Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-10

44 X. OESZJ adott válasz, a nélkül, hogy szükség lenne tekin­tetbe venni vájjon alkottatik-e arra végzés, minden­kor bejöjjön a jegyzőkönyvbe. Arra nézve, a mit Cziráky gr. ő exeja mondani méltóztatott, ugy tudom, hogy a mélt. főrendek által hozott végzés nem tesz különbséget bizonyos tárgy feletti tanácskozás közben felmerült kérdés, és az önálló interpellatió között. Az interpellatiót nem annyira a tárgy, mint annak alakja határozza meg. Miután pedig, az Írásban beadatott, interpella­tiónak neveztetett, s a pénzügyminister úrhoz in­tézett felszólítást foglalt magában, azt gondolom, hogy azt másnak mint interpellatiónak nevezni nem lehet, nem tekintve arra, vájjon hozatott-e arra vég­zés vagy nem. En tehát kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak elhatározni, hogy az interpellatió a jegyzőkönyvbe bevezettessék. Cziráky János gr.: Ha interpellatiónak mél­tóztatnak tekinteni, ki kellett volna előbb nyomatni, annak tárgyalására napot kitűzni, és ugy azután fel­venni ; midőn azonban egy tárgyalás alatt történik va­lamely kérdés, és egy tag magának felvilágosítást kíván adatni, én azt nem nevezhetem interpella­tiónak. Ennélfogva tisztelettel azt vagyok bátor kije­lenteni, hogy Nyáry Gyula b. improprie használta ezt a kifejezést, hanem ő a kérdéstevési joggal kí­vánt élni,ésszabadságábanállottezta kérdést szóval tenni, vagy pedig ha óhajtotta, ezt írásban beadni; de sőt ha interpellatió lenne, akkor azt előbb a ház­nak be is kellett volna jelentenie. Ez azonban igen messze vezetne, és a dolognak egyszerű megoldása az, méltóztassanak ezt egyszerű kérdésnek venni és nemiekinteni az interpellationalis alakra, a mire nem is lett volna jogosítva, mert ha valamely tárgy tanácskozás alatt van, akkor azt félbeszakítani nem lehet. 30S ÜLÉS. Majthényi László b.: Utoljára szólalok fel e tárgyban. Azt a mit ő excja mond, igen jól lehet jövőre elhatározni, hogy t. i. ha valaki interpella­tiót kivan tenni, köteles legyen azt önállóan benyúj­tani, de eddig ez nem divatozott. Egyszer történt eddigelé, hogy a ministerhez interpellatió intéztetett és erre felelet is adatott a nélkül, hogy az interpellatió kinyomatása elrendel­tetett volna. Cziráky János gr.: Bocsánatot kérek, hogy még egyszer felszólalok. Azt akarom mondani, hogy indítvány és interpellatió csak alakjára nézve kü­lönbözik egymástól, s szükséges, hogy mindkettő írásban adassék be, — és poprie ha igen szigorúak akarnánk lenni, be is kellene ezt jelenteni még a ministernek is. De mikor egy tárgy feletti discussio közepette valaki nehézségeket, aggályokat talál, a minister mindenkor megadhatja a feleletet; hanem ez azután nem interpellatió többé. És ez történt mais. Elnök: Miután amúgy is mind az interpel­latió, mind a válasz egész terjedelmében bejő a ház naplójába, mellőzni lehetne azt, hogy mindkettő a jegyzőkönyvbe is szorul szóra felvétes­sék éspedig annyival inkább, mivel magam is azon nézetben vagyok, hogy a pénzügyminister úrhoz intézett szóban levő kérdés, csak improprie nevezte­tett interpellatiónak. (Helyeslés.) Van szerencsém a méltóságos főrendeknek még jelenteni, hogy üléstermünket a méltóságos püs­pöki kar felszólítása folytán a holnapi napon a kath. autonómia ügyében tartandó előkészítő gyűlésre engedtem át, a méltóságos főrendek beleegyezése reményében. (Helyeslés.) A jövő ülésre nézve a méltóságos főrendek kellő időben szokott módon értesíttetni fognak. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést feloszlatom. (Ülés vége d. u. 2^2 órakor?)

Next

/
Thumbnails
Contents