Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-118

CXVI1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 205 selőház szinte elvi szempontok által vezéreltetve követel, nem járulhatnak, minélfogva alig várható, hogy jelenleg a törvényjavaslat törvény erejére emeltessék, ennek tekintetéből a méltóságos főrendek felkérik a t. képviselőházat, hogy amaz esetben ezen törvényjavaslatnak 8. 9. és 10. fejezeteit, melyeknek életbeléptetése sürgős, s a melyekre nézve közmegállapodás már létre is jött, mint külön törvényt a mélt. főrendekkel közölni, a többiektől pedig egyelőre eltekinteni szíveskedjék." Elnök: Méltóztassanak az indítványhoz szólani. Pálffy Mór gr.: Ha senki nem kivan szólani, bátor leszek indítványomat röviden indokolni. (Halljuk!) Elismervén a mélt. főrendek jogügyi bizottságának átalában, különösen pedig mindazon érdemdús férfiaknak tekintélyét, kik arra voltak hivatva, hogy ezen törvényjavaslatot tárgyalják, csak elfogultsággal és vonakodással terjeszteni ezen alázatos indítványomat a mélt. főrendek bölcs fóruma elé, és minthogy nem is vagyok oly hiú, mikép azt hinném, hogy ily tapasztalt törvényhozóknak valami különös érdekest tudnék előadni, azért rövid leszek. r En azt hiszem, hogy az őszintén mondott szó, különösen ha jó akaratból származik, nem vétethetik rósz néven, különösen ott, hol annak hévmérőként felhasználtatása szándékoltatik a közügyek előmozditáíára. Ennek következtében őszintén mondhatom, hogy én azt, liogy ezen törvényjavaslat ugy mint elénk terjesztett, a mélt. főrendek által cl nem fogadtatott, nemcsak valami szerencsétlenségnek nem, sőt inkább a mindenhatónak Magyarország iránti gondoskodása tanúságának tartom, annál inkább, minthogy seregének egy jó része távol volt. Valamint én egyrészről ezen szempontból indulok ki, ugy másrészről azon méltányosságnál és a közügyek iránti szeretetnél fogva, mely minden embernek, de kük nősen a törvényhozónak kötelessége, azon alázatos nézetben vagyok, hogy vannak ezen törvényjavas

1 atnak egyes fejezetei, melyekre nézve csak óhajtani lehet, hogy miaélelőbb é!etbelépte:tesscnek. Ezek közé számítom én a VTII. IX. X. fejezeteket, mt Iveket feldicsérni, azt hiszem, nincs szükség, a legnagyobb d.'cséretök az lévén, hogy a kormány a képv. ház és a mélt. főrendek közt azok tekintetében tökéletes egyesség jött létre. Mindazonáltal néhány szót par courtoisie.ezen fejezetek fölött elmondani óhajtok. Én azon nézetben vagyok mélt. főrendek, hogy a VIH. fejezet, ha az, mint nemcsak várható, de bizton remélhető, szorgalmas jóakaratú férfiak áHal fog alkalmaztatni, 2—3 év alatt a tagosítást ugy elő fogja mozdítani, hogy azon esetre, ha barátságos egyezkedések utján czél nem éretnék, a mit én valóban nem hihetek, ezen fejezet be fogja bizonyítani, ad hominem, hogy egyedül egy maga elegendő ama czél elérésére, mely a kormány, a képv. ház és a mélt. főrendek szemei előtt lebeghetett is, mely VHI. fejezetnek csak is azon egy hibája van, hogy már előbb nem alkalmaztathatott. A IX. fejezetről valamit bővebben mondani fölösleges, elég legyen csak annyi, hogy annak paizsa alatt a nemzeti vagyon szaporodni és hazánk jóléte emelkedhetni fog, amint ezt óhajtjuk és reméljük. A X. fejezetet pedig, mely Erdélyről szól s testvérhazánk szakférfiai hozzájárulásával hozatott létre, minden részében alkalmazni okvetlenül szükséges; és valamint a mélt. főrendek, azt hiszem, minél készebbek ilyféle petitiókat tekintetbe venni, ugy magam is azt, a mi e fejezetben foglaltatik, minélelőbb törvény erejére emeltetni óhajtom. Jól tudom, hogy a magas kormánynak, valamint a törvényhozásnak ezen határozat nélkül is hatalmában és hatáskörében áll ezen utat választani, mindazáltal azt hiszem, hogy a feltételesen nyilvánítandó óhaj ártani nem fogna és azt gondolom, a mélt. főrendek annál szivesebben ragadhatják meg ezen alkalmat annak kifejezésére, nehogy annak idején az mondassék, hogy a mélt. főrendek voltak azok, kik ezen szükséges intézkedéseket azáltal akadályozták meg, hogy a t. képv. háznak minden kívánságaihoz nem járultak. Ennek folytán én bátor vagyok alázatos indítványomat a közügy érdekében a mélt. főrendek bölcs figyelmébe és támogatásába ajánlani. Vay Miklós b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azt gondolom, hogy midőn előttem szólott gróf ur indítványát tette és fogalmazta, azon régi idő lebeghetett szemei előtt, midőn a rendi és főrendi tábla Pozsonyban székelvén, nuntiumokat váltogatott mindaddig, mig valami iránt a két tábla közt egyesség jött létre; hanem