Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-105
102 CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. „birtok" szó helyett „birtokos" szót alkalmazni ajánlja a jogügyi bizottság. [Helyeslés) Apponyi Albert gr. jegyző {olvassa a 22. §-í). Majthényi Lászlő b. előadó: Ezen §-ra nézve is van egy észrevétel, a mely szintén kimaradt és a melyet pótlólag bátor vagyok előterjeszteni. (Olvassa.) A 22-ik §-ra. Az úrbér behozata körül fenforgott eltérésekből vonható téves magyarázatok elraellőzése tekintetéből a 22-ik §. b) pontja ekkép hangzanék: ,J>) a hol az úrbér végrehajtva nem'volt". Továbbá az úrbéri kapcsolatnak 1848-ban törvény által történt megszűnte folytában az úrbéri telek bel- és kültartozmanyainak eldaraboltan való szabad adásvevése, bár még a fentartott darabolási tilalom által hatóságilag némileg korlátozva volt, a földesurat az úrbéri törvények érfelmében megillető ellenőrzés tárgyát többé nem képezhette. Nem tartván tehát a ház méltányosnak, ho^iy a volt úrbéresek oly cselekvéseikből, melyekre nézve a volt földesúr a korlátozási jogát többé törvényesen nem érvényesíthette, a volt földesurakra nézve hátrányos következések vonathassanak, a szabad adásvevés létezésére állapított azon intézkedést, hogy ott, hol ez divatozott, maradványföldek felszámításának helye nincs, az 1848-ik évre véli korlátozandónak, melyet megelőzőleg a volt földesúrnak az úrbéri telek eldarabolása és eladására a törvény befolyást engedett volt. S ennélfogva a 22-ik §. d) pontjábaneszavak: „a volt úrbéresek" — után e szavak „1848. év előtt" — e) pontjában e szó: „indíttatott" — után: „a mennyiben ennek elmulasztása az illetők között létrejött szó vagy írásbeli egyezség által nem igazolható" — heszuratott. Elnök: Ha senki sem szólalfel, a javasolt két módositvány tehát elfogadtatik. Apponyi György gr.: Nekem is van az e) pontra nézve egy módositványom. Az e) pont azt mondja: „a hol a maradványokra vonatkozó úrbéri rendbeszedési kereset 1857-ik évi június hó végéig meg nem indíttatott". A mélt. főrendek jobban fogják tudni, mint én, hogy a nyílt parancsolatokban, melyek az 1861-ik évi értekezlet által ideiglenesen törvényeknek ismertettek el, több ily megszorítás fordul elő. így van Erdélyre nézve az 1862-dik évideczember utolsó napja meghatározva, mint a kereset benyújtásának határideje. Egy más irányban az 18ő9-ik évnek nem tudom melyik napjára van kitűzve a határidő a kereset benyújtására. Még sok más példát is hozhatnék föl, szóval több ily megszorítások találtatnak a kir. pátensekben, a melyek ideiglenesen törvényül elfogadtatnak. Igen jól tudom, hogy a törvényhozásnak több factorai, nevezetesen a képviselőház és a kormány, azon elvet fogadták el, hogy elvi hátrálásnak nem lehetne helye, vagyis hogy azoktól, a mik a nyilt parancsban elhatároztattak, és a melyek nyomán és alapján számtalan ügyek eldöntettek, hogy ezektől, mondom, elvbeli eltérésnek helye nem lehet. Ezt a jogügyi bizottságban tökéletesen el is fogadtuk, hanem szükségesnek tartottuk mégis azt, hogy ily esetedben, a nélkül, hogy eltérés történnék, lehetőleg egy temperamentum állittassék föl, nehogy a summum jus summa injuriává váljék. Ezen temperamentumot abban találta a jogügyi bizottság, hogy mindazon kérdésekben, hol ily megszorítás van, a kereset benyújtásának elmulasztására nézve ezen föltétel tétessék közbe: „a mennyiben a kereset benyújtásának elmulasztásara az illetők között létrejött szó- vagy írásbeli szerződés által nem igazoltatnék". En ezen pontnál szükségesnek tartottam ezt fölemlíteni, mert ez épen azon kérdésekről szól, a melyekről a későbbi §§. szólanak, a hol a jogügyi bizottság ezen ínódositványt behozni javasolja. En az indítványtindokolom azzal, hogy apatens 1859-ben adatott ki és a határidő már is egy évvel későbbre volt kitűzve, és így az indítványt ezen idő rövidsége már eléggé igazolja. Hogy némelyek a kereset benyújtását elmulasztották, miután a földesúr és az úrbéresek között sok helyen egyezségek történtek, az illetők nem találták szükségesnek benyújtani azt, én méltánytalannak találnám, hogy azok kárt valljanak és a törvény útjától elzárassanak. Az igaz, hogy erre nézve van a törvényben egy provisio, hogy minden jogérvényes ítélet és egyezség érintetlenül marad, de én azt tartom mindig: „expressa docent" és azért épen ezen esetben és minden többi esetekben is ezt nem vélem feleslegesnek kimondani. Ha méltóztatnak ezen elvet itt is kimondani, akkor bátor vagyok már most ajánlani, ha pedig
