Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-53

Lm. ORSZÁGOS ÜLÉS. 257 hátik meg abban a törvényhozás, hogy e tudomány egyszerűen ignoráltatván, az egész ügy csakis a magán törekvésre van hagyatva, az államnak minden részvéte, támasza sőt felügyelete nélkül is. Nem engedheti meg a törvényhozás, hogy amit az 1844-ki országgyűlés ezen gyógytannak törvényszerüsitése végett határozottan kimondott, holt ige maradjon, vagy pedig, hogy annál, a mi már akkor elutasithatlan szükségesnek találtatott, ma kevesebb történjék; szóval, a törvényhozás nem tagadhatja meg azt, hogy azok részére, kik a hasonszenvészetre szánják magukat, mind az, mi e tudománynak az egyetemen leendő tökéletes oktatására elkerülhetlenül szükséges, az illetékes szakértőknek előttünk fekvő véleménye szerint elrendeltessék. — "Valamint nem tagadhatja meg azt sem, hogy ugy a mint az 1844-ik évi országgyűlés ezt határozottan kimondta, e gyógytan a törvény oltalma alá helyeztessék. Ezek okaim, a melyeknél fogva gr. Károlyi György koronaőr ő nmltsgának indítványát nemcsak pártolom, hanem még megtoldatni kivánom. Ez utóbbira engem még különösen a gyakorlat és szerintem elutasithatlan szükség léte iudit; erős hitem lévén az, hogy a hasonszenvészetnek csak ugy fog azon állás tulajdoníttathatni és biztosíttatni, melyet számos hivei méltán követelnek, és mely állást az állam többé meg nem tagadhatja, ha a törvényhozás e tekintetben kellően intézkedik, vagyis czélszerü törvény-rendelet által fogja az ügy jövőjét szabályozni. Emellett, mint mondám, sok gyakorlati ok szól. .Ugyanis tagadni nem lehet azt, hogy ahasonszenvi tanszéknek és tankórodának felállítása hallgatag magában foglalja a hasonszenvi gyógytannak a régibb gyógytannal való egyenjositását; de ha ennek nyoma nem lesz sem a törvényben, sem a tanulmányi és orvosi kar rendszerében, ez csak súrlódásokra és zavarokra fog okot szolgáltatni. Szabadjon ezen állításomat néhány példával is illustrálni. A hasonszenvi tanszéknek és koródának felállítása azon czélból történik, hogy az egyetemen a hasonszenvi orvosok kellően kiképeztessenek. De nem lehet szem elöl téveszteni azt, hogy a hasonszenvi tanszékből oktatandó gyógytannak elvei diametraliter ellenkeznek az allopathieus gyógytan elveivel, és pedig olyannyira, hogy valamint nem képzelhető,hogy homoeopathikustanár általallopatha i orvos képeztessék, ugy puszta lehetetlenségnek tartom azt, hogy allopathikus iskolából hasonszenvi orvos kerüljön ki. Ez igy lévén, méltóságos főrendek, méltán kérdem, vájjon lehetségesnek és méltányosnak tartjuk-e azt, hogy a szoros értelemben vett gyógy tanból, melynek elvei a két rendszerrel tökéletesen ellenkeznek, a hasonszenvi tanszékből oktatott orvosi jelöltek az orvosi vizsgálatot oly vizsgálók előtt állják ki, a kik azzal, a mit ők tanultak, elvi ellenkezésben vannak? És vájjon, ha nem akarjuk azt, hogy az orvosi vizsgálat vagy puszta formalitássá fajuljon, vagy szándékos sanyantás legyen, hanem hogy az kellős elfogulatlan szigorral teljesíttessék, nem kell-e ahhoz értő, elfogulatlan és illetékes vizsgálókról gondoskodni s törvényes illetékességgel ellátni olyanokat, kik azt egyedül illetékes, de ellenkező elveket valló mostam közegekhez, jelesen a tanári col! legiumhoz és orvosi karhoz nem tartoznak? r Lássunk egy másik példát, En felteszem azt, mélt.főrendek, hogyha a hasonszenvészetnek nagy fontossága és egyenjogosultsága elismertetik, akkor az eddigi irányban követett ignorá'ás és agyonhallgatás rendszere is lejártamagát; felteszem tehát, hogy a végrehajtó hatalom vagy közigazgatás a hasonszenvi orvosok, kórházak és gyógytárak fölött szintúgy fogja teljesíteni a felügyeletköteleséget mint azt teljesítette eddig az allopatha orvosok, kórházak és gyógyszertárak felett. De itt kénytelen vagyok ismét kérdeni: hogy a végrehajtó hatalom minő orgánumok által fogja e felügyeleti kötelességét teljesíteni? csak nem elfogultak, vagy is olyanok által, kik az orvosok, kórházak és gyógyszertárak által követett eljárással elvi ellenkezésben állanak. Világos tehát, hogy itt is oly illetékes orgánumokról kell gondoskodni, kik a czélnak tökéletesen megfelelhetnek. Lehetne még sok ily példát felhozni. Ilyen az, melynélfogva bátor vagyok megkérdezni a mini ster urat, vájjon kiknek ajánlatára fogja a hasonszenvészeti tanárokat kinevezni, és azok segédeit, ha azon orgánumok mellett, melyek most egyedül illetékesek, és melyek egészen ellenkező elveket vallanak, nem lesznek törvényes illetősséggel ellátott homogén orgánumai, hogy ezeket kihallgathassa ? Mert felteszem, hogy e kinevezéseknél is a legalkalmasabb és a czélnak leginkább megfelelő