Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-79
14 LXX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. hez nem járul, akkor azon szegény nyomorult embereket a terheltetéstől nem menti meg, mert azok eddig is fizették a végrehajtási költségeket, és pedig annyit, a mennyibe az belekerült, meglévén szabva a tettleg létező törvényben, hogy mi mindent szabad felszámítani, és van eset, hogy azon szegény nyomorult emberek eddig 7%-ot fizettek. Ha tehát méltóságod nem járul ehhez, akkor marad az az állapot, hogy azon szegény emberek nem kettőt, hanem 7-et fognak fizetni. Én ebben is megnyugszom, de ők nehezen fognak megnyugodni. {Derültség.) Elnök: A kik az imént felolvasott törvény czikket mind béltartalma, mind szerkezetére nézve elfogadják, méltóztassanak ezt felállásukkal kijelenteni. (Megtörténik.) A mélt, főrendek az 1868. évi XXI. törvényczikknek a közadók biztosítására és behajtására vonatkozó némely rendeletei módositásáról szóló törvényjavaslatot mind béltartalmára, mind szerkezetére nézve elfogadták, s erről a képviselő házat szokott módon értesitendik. Következik a házközösségnek Horvát- és Slavonországban rendezése alkalmából felmerülő és a házközösségi vagyonban megosztozásra vonatkozó beadványok és okiratok bélyeg- és illetékmentességéről szóló törvényjavaslat. Apponyi Albert gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Átalánosságban nincs a mélt. főrendeknek észrevételök ? (Nincs.) Tehát méltóztassék pontonként felolvasni. Apponyi Albert gr. jegyző (olvassa pontonként a törvényjavaslatot). Elnök: Nincs észrevétel? (Nincs!) Kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Tehát a mélt. főrendek a házközösségről szóló törvényjavaslatot elvben és lényegben elfogadták, s erről a képviselőházat szokott módon értesitendik, következik a bor- és húsfogyasztási adóról szóló törvényjavaslat. Elnök: Ezen törvényjavaslatra nézve a bizottságnak észrevétele van. Méltóztassék a bizottság jelentését még egyszer felolvasni. Apponyi Albert gr. jegyző (olvassa a bizottság jelentésének végpontját, mely következőleg hangzik): 3. Úgyszintén az indokolásban felhozottak szempontjából, javasolja a mélt. főrendeknek a borés húsfogyasztási adóról szóló törvényjavaslat első czíméhez való hozzájárulást; a második czímnek a képviselőház által elfogadott szövegezésében azonban meg nem nyugodhatik; ugyanis a kérdéses czímben foglalt módosításnak czélja nem a pénzügyi bevételek öregbítése az által, hogy a magasabb árszabás alá esendő uj községek alakíttassanak — eddig elkülönített kisebb községek egyesítésének utján; hanem az, hogy azon káros erkölcsi hatás elkeríthessék, mely két — csak eszményi vonal által elkülönített község lakóinak különböző terheltetéséböl folyni szokott. A törvény szándéka tehát csak ez utóbbi esetben alkalmazandó módo sitás lehetett: a törvényjavaslat szövege azonban oly esetekre is kiterjed, midőn két összeépített községnek egyike sem tartozott eddig a magasabb árszabás alá. Hogy ezen ellentét a törvény szándoka és a törvény szavai közt elkerültessék, a pénzügyi bizottság a mélt. főrendeknek elfogadásra ajánlja a törvényjavaslat kérdéses 2-ik §-ának következő uj szövegezését: 2. §. „Az összeépített községeknél, habár külön elöljárósággal bimak is, területi összefüggésöknél fogva, a kisebb község az árszabás azon magasabb fokozata alá esik, mély a nagyobb községben különben is fennáll; s e végett a két község egy adóközségnek tekintendő'." Kerkapoly Károly pénzügyminister: Kétségtelen, mélt. főrendek, hogy a módosításnak egyik és pedig főbb oka az, a mit a mélt. főrendek pénzügyi bizottsága is kiemelt, t. i. czélba volt véve az, hogy azon káros erkölcsi hatás elkerültessék, mely csak eszményi vonal által elkülönített két község lakóinak különböző terheltetéséböl folyni szokott. Épen azért magában az indokolásban is főleg erre volt súly fektetve, de nem csak erre. Az indokolásban, melylyel a javaslatot kisérni bátor voltam, az is van mondva, hogy annak meghatározása, hogy a fogyasztási adók kiszabása szempontjából mely községek tekintendők önálló egy községnek, ezen meghatározás nemcsak azért szükséges, hogy az árszabás alkalmazása ellen támadt panaszok elintézésére biztos alap nyeressék, mert eddig nem volt. Eddig csak az volt mondva, hogy 2000-nél többet számláló községben az egyik kulcs, azonfölül levő községekben a másik kulcs alkalmaztassák.
