Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-52
LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 249 Zichy Henrik gr.: Mélt. főrendek! Hálás köszönettel vagyok az igazságügyminister ő excjának azon tevékenysége és gondoskodásaért, melylyel Magyarországban az igazságszolgáltatást előmozdítja. De sajnálattal mondom, hogy én azon indokok és eszmék megfontolása után, azon eredményre nem jöhetek, mely a birói szám szaporításában talárja kifejezését. Az előadottakból tagadhatlan fénykép következik, hogy az uj polg. perrendtartás behozatala óta, vagy, a mint mi szoktuk mondani, az 1868. LIV. tvczikk behozatala óta, a perek száma igenis szaporodott; hogy ezen sok pernek feldolgozására azon felebbviteli apparátus nem elégséges, az is tény, mert sok a hátramaradás. Mindezekből szerintem az, következik, hogy ezt a polg. perrendtartást, mely a czélnak nem felel meg, miután több pert okoz, mint ezelőtt voltak; módosítani, reformálni kell, és csak azután lehet fogni a bíróságok rendezéséhez és átalában a birák szaporításához az igényhez képest. Azt mondják, hogy a változott jogrendszernek sarkköve a semruitöszék. Ez a semmitőszék többékevésbé a franczia code-ból vétetett át. A franezia code Napóleonban és átalában az egész gépezetben igen helyesen működik ezen intézmény. De tekintsük, micsoda előnyök vannak ott, a mik nincsenek Magyarországban. Franeziaországban nem szabad pert appellálni, melynek tárgya 1000 frankot meg nem üt, nálunk mindent lehet appellálni. Franeziaországban egyedül két bíróság van, nálunk három. Ott csak a pernek utolsó stádiumában, végelintézésében szabad a semmitőszék ítéletét igénybe venni. Minálunk több izben interlocutorius Ítélet alkalmával is lehet a semmitőszékhez felebbezni. Ott átalában minden vesztett fél 350 franknyi bírságot fizet, nálunk csak kivételkép konok perlekedő fizet bírságot. Ott 5 indok van, melynél fogva a semmitőszék ítéletét igénybe lehet venni, nálunk 25 ily indok létezik. Es azért a következés az, hogy minálunk a semmitőszék, melynek törvénykezésünknek sarkkövének kellene lennie, mint itt ki volt mutatva, itt 2 hónap alatt 5265 dbot intézett el, tehát egy év alatt körülbelül 10 ezret, mig egész Franeziaországban az ily darabok száma 3—5 ezerig megy. Szerintem legtanácsosabb és legczélszerűbb lenne az egész perrendtartás revisiója és csak ennek megállapítása után lehetne az első folyamodása bíróságok rendezéséhez fogni. Remélem, hogy az alsó-biróságok rendezése alkalmával az esküdtszékek is be fognak hozatni Magyarországba, mert ez az egyetlenegy mód olcsó igazságszolgáltatás eszközlésére, az egyetlenegy mód arra, hogy kevesebb és kiváíogatottabb bírákat lehessen alkalmazni s hogy egyszersmind némikép kárpótlás fog nyújtatni azon veszteségért, mely a municipiumokat az által érte, hogy a birói kinevezési jogot, mely eddig az ő hatáskörükhöz tartozott, a kormánynak engedték át. Ez az én egyéni nézetem. Horváth Boldizsár igazságügyi minister: Nagyméltóságú elnök! mélt. főrendek! Kétségtelen, hogy a krízisnek számosak bajai, és bizonyos, hogy azon törvényjavaslattal, mely most a mélt. főrendek asztalán fekszik, a bajoknak mindannyi forrásait nem fogjuk megszüntetni, elakasztani. Ezen bajok sorába tartoznak először jogrendszerünk bonyodalmai, s ezeket a múltból örököltük. Tudjuk, hogy az 1848-ik évi törvényhozás az egész magánjogrendszert halomra döntötte, a midőn az ősiségét eltörölte. Ennek következménye a többek közt az is, hogy örökösödési rendszerünk sincs, ha csak azt nem nevezzük annak, a mit két ellentétes jogrendszer elveiből az országbírói értekezlet ideiglenesen az átmeneti korszakra megállapított. Anyagi és alaki jogrendszerünk hiányából származik az, hogy oly bonyodalmas jogi kérdések merülnek fel, melyeknek megoldása első rangújogi capacitásainknak is gyakran nehéz feladattá válik. Nagyon természetes, hogy ily körülmények közt nálunk a perek száma jelentékenyen nagyobb, mint más országban, hol stabiliáit s úgyszólván a haza levegőjével beszívott jogelvek átmentek már a nép életébe. Ez az egyik baj ; másik pedig, méltóságos főrendek, őszintén kimondva, a magyar népnek perlckedési mániája, mely példátlanul áll majdnem az egész európai szárazföldön, mely különösen minden politikai átalakulás alkalmával újult erővel tör ki, a régen bevégzett pereket halottaikból ismét feltámasztja és úgyszólván a törvénykezésből koczkajátékot, lotteriát üz. Ekkép számos oly perek kerülnek ismét felszínre, a melyek a múlt aera alatt éjesen és végleg be voltak már fejezve, de a melyekkel a felek ujabb kísérletet tesznek azon re-
