Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 300 gatyás juris consultus aláirja a formularét és a kérvény elkészült. (Derültség.) És ez nemcsak nálam történt, de másutt is igy történik, s vannak, kik annyira vetemednek, hogy azt közvéleménynek nevezik. (Derültség.) Én ismerem a közvélemény hatalmát, s mégis a legjogosultabb s legtisztábban kifejezett közvélemény sem oly hatalmas előttem soha, hogy rám mint törvényhozóra legkisebb pressiót •s képes lenne gyakorolni; ez ellen tiltakozom; hanem az ilyen mondva csinált közvélemény, mely sajátlag a közvéleménynek torzképe, engem nemcsak hogy meg nem mozdit, de a kit megmozdít, azt sajnálni igen, de követni sohasem tudnám. (Helyeslés.) \ Wenkheim László b.: Nmélt. elnök ur, mélt. főrendek! Azok után, mik e törvényjavaslat mellett elmondattak, igen bajos ugyan még szót emelni, de méltóztassanak megbocsátani, ha én azt hiszem, hogy helyén van ott, hol uj törvénynek, nevezetes reformnak alkotásáról van: szó, az esetleges aggodalmakat előhozni. (Halljuk!) Tökéletesen egyetértek igazságügyminister úrral abban, hogy az igazságszolgáltatást rendezni kell; azon tekintetben is tökéletesen egyetértek, hogy tatarozás által lehetetlen az igazságszolgáltatást biztosítani, miután az alap az 1848-ki átalakulás következtében megingattatott; tehát gyökeres építés szükséges; azon elveket is elfogadom, melyek e törvényjavaslatban le vannak téve, mint a kor igényeihez és a viszonyokhoz mérteket, és csupán csak egy gyakorlati ellenvetést vagyok bátor tenni. Mindnyájan elismerjük, hogy a ministeriumnak roppant hatalom adatik át ezen törvényjavaslatban, mely roppant hatalmat én a törvény 4-ik§-a által eléggé korlátolva nem látom. Ha elég szerencsés volnék a mélt. főrendeket módositvány benyújtása által meggyőzni, akkor megtenném, de szerencsétlenségemre nézeteimmel többnyire elszigetelve szoktam állani. — Azon kérdésre szorítkozom tehát csupán, és illetőleg ama kérést bátorkodom minister ur ő excellentiájához intézni, hogy gyakorlati oldalról tekintve, mikép fognak a kinevezések történni ? A minister ur a fennálló törvényhatóságok törvényszékeinek névlajstromát fogja magának kiadatni, meg fogja kérdezni a főispánokat, hogy a törvényszékeknél kik alkalmazandók a birói hivatalra s kik nem, és ezekből fog néhány egyént kiszemelni; azután természetesen még ajánltatni is fog magának egyik másik ismerője vagy barátja által. Ámde itt van azon nevezetes ellentét, melyet én figyelmen kivül nem hagyhatok, s mely — ha figyelemmel és elfogulatlanul hallgattuk és olvastuk a képviselőház tanácskozásait, — tudjuk, hogy legtöbb ellenzésre adott alkalmat. Azt mondák ugyanis sokan, hogy előbb megyei mindenhatóság uralkodott, ezentúl meg majd ministeriális. A ministerium a városi ügyvédségből ki fogja válogatni a törvényszékekhez alkalmas egyéneket, s aztán egészen uj elemet fog a megyei törvényszékekbe helyezni a megyei intelligentia megszorításával és oly egyének alkalmazásával, kik az ottani körülményeket nem fogják ismerni, s ez által a megyei intelligentiát kiszorítva fölébresztetik az elégületlenség, és egyátalában az igazságszolgáltatás mit sem nyerend. En e körülményt nem tartom mellőzendőnek, és melegen figyelmébe ajánlom igazságügyminister urnak, hogy ama kinevezések alkalmával tekintettel legyen a megyei intelligentiára, a mire nézve nézetem szerint igen jó mód van, mely nem a kijelölésben fekszik, hanem abban, hogy kimondassék az, hogy mindenek előtt a megye részéről beérkezett folyamodások közül tartozzék a minister választani. Ekkor korlátolva lenne a minister roppant nagy hatalma, és akkor bizonyosan elég lenne téve a megyék kívánságának is, mi mindenesetre tekintetbe veendő, mert megelégedésről van szó. Kérem tehát a minister urat, méltóztatnék e tekintetbeni|aggályaimat^eloszlatni. Horváth Boldizsár minister: Ő méltósága néhány kérdést volt szives hozzám intézni, melyekre iparkodni fogok a körülményekhez képest megnyugtató választ adni. (Halljuk l) Első kérdése ő méltóságának az volt, miként fognak történni a kinevezések? Erről a törvényjavaslat hallgat, de szerintem a törvényjavaslatban felesleges is a kérdést tárgyalni, mert a javaslatban letett többi alapelv már magában foglalja e kérdés megoldásának kulcsát is. Mihelyt ki van mondva ott, hogy a bíró nem csak elmozdithatlan, hanem hogy őt akarata ellen előléptetni és áthelyezni sem lehet, akkor természetes, hogy a minister mindig csak azok közül nevezhet ki, kik hajlandók egyik helyről a másikra menni, s az előléptetést elfogadni, s kik ebbeli akaratukat pályázat utján kijelentik.— Tehát a minister legtöbb esetben, egyes kivételt