Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-49

240 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy ez ideiglenes állapot addig, mig a törvény elkészülhet, továbbra is fentartassék. Lónyay Menyhért: Júniuson túl nem! Tisza Lajos: A kérdés itt csak az, hogy jú­nius 30-ig megszavazza-e a főrendi ház ezen tételt vagy nem ? Én azt hiszem, hogy igen! Másik oldala a kérdésnek az, hogy kifejezést adjon-e a ház azon óhajának, hogy átalában e kér­dés rendeztessék. Ha méltóztatnak kívánni, én is óhajtom, annyival inkább, mert már van egypár pont, melyet a jegyzőkönyvben okvetlenül megkell említeni akkor, mikor a képviselőházhoz az üzenst átküldetik. El fogjuk mondani, hogy a budgetet — mint hiszem •— minden tételében elfogadtuk; el fog­juk mondani, hogy különös figyelmet kívánunk for­dítani először a gazdasági jutalmazásokra, másod­szor egy létező tollhibát kénytelenek voltunk kiiga­zítani, s azután harmadszor el fogjuk mondáim hogy a főrendi ház óhajtja, hogy az ut- és hidvámok rendezésére nézve mielőbb törvény hozathassék. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, hogy a inéit, főrendek ebben meg fognak nyugodni. Én tudom méltányolni azon aggodalmat, mely a pénzügyi bizottság kebe­lében e részben felmerült, hogy ez eljárásból előze­tes esetet lehetne levonni. E speciális esetben azon­ban nem tartom ez aggodalmat teljesen jogosultnak, mert nem törvény változtatásáról van szó. Pátensen alapul ezen adónem, mely 1853-ban hozatott be. Törvény erre nézve mindeddig nincs, hanem a tör­vényhozás csak bizonyos időre engedte megapénz­ügyministernek, hogy ezen vámot szedhesse. Jelen­leg a képviselőházban azon óhaj nyilvánult, hogy ez megszüntettessék. Én tehát igen czélszerünek tartom, hogy a fő­rendi ház a képviselőházzal tudassa, hogy mi e kérdésnek törvény, nem pedig egyoldalú határozat által megoldását kívánjuk. (Helyeslés.) Ez okból nehogy összeütközésre adjunk al­kalmat, czélszerünek látnám, ha ez óhajnak csak oly alakban adnánk kifejezést, mint a jegyző ur indítványozta; azon hozzátétellel, hogy törvény utján kívánjuk e kérdés mielőbbi megoldását. Lónyay Menyhért pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök! mért. főrendek! Én magam is ugy fogom fel a kérdést, mint ő nagyméltósága az elnök ur mondani méltóztatott, hogy Magyaror­szágban közterheknek fedezéséré beszedendő minden | nemű adóknak bizonyos határidőkben ujabban meg ; kell szavaztatniok. Ez igy meg is történt; egyedül | az utvám volt az, melyre nézve külön törvény nem I intézkedett s csak a költségvetésben mondatott ki, i hogy a jelenleg fennálló utvámok az állam költsé­| geinek fedezésére szedethetnek. A mi illeti annak j szükségét, hogy intézkedés történjék arra nézve, I hogy ezen nem egészen igazságos rendszer tovább is fentartatnék-e, erre részemről már régen óhajtot­tam, hogy a törvényes intézkedések keresztülvihe­tők legyenek. Most a tény ugy áll, hogy a törvény | által ujabb intézkedés június végéig nem történik, Erdély, Horvátország és a Bánság némely részében a vámok szedetni fognak, akkor azonban, ha to­vábbi intézkedés közbe nem jön, tényleg meg fog­; nak szűnni. De a mennyiben magam is azt hiszem, hogy I az ország nincs azon helyzetben, hogy azon több ! mint 300,000 frtot nélkülözhetné, továbbá mind­azoknak, kik azt kívánják, hogy az országos utakra minél több költség legyen fordítható, kivánniok j kell, hogy azon utak egyszersmind valamit be is \ hozzanak, mert ekkor ujabb utakat is meg lehet j szavazni és a most létezőket is fentartani. Részemről igy fogtam fel a kérdést, és szüksé­j gesnek véltem a mélt. főrendeknek kijelenteni, hogy ! ez utvámok júniusban, ha ujabb törvényhozási in­I tézkedés nem történik, tettleg meg fognak szűnni. | Azt hiszem, hogy ha a mélt. főrendek jegyzőköny­vökben azon kivánatuknak kifejezést adni méltóz­tatnak, mely szerint czélszerünek tartják, hogy e kérdés törvényhozási utón még június 1-je előtt szabályoztassék, ez igen helyén van, s akadályul nem fog szolgálni arra, hogy ha a törvény megsza­vaztatik, az ő Felségéhez még e hónapban fölter­jesztessék. Elnök: Méltóztatnak a mélt. főrendek bele­nyugodni abba, hogy világosan kitétessék, hogy e kérdésben nem országos határozat alapján, hanem törvény utján lehet változtatni. (Helyeslés.) Apponyi György gr.: Nagymélt. elnök! Mélt főrendek! Nem fojthatom el aggodalmamat, mely e kérdés körülményeiből ered. Azt hallottam ugyan, hogy ez utvámot nem is lehet, törvénynek tekinteni, mert ez egyike azon intézményeknek, melyek nem törvényes időkből szállottak át reánk. Ez kétséget nem szenved, s így magyarázva a dolgot, nem lehet mondani, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents