. Nem tekintve, hogy ez által a felek a szerződéseknek több eredeti példányban kiállítására köteleztetnek, holott némely esetekben egy példány is elégséges lett volna: terhes a rendszabály azért is, mert mindkét fél, sőt több esetben több fél köteleztetik az eredeti példány bemutatására. És miután nem mindig van a telekkönyvi hatóság és az adóhivatal ugyanazon egy helyen, tehát kétszeres fáradságra és költekezésre szoríttatnak az ügyködő felek. De természetesen hátrányos ezen rendszabály azért is, mert a feleknek inkább a dologi jog biztosítása, áll érdekében, melyet a szerződés által megszerezni igyekeztek. Miután pedig tudva levő dolog, hogy a dologi jog csak a nyilván-könyvbe való bejegyzése által érethetik el, a bejegyzés eszközlése végett szükség van az eredeti példány felmutatására. Igen természetes tehát, hogy ha a rendszabály értelmében az eredeti példány mindaddig az adóhivatalnál marad, mig a fokozatos illeték megszabatik, az ügyfelek nincsenek oly okmány birtokában, melylyel a dologi jog érvényesítését a birtok-bíróságnál eszközölhetnék, mely körülmény a gyakorlati életben sok kijátszásra, sőt károsításokra is vezet. De igazságtalan is ezen eljárás, mert az okmánytól nem illeték hanem bélyeg jár, az illeték pedig a dologi jogtól fizettetik. Ha tehát a dologi jog megszerzése előtt fizettetik meg az illeték, akkor oly valamiért történik fizetés, a mi még nem is létezik, és igy a fizetésnek nincs jogos alapja. Megtörténhetik az is, hogy az illetéknek kiszabása után a birtok-biróság megtagadja a dologi jognak a nyilvánkönyvbe való beigtatását, a mi által a félre uj fáradság és költekezés vár oly czélból, hogy az illetéktelenül fizetett dijat az adóhivataltól visszakapja. Mindezeknél még sokkal nyomasztóbbá válik a rendszabály azon magyarázat által, melyet a gyakorlati életben nyer. Ámbár az t. i, csak magán ügyfelekről szól, mégis rendszerint megtörténik, hogy birói cselekvényeknél is alkalmazásba vétetik. Ezeknél ugyan a feleknek csak igen alárendelt szerep jut, például hagyatékoknál és végrehajtásoknál, melyeknél a birói kiküldött jegyzőkönyvet vesz fel, mely a birtok-biróság elé szokott terjesztetni; ha ezen jegyzőkönyv a birtok-bíróságtól az adóhivatalhoz 8 nap lefolyása alatt nem tétetik át, akkor az érdekelt fél, vagy gyakran ki érdekelt lett volna, mert az adóhivatalok nem szoktak zavarba j őni a fizetéssel megrovandó egyesek iránt, kétszeres, sőt háromszoros büntetéssel illettetik oly mulasztásért, melyet nem ő idézett elő. És ily esetben a félre, nézve azon nyomasztó alternatíva áll elő, hogy vagy meg kell fizetnie az általa nem okozott mulasztásért a két-háromszoros dijat, vagy pedig ismét uj fáradozást és költekezést szükséges tennie, hogy az igy reá rótt fizetéstől menekülhessen. Igen természetes, hogy ezen tárgyra nézve positiv javaslat tételétől tartózkodnom kell, habár legegyszerűbbnek látszik a rendszabály oly értelembeni módosítása, hogy a szerződés eredeti példánya ne az adóhivatalhoz, hanem a kitűzött határidő alatt a birtok-bírósághoz terjesztessék, és onnan tétessék át az adóhivatalhoz az illeték megszabása végett; hanem várom a pénzügyminister ur belátásától és igazságszeretetétől, hogy a jelenlegi állapot ezen hátrányos voltát be fogja látni, és a mennyire szükséges, az igazságügyminister úrral egyetértve, ezen nyomasztó rendszabálynak oly értelemben való módosítását fogja kezdeményezni, hogy a kincstár e czímen való jövedelmének minden csonkítása nélkül az ügyködő felekre nézve minél kevésbé terhessé tétessék az eljárás. Interpellátiómat, mely következő, van szerencsém a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani: „A bélyeg- és illetékdijszabály azon rendelkezése, mely szerint a fokozatos illeték alá eső jog-