Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-21
86 XXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Elnök: Tehát két tagra történik a választás. Épen most vettem Pest város főpolgármesterének levelét, mely szintén a méltóságos főrendekhez szól. Jegyző ur fel fogja olvasni. Teleki. Ede gr. jegyző' (olvassa a levelet, melyben a polgármester Pestvárosa számára a főrendiház napiáját s irományait meghiildetni kéri. *) Elnök: Azt tartom a gazdasági bizottságnak kiadandó, mely e tárgyban majd véleményt fog adni Egyéb tárgy nem lévén, az ülést feloszlatom. A jövő ülés csütörtökön d. e. 11 órakor lesz. Az ülés végződik d. u. 1 árakor. XXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1869. november 8-án. MAJLÁTH GYÖRGY ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai : Cziráky János gr. kérdést intéz a pénzügyministerhez a szölödézma-kárpótlás érdekében A minister válaszol. Az 1870-re megajánlandó ujonezjutalék és póttartalékról szóló törvényjavaslat tárgyaltatik és elfogadtatik, továbbá tárgyaltatik és elfogadtatik a képviselőháznak a jegybank kérdésében hozott határozata. Szavazás a közjogi bizottság két tagjára és egy jegyzőre. A kormány részéről, jelen vannak: Lónyay j Menyhért minister, Kerkapoly/, Károly a honvédelmi j ministerium államtitkára. (Az ülés kezdődik d. e. 11 ára 30 perczkor.) Elnök: Mindenek előtt a múlt ülés jegyzőkönyve fog hitelesítés végett felolvastatni. Teleki Ede gr. jegyző (olvassa az 1869. november 16-án tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesítve van. A mai jegyzőkönyv vitelére ismét Teleki Ede grófot hivom fel. A szólók neveit b. Majthényi László ő mltga fogja jegyezni. Cziráky János gr. Nagym. elnök! Méltóságos főrendek! Mielőtt áttérnénk a napirend tárgyaira, ő nagyméltósága a pénzügyminister ur jelenléte nekem ösztönül és ingerül szolgál, nem egy interpellatiót tenni, — melyet én különben írásban foglalva a házszabályok szerint a ház asztalára letettem ') Lásd az Irományok 60-ik számát. volna; hanem egy óhajnak, vagy ha ugy tetszik egy sóhajnak adni illő kifejezést. (Halljuk!) Egy esztendő és tán több is múlt el azóta, hogy épen azon időben mikor az illető jogosítottaknak legjobb reménye lett volna arra, hogy a törvényhozás utján a szőlődézsma eltörlése ki fog mondatni, azon édes remény és biztosítás nyújtatott az illetőknek, mint ez által nem csekély mértékben valóságosan sújtottaknak, hogy legrövidebb idő múlva, legfölebb egy év alatt kárpótoltatni fognak vesztett jövedelmökért. Azonban fájdalom, e reményben az illetőkmíndeddig csalatkoztak, mert eddig az eljárás oly csigalassúsággal halad, hogy az*illetőknek a megszüntetett szőlő dézma után sem kamatjaik, sem jövedelmök meg nem téríttetett. És sokan ez által valóban igen szánandó állapotban vannak. En azt hiszem, hogy a tulajdonnak szentsége, de a tulajdonban szenvedett veszteség is azt hozná magával, hogy az illetők mégis mennél elébb ezen jogosított kárpótláshoz jussanak, és ezért egyedül azon óhajnak adok kifejezést méltóztassék ezen tárgyalások befejezését mennél elébb siettetni és az