Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-52

LH. ORSZÁGOS ÜLÉS. 251 én épen ellenkezően fogom fel a dolgot, és azon szilárd meggyőződésben vagyok, melyet tapasztalati adatok erősítettek meg bennem, hogy a legtökéletesebb perrendtartás hasztalan az első bíróságok szervezése nélkül; ez az alap, ez alphája az igazságszolgáltatás átalakításának. Igaz, hogy a létező polgári perrendtartás sarkkovül jelölte ki a semmitőszéki intézményt, a mely intézmény azonban igen lényegesen különbözik, a mint ő excellentiája helyesen emelte ki, a franczia seminitőszék intézményétől. Szó sincs róla, hogy ez intézmény, azon állapotban, azon hatáskörben, melyben fennáll, jövőre is fentartassék; ámde a franczia semmitőszék intézményének hatáskörét átvenni ma, midőn még az Írásbeli eljárás létezik, teljesen lehetetlen volt, Ezen uj intézmény hatáskörét az írásbeli rendszerhez kellett alkalmazni és meg lehetnek győződve a mélt. főrendek, hogy nincs forróbb kívánságom, mint az, hogy a szóbeli perrendtartás behozatalával mielőbb lehető legyen a curia mindkét osztályából egy semmitőszéket alakítani azon hatáskörrel, melylyel az Francziaországban bir; és ha sikerül legyőzni az alsó osztályoknál ép'ugy, mint az intelligentiánäl is még nagyon elterjedt azon előítéletet, mely az apellatorium fórumnak sokaságában keresi a jó igazságszolgáltatás biztositékát, ha sikerül, mondom, legyőzni ez előítéletet, a legnagyobb örömmel fogom üdvözölni azon időpontot, melyben a törvényhozás ugy, mint Francziaországban van, nem fog engedni többet egy fölebbvitelnél. En tehát a mint elismerem törvénykezésünk égető hiányait mind az anyagi, mind az alaki téren, és a mint éjjelemet, nappalomat, minden erőmet arra fogom fordítani, hogy e hiányok a törvénykezés minden ágában mielőbb orvosoltassanak, és e kívánalmat nem csak jogosultnak sőt örvendetesnek is tartom; s a mint elismerem azt is, hogy ezen intézkedések, a melyek ma a tárgyalás szőnyegén vannak, törvénykezésünk mindannyi bajait nem fogják megszüntetni: ugy másrészt nem tarthatom helyesnek azon következtetést, hogy mivel minden bajt egyszerre eltávolitni képesek nem vagyunk, elhanyagoljunk oly intézkedéseket, a melyek a bajnak legalább egy részét orvosolnák. A kérdés ez úttal csak az, elégségesnek tartják-e a mélt. főrendek a perek számához képest a birák jelen létszámát? Arra, hogy a perek száma FŐBENM KAPLÓ 18»/„. L átalában leapadjon, tagadhatatlanul más reformok szükségeltetnek; de addig is, a mig e reformok létre jöhetnek, okvetlenül szükséges legalább arról gondoskodnunk, hogy a perek elintézetlenül ne maradjanak, —-se czélra pedig más módot, mint a felső birák számátemelni, szaporítani, nem tudok.— Kétségtelen, hogy az úgynevezett Bach-rendszer alatt szabatosabb szabályokkal bírtunk mind az anyagi, mind az alaki jog terén, a melyek a perek elszaporodásának, nem voltak oly kedvezők, s a fölebbvitel is jobban meg volt szorítva, mint most, mindemellett az akkori kedvezőbb viszonyok mellett is a főtörvényszékek személyzete, a mint indokolásomban is szerencsém volt megérinteni, nem sokkal ugyan, de valamivel nagyobb volt annál, a melyet itt megállapittatni kérek, és pedig nagyobb volt 5 alelnökkel, illetőleg elnökkel és 4 bíróval. Ez legvilágosabb tanúsága annak, hogy javaslatom nem vesz rendkívüli segélyt vagy áldozatot igénybehanem csak annyit, a mennyit még normális körülmények közt is meg kellene adni. Kérelmem tehát oda terjed mélt. főrendek! méltóztassanak addig is, mig a reformnak többi lépéseit indítványba hozhatnám, — mert hiszen az első bíróságok rendezéséről szóló törvényjavaslat a képv. ház tárgyalása alatt van, a szóbeliség és közvetlenség alapján szerkesztendő polgári perrendtartás munkába van véve, szintúgy a közjegyzőség s az ügyvédi rendezésre vonatkozó törvényjavaslatok is, — méltóztassanak, mondom, a bajnak legalább egy részét ezen intézkedés által megszüntetni (Helyeslés), és véget vetői azon anomáliának, hogy az ország főtörvényszéke folyvást 14—20,000 restantiát mutasson fel saját hibája nélkül, sőt minden erőfeszítés daczára, a mi valóban nem válik a nemzet becsületére. (Helyeslés.) Cziráky János gr.: Nmélt. elnök! mélt. főrendek! Midőn az 1868-diki országgyűlés végstadiumában a nmlt. igazságügyminister ur a polgári törvénykezési rendtartást tárgyazó törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, ugyanakkor a ház az akkori jogügyi bizottságot bizta meg azzal, hogy ezen törvényjavaslatra nézve véleményes nézetét terjeszsze elő. A jogügyi bizottság, melynek tagjai majdnem ugyanazok voltak, kiket a mélt. főrendek a jelen országgyűlésen is megtiszteltek bizalmokkal, már akkor minden tekintetben méltányolta azon kitűzött 33