Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-53

LIII. OESZÁGOS ÜLÉS. 255 tarthat igényt, már rendezve van. A másik résznek, a felsőháznak rendezése pedig ezen türvénynyel öszszeköttetésben épen nincs. Ez alatt tehát inkább csak a választási törvény módosítása érthető. Azt sem tartom helyesnek, hogy az eddigi dijazás mintegy a gyakorlaton alapulónak jelentetik ki, holott ez nem a gyakorlaton, hanem az 1848. V. t. ez. egyenes rendeletén alapszik. Végre a pénzügyi bizottság e törvényjavaslatuak csak ideiglenes elfogadását ajánlja. Ezt, megvallom, a törvényhozás elveivel egyátalában nem tartom megegyeztethetőnek, mert egy fennálló törvény ideiglenes megváltoztatását nem tartom a törvényhozás józan elveivel megegyeztethetőnek. Ennélfogva én ezen törvénynek nem ideiglenes, hanem egyszerű elfogadását ajánlom. Azt sem fogadhatom el, hogy ezen törvénynek visszaható erő ne tulaj donittassék, és hog}^ csak a törvény szentesitésével kezdődjék a lakbér felemelése. A képv. ház által hozzánk átküldött törv. javaslatban ápril 20-ka van kitűzve az életbe lépés határidejéül. Ennek indokát én abban találom, hogy az országgyűlés ápril 20-án nyittatott meg, és tulajdonkép ápril 20-ánfoly le egy esztendő. A képv. ház tehát a második évre kívánja megszavazni a lakbért, a mit ismét nem találok igen ellenkezésben állónak azon intentioval, hogy a lakbér fölemeltessék. Ajánlom tehát a törvényjavaslatot a mélt. főrendek figyelmébe ugy, a mint az a képv. háztól átküldetett. (Helyeslés.) Elnök: Ha nincs ki szót kivan emelni, határozatul kimondhatom, hogy a mélt. főrendek a törvényjavaslatot részletes vita alapjául elfogadják. Wenkheim László b.: Szavazást kérek a fölött, hogy kik fogadják el. Elnök: Méltóztassanak azok, kik a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Tisza Lajos jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Méltóztassanak azok, kik a törvényjavaslatot ugy átalánosságban mint részleteiben elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Napirenden van gr. Károlyi György indítványa és gr. Apponyi György pótindiváuya egy hasonszenvi kóroda felállítása tárgyában. Tisza Lajos jegyző (olvassa az inditvá-, nyokatj. Károlyi György gr.: Miután én voltam bátor az indítványt tenni, leszek bátor azt egypár szóval indokolni. Méltóztatnak tudni, hogy az 1844diki országgyűlés két háza már elfogadta a hasonszenvi tanszék felállítását, és noha resolutio nem jött létre, de a conchisum diaetale megvolt. Továbbá a képviselőház már el is határozta a tanszék felállítását, és a cultusminister ur már 7000 frtot bele is vett e cznnen a költségvetésbe. En azonban azt hiszem, hogy tanszéket clinica nélkül felállítani nem lehet, mert clinica nélkül a tanszék csak holt betű volna. Bátor vagyok tehát indítványomat a mélt. főrendeknek elfogadás végett ajánlani. Apponyi György gr.: Nagymélt. elnök mélt. főrendek! Tudva van a mélt, főrendek előtt, hogy én az előttem szólott nagymélt. koronaőr ur indítványát megtoldani kívánom, miért is az imént felolvasott határozati javaslatomat a ház asztalára letettem. Miután pedig ezen javaslatom Károlyi György gr. koronaőr ur ő eseja indítványával szoros kapcsolatban van, sőt annak kifolyása: kénytelen leszek előadásomat az egész ügyre kifejeszteni. Mindamellett nem fogok nagyméltóságtok nagyrabecsült figyelmével visszaélni, mert habár át vagyok hatva az ügy fontosságától, és azon viszonyoknak, melyek a mai tárgyalást szükségessé teszik, abnormitásától, s habár sok volna mondani valóm a dolog állásának és a homoepathia nyomasztó helyzetének illustratiojára: mégis hogy a higgadt és tisztán tárgyilagos discussio korlátai közt maradjak, előadásomat az ügynek csak fő és döntő momentumaira fogom szorítani. Ezek közé természetesen nem számithatom mindazt, mi a tudományos fejtegetések körébe vág, és mi a törvényhozáshoz nem tartozik. A szoros értelemben vett tudományos kérdés az orvosok és szakértő búvárok feladata; ha tulaj donkép ma még kérdésről szó lehet, mi csak ugy volna képzelhető, ha ember hatalmában állna az ügyet visszahelyezni oda, hol az 60 év előtt állt, midőn csak egy nagy férfiú lángesze állott ki a síkra az általa felállított nagy horderejű elvnek érvényesítése végett; ha, mondom, ember hatalmában állna, 60 évet, az ezen idő alatt szerzett tapasztalatokat s a hasonszenvészet diadalait elfelejtetni, köztudomású tények után csak az eredetiség jellegére tehetne szert, ki a haszonszenvészet léte illetőleg fontos léte feletti kérdést feszegetni akarná. De ez a törvényhozást nem illeti.