Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-7
24 vn. ORSZÁGOS ÜLÉS. vesztegetések ellen, a nemzetet megrontó lélekvásár ellen gát emeltessék; s a törvényhozó test a valódi, a meg nem hamisított közvéleménynek, közakaratnak kifolyása lehessen. A sajtó-törvény átvizsgálása szintén vajmi helyesen van fölvéve ez országgyűlés teendői közzé, mert a helyes sajtótörvények képezik a nemzetek kifejlődésének legbiztosabb palládiumát, kívánatos, hogy e táxgyat illetőleg a szabad Anglia példája lebegjen törvényhozásunk szeme előtt; de részletesebben hozzászólani e tárgyakhoz, nézetem szerint, majd csak az érdemleges tárgyalás alkalmával lehet. {Helyeslés) Különösen hangsúlyozza a felirati javaslat a felsőháznak czélba vett reformját. Hogy a puszta név és czim Európában ma már sehol sem tartatik elégségesnek a felsőházi tagsághoz, s hogy a pairség fogalmával mindenütt a vagyonbeli és értelmi súly fogalma van összekötve, azt tagadni alig lehet; természetes tehát, hogy e haladó, e folyvást átalakuló világban, a magyar felsőháznak is a kor igényeihez képest át kell alakulnia. Mi egyelőre is azon óhajtásnak adunk kifejezést: adja isten, hogy az uj felsőház hazánk függetlenségének, szabadságának őre, anyagi és szellemi fölvirágzásának buzgó előmozdítója legyen. j De nem élek vissza a méltóságos főrendek ! türelmével, s azért csak röviden fejezem ki óhajtá- ] sómat, méltóztassanak a méltóságos főrendek a ! szőnyegen levő felirati javaslatot minden változtatás nélkül elfogadni. {Helyeslés.) Fiáth Ferencz b. főispán: Nagyméltóságú elnök ur! kegyelmes uram! mélt. főrendek! Azon kegyelmes királyi trónbeszéd, mely alkaimat nyújtott nekünk az előttünk fekvő felirati javaslatra, egyike azon ritka európai trónbeszédek- j nek, mely nem általános politikai körrajz, mely kisebb nagyobb módosítással egyformán minden politikai viszonyra alkalmazható, hanem olyan, a mely viszonyainkat mélyen, lelkiismeretesen tanulmányozó fáradozásnak eredménye, másrészről mert j oly intézkedéseket foglal magában, melyek törvény- ! hozásunkban szükségesek arra, hogy jövőnket, hivatásunkat teljesíthessük, s a melyek felséges urunkkirályunk atyai gondoskodásának egy uj bizonyítéka. Meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy e fölö tt örömünket és hódolatteljes elismerésünket nyilvánítsuk. A részletekbe bocsátkozni időelőttinek tartom, de a mennyire ez szükséges volt, a lehetőén behatólag tette azt Kpmárommegyének örökös főispánja Nádasdy Lipót gróf. Ez irányban én méltóságtoknak türelmét igénybe nem is veszem. Van azonban ezen válaszfeliratnak 2 pontja, melyekre nézve örömömet el nem titkolhatom. {Halljuk!) Ezek egyike azon pont, hol az államjogi viszályt megszüntető törvények hangsúlyoztatnak, mert ezen törvényeinkhez ez idő szerint szivem lelkem egész hevével ragaszkodom; ragaszkodom pedig nem csak azért, mert szentesitett törvények, hanem azért, mert sokkal rövidebb idő óta vannak életben, hogysem azoknak jótékony hatását élvezhettük volna. De rövidebb életűek arra nézve is, hogy azoknak netáni hátrányairól és árnyoldalairól már tapasztalásból meggyőződhettünk volna; de meg azéri is, mert ugyan sokszor, fájdalom igen sokszor is hallottam mondatni: „roszak ezen törvények! nemzeti önállásunkat, nemzeti létünket, állami létünket veszélyeztetik", — de mindamellett is eddig concret viszonyainkra alkalmazható, jobbat senki sem ajánlott. {Helyeslés.) A felirati javaslat 2-ik pontja az, mely az átalakult felelős parlamenti kormányrendszer és a helyhatósági autonómia közti ellentétet érinti meg. Ezt illetőleg régen meg voltam győződve arról, hogy a tág értelemben vett municipiumok és ezek autonómiája a parlamentáris kormányrendszerrel össze nem fér: mert ez ellenkező két kormányrendszer. A helyhatóságok autonómiája védbástyája és garantiája lehetett előbbi időkben alkotmányunknak, egy nem felelős dicasterialis, collegiális kormányhatalom irányában; de ezen kormányzati rendszert feladtuk és elfogadtuk helyette a mostani, a haladásnak inkább megfelelő kormányzati rendszert, melynek természetes garantiája a miniszterek felelősége, az évenkinti országgyűlés, a sajtószabadság és a nyilvánosság. Ezen garantiákat tekintve, a megyei autonómia feleslegessé válik; de más tekintetben, mint a személyes szabadság ós önkormányzatnak főgaraniája, kegyeletet érdemel, és e tekintetben én is ovább akarnám fentartani. {Helyeslés) Nmélt. elnök ur! mélt. főrendek! Századokon keresztül keresik a népek szabadságuk, boldogságuk és alkotmányosságuk garantiáit, részint
