Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-48

XLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS 231 több éveken át igen sok munka, sok pénz és mindenek felett megfelelő törvényhozási intézkedések fognak kívántatniA kormány biztosította már a törvényhozást, hogy előterjesztését e tekintetben meg fogja tenni, és én részemről meg vagyok győződve arról, hogy az országgyűlés tekintve egyfelől úthálózatunk elhanyagolt állapotát, és helyesen mérlegelve másfelől anyagi erőnket, intézkedni fog akként, hogy az érzett nagy hiányok minél előbb pótoltassanak. Kell ebez mindenekelőtt a törvényhatóságok rendezése s egy másik nagy tényezőnek szabályozása , mely a nemzet munkaerejének kifejtésében évenként mintegy Smillió frtot képvisel, értem az országos közmimkaszolgálinány rendezését. Különben tökéletesen méltánylom ő nmlga észrevételeit. A kormány maga panaszolta ezen sajnos állapotot; csak az a baj, hogy a lefolyt 3 év alatt még azon segíteni nem lehetett. A mi illeti ő excellentiájának a vasutakra és a vasúti rendszerre tett megjegyzését, mindenekelőtt bátor vagyok figyelmeztetni arra, a mit pénzügyminister ur igen helyesen érintett, hogy t. i. az idézetekben oly gazdag, a közforgalom minden viszonyaira kiterjedő, szorgalmas és terjedelmes adatokkal támogotott előadást sokkal fontosabbnak tartom, semhogy arra tételenkint egyszerre válaszolni lehetne. Mert kénytelen vagyok bevallani, hogy a tabelláris kimutatásokban előtüntetett sokféle számokat emlékezetemben megtartani képes nem voltam. De biztosítom nagyméltóságodat a felől, hogy hacsak 24 órával előbb értesülve lettem volna ezen előadásáról, előterjesztem vala azon számtételi öszszeállitásokat, melyekkel a ministerium ez idő sze- j rint rendelkezik, s melyek nagyméltóságodat és a méltóságos főrendeket teljesen megnyugtatták volna. ! Mert a ministerium gondos előszámitásokat készíttetett, mennyi vasút épült eddig, mennyibe kerültek ezen vasutak, hogy a kamatbiztositás czímén évenkint fokozatosan mennyi költség fogja terhelni az államot, s hogy előreláthatólag hol és miben fogják ezen költségek fedezetöket találni. Én, méltóságos főrendek! nem habozom bevallani, szintén elérkezettnek látom az időt, hogy a kormány és a törvényhozás, a befejezett 3 évi munkásság után, 3 éven keresztül, melyet a vasutak képitése körül kifejtettünk, computust csináljanak, hogy megtudhassa az ország, mennyi épült, mennyire rúgnak az elválalt kötelezettségek s menynyit birnak meg még ezentúl. Kernelem, hogy ez rövid időn meg fog történni, a mely esetre hiszem azt is, hogy a felmutatott képet esciád korántsem fogja oly sötét színekben látni, a mint azt előadásában föltüntetni méltóztatott. Egyébiránt elméleti oldaláról tekintve a dolgot, megvallom, legszívesebben látnám, ha e fontos kérdés egy enquetben tárgy altatnék, hol az adatok minden oldalról megvittattatván alaposan abstrahálhatók lennének a követendő elvek. Egyébiránt, a mint már volt szerencsém emliteni, nagyon sajnálom, hogy a beadott érdekes számadatokat, miket gróf Zichy ő nagyméltósága előadott, emlékezetemben megtartani nem bírtam. | különben igen könnyű lett volna azokra pontonkéntmegfelelni, sőt kimutatni, hogy akár Franczia-, j akár Spanyol- és Olaszországban, vagy akár hol ! tekintsük ez idő szerint az eljárást, melyet vasúti ! vállalatok életbeléptetése körül követni szoktak, a I pénzügyi működés tekintetében mindenütt ugyanI azon alapokra találunk, hogy annálfogva a nálunk j alkalmazott rendszer nem localis, de igenis continentális természetű, s azért azt hiszem, hogy a mint zavarban volnék én, ugy bizonyára zavarban volna esciád is, ha azon kérdésre kellene felelni, hogy hol van hát azon rendszer, melyet követnünk, hol van azon mód, mely szerint vasutainkat építenünk kellene ? Ugyan mi a különbség azon rendszer között, mely régebben divatozott, s a közt, mely ujabban kifejlődött ? Eleintén, midőn vasutak építéséhez fogtak, a legegyszerűbb és legtermészetesebb módokhoz folyamodtak. — Vagy az állam, vagy magánosok, magán társulatok saját költségökön építkeztek, s a ráfordított költségek megtérítésére vagy a remélhető forgalomból kamatoztatására számítottak. Később ezen módozat már egymagában elégséges nem volt, más módokhoz is kellett folyamodni, hogy a vasútépítés munkájának nagyobb lendületet lehessen adni, s igy keletkezett legelőbb Belgiumban az állami kamatbiztositás rendszere, különösen azon czélból, hogy általa a magán-ipart nagyobb mérvben lehessen a nagy actióba bevonni. Elterjedt ezen rendszer egész Európában, kö-