Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-103
"'88 Óm. OBSZAÖOS" ÜLÉS. latot ugy lényegében mint részleteiben elfogadják, ezt felállás által nyilvánítani. {Megtörténik.) A méltóságos főrendek az eperjes-tarnowi vonalnak magyarországi részére vonatkozó törvén yjavas'atot elfogadják; erről a képviselőházat értesíttetni rendelik. Károlyi György gr.: Tegnap egy törvényjavaslatot méltóztattak a pénzügyi bizottsághoz utasítani a szárazföldi határon át Dalmátiába szállított tűzifa vámmentessége iránt. Ezen törvényjavaslat iránt, miután a substratum igen csekély, a bizottság nem tartotta szükségesnek külön jelentést előterjeszteni, hanem bátor vagyok szóval jelenteni, hogy a bizottság a mélt. főrendeknek elfogadásra ajánlja ezen törvényjavaslatot, melynek czélja igen üdvös, t. i. az, hogy a szegény dalmátországi lakosoknak, kik a tűzifát Törökországból hozzák és a határszélen vámot kell fizetniök, ez iránt vámmentesség biztosittassék. Zichy Ferencz gr.: Ha méltóztatnak megengedni, pár szóval motiválni fogom a törvényjavaslatot. A dolog igen egyszerű, de mégis szükségesnek tartom az indokolást. (Halljuk!) Tudvalevő dolog, hogy Dalmátia viszonyai termelési tekintetben igen mostohák. Ennélfogva midőn 1857-ben az összbirodalom administratiója alatt volt, ez már akkor tekintetbe vétetett és a beviteli vám Dalmátországra nézve különös tariffázás alá jutott s minden oly tárgy, a mely élelmiszükségletet képez vagy pótol, külön tariffa alá vétetett. Akkor a tüzelő fa is ezen osztályzatba jutott. Továbbá midőn 1868-ban az átalános vámszerződés a vámzövetségi tartományokkal megköttetett, másodszor lőn elhatározva: hogy a tűzifa, mely a tengeri oldalról Dalmátiába szállíttatik, hasonlókép vámmentesen szállittassék. Történetesen adta elő magát, — mint némelykor ellentétes dolgok történnek — hogy azon fa, mely a szárazföldön, t. i. Magyarországon, a határőrvidéken és Törökországból szállíttatik Dalmátiába, vám alá maradt vetve. Ennek objectuma azonban igen csekély, mert nyolcz esztendei átlag szerint nem képezett több jövedelmet a kincstárnak, mint 15 frt 40 krt. Másodszor némikép egy kis absurdum — ha szabad ugy mondanom — látszik abban; mert a szegény dalmátiai lakosok, hogy ha a szomszéd Törökországba mennek és per nefas ellopják a fát, ott pedig hagyják azt \ lopni, mert a fának semmi becse sincs, azt ingyen beszállíthatják: de ha Törökországból szintén per nefas lopják azt és a határőrvidéken át viszik Dalmátiába, ott nem szabad beszállitani, hanem a legnagyobb kellemetlenséggel először vámházhoz kell vinni s utóbb beviteli vámot kell fizetni, mely Öszszeg egy év alatt 15 frtra rug. Ez magában véve nem czélszeru, s ennélfogva a kereskedelmi minister ennek a beviteli vámnak a megszüntetését hozta javaslatba; ezt tehát bővebben indokolni szükségtelen, és igy csak ennek elfogadását ajánlom. (Helyeslés.) Elnök : A törvényjavaslat nincs ugyan napirenden, hanem ugy hiszem, bele fognak egyezni a mélt. főrendek annak tárgyalásába. Tomcsányi József: Részemről szintén elfödöm, de méltóztassanak azért egy mellékes megjegyzést megengedni. Miután a praxis szerint a jegyzőkönyv semmiféle motívumot nem tartalmaz, minden szép motívum elvész és tulajdonkép ezek az indokok, melyeknél fogva elfogadtatik a törvényjavaslat. Azért igen sajnálom, hogy írásbeli jelentés nem történt, mely e motívumot magában foglalta volna és ajánlom, hogy ezentúl írásbeli jelentés tétessék. Károlyi György gr. előadó : Tettünk volna, hanem bennünket sürgettek, és igy elmaradt. {Derültség.) Elnök : Én részemről bátor voltam megjegyezni, hogy ez napirenden nincsen, és ép szavamba vágatott, hogy Írásbeli jelentés kívántatott volna; hanem ugy hiszem, a tárgy fontossága és másrészt a sürgősség — mert ugy látszik, oda át igen kívánják az elhatározást — arra indithatnak, hogy ez esetben ezen formahiányt ne tekintsük. A mi az indokolást illeti, ugy hiszem, egy-két szóban meg lehetne azt a jegyzőkönyvben említeni. Szlávy József kereskedelmi minister: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! Ha épen súlyt méltóztatnak fektetni arra, hogy irott motivatio és jelentés legyen, méltóztassanak elfogadni motivatióul azt, a mivel a méltóságos főrendeknek bejelenteni bátor voltam — hol körülményesen elő van adva, megmagyarázva és tüzetesen motiválva e törvényjavaslat szüksége. Ha méltóztatnak parancsolni, hogy ez felolvastassák, ebből bővebb értesítést meríthetnek. Cziráky János gr.: Azon észrevétel, a mit
