Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-107

146 CVII. ORSZiGOS ÜLÉS. én felfogtam, egyátalában nem az irtványok külön­böző kategóriáinak mérlegelésén alapul, s egysze­rűen azon tételből indul ki, hogy a földesúr joga ne csak szerződésbeli irományok által legyen be­bizonyítható, hanem e részben a szóbeli szerződé­sek is érvénynyel bírjanak. Erre nézve, — megle­het, hogy ez kikerülte figyelmemet — én ő exja előadásában a ezáfoló indokokat hiába keresem. Az egész egyszerűen jogi kérdés. Nem arról van itt szó, hogy a kérdés megoldása az egyik vagy másik rész javára vezetne, hanem arról, hogy oly biztosítékok nyújtassanak, melyek a létező viszonyoknak és körülményeknek teljesen megfelelnek. Miután tagadhatatlan hogy azon időben, mi­dőn az irtványok keletkeztek, azoknak nagy részére nézve az írásbeli szerződési eljárás szokásban nem volt, s mintán szerződés elő nem mutathatása által épen a kiváltási jog kijátszása lépne életbe, és mi­után a jogügyi bizottság indítványában a dolgok valódi állását biztosítva látom , én legalább cse­kély felfogásom szerint azon megjegyzések által, melyeket az igazságúgyminister ő nagyméltósága felhozni méltóztatott, az előadottakat nemcsak meg­czáfolva nem látom, de megérintve sem, bátor va­gyok a méltóságos főrendeket felkérni, hogy a jogügyi bizottság véleményét elfogadni méltóztas­sanak. Elnök: Ha nincs ki szót kívánna emelni, mél­tóztassanak azok, kik a jogügyi bizottság vélemé­nyét elfogadják, felkelni. (Megtörténik.) A többség a jogügyi bizottság véleményét elfogadja. Horváth Boldizsár igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Nem akarom ismételni azon okokat, melyeknél fogva egy hasonló iucisum kihagyását kértem a tegnap­előtti tárgyalás alkalmával az úrbéri birtokviszo­nyok szabályozására vonatkozó törvényjavaslatban; hanem legyen szabad egyszerűen csak arra hivat­koznom, hogy a méltóságos főrendek kegyesek voltak akkor méltányolni azon okokat, és azoknál­fogva a praescriptionális határidőnek bizonyos föl­tételhez leendő kötésére nézve az indítványba hozott incisumot méltóztattak elvetni. Ugyanazon okok harczolnak itt is, miután itt is elévülési határidőről van szó, melyet az úrbéri pátens föltétlenül tűzött ki, melyet tehát utólag nem lehetne valamely más föltétel által meggyöngíteni, annál kevésbé, mert az úrbéri pátens azon rendel­kezésénél fogva már azóta ujabb birtokviszonyok keletkeztek, és igy bizonyos tulajdonjogok lenné­nek általa megtámadva. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hanem ha azon okoknál fogva, melyeket tegnapelőtt fel­| hozni bátor voltam, méltóztattak azon incisumot | elvetni, kérném a méltóságos főrendeket, ugyan­I azon okoknál fogva, ezen hasonló természetű, és ; hasonló horderejű incisumot méltóztassanak itt is ; elhagyni. (Helyeslés) Pálffy Mór gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Nem tudom, vájjon a d) ponthoz, vagy a §. végére kivárnák-e tenni a méltóságos főrendek a következő módositványt ? (F'ölkiáltások: Az e) pontot már kihagytuk l) hogy j azok tartoznak a visszanemválthatást kimutatni, kik az irtványok jelenlegi használatában vannak, mert habár ezek itt birtokosoknak neveztetnek is? én mindaddig, mig világosan és határozottan ki nem mutatják, hogy az irtványok többé ki nem válthatók, a földesurakat tartom birtokosoknak. A földesurak, kik a visszaválthatásra tör­vényesen jogosítva vannak, különös okozatok által legkevesebb esetben képesek kimutatni a visszaváltás jogának fentartását, bár ezen fentartás a legtöbb esetekben váltságosan meg­történt, miért is minden igazságtalanság kikerü­lése végett azt javaslom, mondassák ki, hogy azok tartoznak kimutatni a vissza nem válthatást, a kik az irtványok jelenlegi használatában vannak. En, méltóságos főrendek! igen fontosnak tar­tom ennek kimondását, mert ha ez ki nem mondat­j nék, s a biró azon elv szerint fogna eljárni, mely a I szerkezetből netalán kimagyaráztathatnék, hogy j t. i. nem azok kötelesek állítólagos jogukat ki­I mutatni, kik az irtványoknak jelenleg használatá­ban vannak, hanem a másik fél, t. i. az ellenkezőt a földesúr, ez az 5. §. alkalmazását a legkevesebb esetre fogná szorítani, mi a legnagyobb igazság­talanságokkal járó károkat fogna okozni nemcsak a földesuraknak, hanem a különféle alapítványok­nak, ugy mint a vallási és tanügyi alapítványok­nak is. Ennélfogva én kötelességemnek tartom a méltóságos főrendeket arra kérni, hogy méltóztas­sanak elfogadni az általam javasoltat, vagy oly valamit beigtatni, mi ezen lehetőségeknek elejét venné.

Next

/
Thumbnails
Contents