Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-49

240 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy ez ideiglenes állapot addig, mig a törvény elkészülhet, továbbra is fentartassék. Lónyay Menyhért: Júniuson túl nem! Tisza Lajos: A kérdés itt csak az, hogy június 30-ig megszavazza-e a főrendi ház ezen tételt vagy nem ? Én azt hiszem, hogy igen! Másik oldala a kérdésnek az, hogy kifejezést adjon-e a ház azon óhajának, hogy átalában e kérdés rendeztessék. Ha méltóztatnak kívánni, én is óhajtom, annyival inkább, mert már van egypár pont, melyet a jegyzőkönyvben okvetlenül megkell említeni akkor, mikor a képviselőházhoz az üzenst átküldetik. El fogjuk mondani, hogy a budgetet — mint hiszem •— minden tételében elfogadtuk; el fogjuk mondani, hogy különös figyelmet kívánunk fordítani először a gazdasági jutalmazásokra, másodszor egy létező tollhibát kénytelenek voltunk kiigazítani, s azután harmadszor el fogjuk mondáim hogy a főrendi ház óhajtja, hogy az ut- és hidvámok rendezésére nézve mielőbb törvény hozathassék. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, hogy a inéit, főrendek ebben meg fognak nyugodni. Én tudom méltányolni azon aggodalmat, mely a pénzügyi bizottság kebelében e részben felmerült, hogy ez eljárásból előzetes esetet lehetne levonni. E speciális esetben azonban nem tartom ez aggodalmat teljesen jogosultnak, mert nem törvény változtatásáról van szó. Pátensen alapul ezen adónem, mely 1853-ban hozatott be. Törvény erre nézve mindeddig nincs, hanem a törvényhozás csak bizonyos időre engedte megapénzügyministernek, hogy ezen vámot szedhesse. Jelenleg a képviselőházban azon óhaj nyilvánult, hogy ez megszüntettessék. Én tehát igen czélszerünek tartom, hogy a főrendi ház a képviselőházzal tudassa, hogy mi e kérdésnek törvény, nem pedig egyoldalú határozat által megoldását kívánjuk. (Helyeslés.) Ez okból nehogy összeütközésre adjunk alkalmat, czélszerünek látnám, ha ez óhajnak csak oly alakban adnánk kifejezést, mint a jegyző ur indítványozta; azon hozzátétellel, hogy törvény utján kívánjuk e kérdés mielőbbi megoldását. Lónyay Menyhért pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök! mért. főrendek! Én magam is ugy fogom fel a kérdést, mint ő nagyméltósága az elnök ur mondani méltóztatott, hogy Magyarországban közterheknek fedezéséré beszedendő minden | nemű adóknak bizonyos határidőkben ujabban meg ; kell szavaztatniok. Ez igy meg is történt; egyedül | az utvám volt az, melyre nézve külön törvény nem I intézkedett s csak a költségvetésben mondatott ki, i hogy a jelenleg fennálló utvámok az állam költsé| geinek fedezésére szedethetnek. A mi illeti annak j szükségét, hogy intézkedés történjék arra nézve, I hogy ezen nem egészen igazságos rendszer tovább is fentartatnék-e, erre részemről már régen óhajtottam, hogy a törvényes intézkedések keresztülvihetők legyenek. Most a tény ugy áll, hogy a törvény | által ujabb intézkedés június végéig nem történik, Erdély, Horvátország és a Bánság némely részében a vámok szedetni fognak, akkor azonban, ha további intézkedés közbe nem jön, tényleg meg fog; nak szűnni. De a mennyiben magam is azt hiszem, hogy I az ország nincs azon helyzetben, hogy azon több ! mint 300,000 frtot nélkülözhetné, továbbá mindazoknak, kik azt kívánják, hogy az országos utakra minél több költség legyen fordítható, kivánniok j kell, hogy azon utak egyszersmind valamit be is \ hozzanak, mert ekkor ujabb utakat is meg lehet j szavazni és a most létezőket is fentartani. Részemről igy fogtam fel a kérdést, és szükséj gesnek véltem a mélt. főrendeknek kijelenteni, hogy ! ez utvámok júniusban, ha ujabb törvényhozási inI tézkedés nem történik, tettleg meg fognak szűnni. | Azt hiszem, hogy ha a mélt. főrendek jegyzőkönyvökben azon kivánatuknak kifejezést adni méltóztatnak, mely szerint czélszerünek tartják, hogy e kérdés törvényhozási utón még június 1-je előtt szabályoztassék, ez igen helyén van, s akadályul nem fog szolgálni arra, hogy ha a törvény megszavaztatik, az ő Felségéhez még e hónapban fölterjesztessék. Elnök: Méltóztatnak a mélt. főrendek belenyugodni abba, hogy világosan kitétessék, hogy e kérdésben nem országos határozat alapján, hanem törvény utján lehet változtatni. (Helyeslés.) Apponyi György gr.: Nagymélt. elnök! Mélt főrendek! Nem fojthatom el aggodalmamat, mely e kérdés körülményeiből ered. Azt hallottam ugyan, hogy ez utvámot nem is lehet, törvénynek tekinteni, mert ez egyike azon intézményeknek, melyek nem törvényes időkből szállottak át reánk. Ez kétséget nem szenved, s így magyarázva a dolgot, nem lehet mondani, hogy