Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-53
# 260 ' LIII. OKSZ. mintegy szükséges következménye azon indítványnak, mely a tanszék felállítására nézve a képviselőházban elfogadtatott. Kénytelennek érzem magamat azonban némelyekre válaszolni, melyekkel Apponyi György gr. ő exja a maga indítványát támogatta. ElsŐ pillanatban olvasva a pótinditványt, megvallom, nem értettem; mert a törvényhozás egyenjogúságot mondhat ki a jog terén; de egyenjogúságot kimondani különböző tudományok közt — felfogásom szerint — nem tartozik a törvényhozás illetékességéhez. A törvényhozásnak kötelessége egyenlő szabadságot biztosítani minden tudománynak ; azon esetre tehát, ha a homoeopathiára nézve teljes szabadság, épen oly szabadság, mint minden más tudományra nézve nem léteznék az országban, kétségkívül kötelessége volna a törvényhozásnak, valamint a tudomány minden ágát és rendszereit, ugy a honioeopathiát is oltalma alá venni. Egyébiránt megvallom, hogy azon alapot, melynélfogva ő exja felállította a homoeopathiára nézve, hogy az a hazában elnyomott állapotban létezik, nem vagyok képes felfogni. Miben áll a különböző gyógyrendszereknek egyenjogúsága? Abban, hogy azok, kik e gyógymód szerint gyógyítanak, a gyógyítás jogában sehol és senki által akadályozva ne legyenek. Én kérdem, mondhat-e exiád egy példát, hogy e hazában valaki azért, mert homoeopathia szerint gyógyított, a gyógyítási jogban akadályozva lett volna? Egy különbség létezik az allopathia és homoeopathia közt s e különbség az, hogy az allopathák maguk gyógyszertárt nem tarthatnak és igy maguk rendelvényeit a rendőrségi felügyelet alatt álló gyógyszertárakban kénytelenek készíttetni, a homoeopathák legnagyobb része pedig azon öndispensatióval él, hogy maga készíti gyógyszereit. Ez semmi esetre sem hátrány a homoeopathiára, hanem inkább oly előny, mely ellen az allopathák tehetnének kifogást. Azonkívül a hátrány, melyről szólunk — hiszen hátrány létezik — de miben áll a hátrány? tisztán abban, hogy eddig az orvosok kisebb száma nyilatkozott e rendszer mellett. Meit mint Zólyommegyének előttem szólott t. főispánja igen helyesen jegyzé meg, a homoeopathia nem külön tudomány, ez az összes orvosi tudománynak csak egy ága, a gyógyítás bizonyos rendszere. Valamint sem Brown sem Brousset korában, .GOS ÜLÉS. midőn ezen férfiak rendszerei Franeziaországban leginkább pártoltattak és legátalánosabban elfogadva voltak, senkinek és legkevésbbé a törvényhozásnak nem jutott eszébe, hogy a brownismus ugy a Brousset theoria számára külön tanszék állittassék fel Parisban az Ecole de medicineben: ugy a homoeopathiára nézve szintén nem létezik ok, mely azt különösen kívánná. A törvényhozás oly fontosságot tulaj donithat ennek is, hogy ezt elrendelheti, de azért, mert ez eddig nem létezett, mert elrendelve nem volt, azt állítani, hogy a homoeopathia különös elnyomás alatt lett volna, az ellen nekem tiltakoznom kell. (Helyeslés.) Elnyomásról itt szó sem volt; a homoeopathiának mint tudománynak jövője, — ha csakugyan ; tudomány — szintén nem e magas ház határozatától fog függeni. Teljes meggyőződésem az, hogy a tudománynak soha protectióra szüksége nincs. A tudományok elótt a törvényhozásnak úgynevezett omnipotentiája megsemmisül. A tudomány alkotja és teremti önmagát, a törvényhozás segedelme nélkül, sőt a törvényhozás segedelme ellen is. Mert valamint a vér forgásának ! helyességét, és valamint minden nagy igazságot, melyeket a tudósok bármely korban feltaláltak, sehol a törvényhozás pártolása alá nem vette, ugy a homoeopathiának, ha csakugyan tisztán pártolásra szorul, hogy jövője legyen — én részemről nagy jövőt nem Ígérek. Mert a tudomány oly hata! lom, mely nemcsak pártolásra nem szorul, hanem : még az üldöztetést is igen könnyen eltűri. Én legalább meg vagyok győződve arról, hogy a világon egy nagy tudományos igazság sem mondatott még ki, mely bármiként üldöztetett, azért mert üldöztetett, csak egy évvel is később fogadtatott volna el. Én tehát, mint mondám, épen mert ez a nézetem, I gr. Apponyi ő nagyméltóságának pótinditványát i nem fogadhatom el; ő nagyméltóságának a koronaőrnek indítványában ellenben én csak a képviselőház által elfogadott elveknek corolláriumát látom. Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Havaiamiben, kétségtenül a szenvedő emberiség orvoslásában századok óta történtek kísérletek, mégis, minden emberi intézkedéstől függőben, nem juthattunk el azon ponthoz, hogy e téren vala| mit akár absolut jónak, akár absolut rosznak mond; hatnánk.
