Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-46
214 XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Horváth Boldizsár igazságügyi minister: A mélt. főrendek egyik ülésében Nyáry Gyula báró ő méltsga egy interpellatiót intézett hozzám. Interpellatiójában hivatkozik azon törvényeinkre, melyek megtiltják külföldieknek Magyarországban ingatlan birtok szerzését, különösen az 1715. XXIII. t.-czikkre hivatkozik, mely megengedi, hogy az ilyféle birtokokat hazafiak magokhoz válthassák, továbbá az 1662. XI. t.-czikkre, vagy talán, mert gondolom iráshiba történt, 1662. XLI. t.-czikkre, hivatkozik, mely kimondja, hogy a külföldiek magyar adósleveleket nem szerezhetnek. Kiemeli a nemes báró ur ezen törvényhozási intézkedéseknek hátrányos voltát közgazdászati szempontból, továbbá azok tarthatatlanságát a nemzetközi és természetjog elveivel szemközt, és ssok kapcsában azon kérdést intézte hozzám: szándékozom-e addig is, mig az uj polgári törv.-könyv életbe lépend, jogviszonyaink ezen csorbáinak kiegészítésére ezélzó külön törvényjavaslatot, vagy pedig a már rég várt honosítási törvényt a hongyülésnek beterjeszteni, és ha igen, mikor? Ezen interpellatióra következő választ van szerencsém adni. fHalljuk !J Mi az 1662. XLI. t.-czikket illeti, mely azt mondja, hogy a külföldiek inagyar adósleveleket nem szerezhetnek, erre nézve válaszom az, hogy ily rendelkezés a Corpus Juris-ban benfoglaltatik és hihetőleg repressioból hozatott, mert ha eombinálom ezen törvényt a korábbam 1655. XXXIII. t.-ezikkel, azt látom, hogy magyar alattvalóknak Ausztriában való követelései tekintetében, minő volt pl. az esztergáim székes káptalan követelése Bécs városa ellen, valamint egy sziléziai testület és némely egyesek ellen, az osztrák tartománybeli bíróságok igen késedelmesen jártak el, ugy, hogy az ország rendéi kénytelenek voltak III. Ferdinánd király ő Felségének közvetítését igénybe venni, melyet ez az 1655. XXXIII. t.-czikkben meg is ígért. Hogy ennek eredménye is volt, az kitűnik azon törvény czikkből melyre a nemes báró ur hivatkozott, melyben az ország rendéi ő Felsége hatályos befolyásáért köszönetet szavaztak. De egyúttal ezen törvényben szükségesnek találták repressio gyanánt kimondani azt is, hogy a külföldiek magyar adósleveleket ne szerezhessenek. Ezen törvény ismétlem, világosan bennfoglaltatik a Corpus Jurisban, hanem ez az úgynevezett obsolet j törvények sorába tartozik (Helyeslés!), ugy hogy 1 nem emlékszem esetre, hogy valaha e törvényre a bíróságok részéről hivatkozás történt, annál kevésbé, hogy alkalmaztatott volna. (Helyeslés, ugy van!) A mi a másikat illeti, t. i. a külföldiek birtokszerzési jogát Magyarországban, erre nézve való, hogy az 1715. XXIII. t.-czikk azt mondja, hogy a külföldiek Magyarországban birtokot nem szerezhetnek, sőt hogy a belföldiek a külföldiek által netalán szerzett birtokokat bármikor visszaválthatják. Meg volt ezen törvény hatálya egészen az 1853-ik évig, mert noha az 1843-ik évi t. ez. a birtokszerzési képességet kiterjesztette a nem-neme| sekre is, ezt azonban azon feltételhez kötötte, hogy l bennszülöttek legyenek, állandóan az ország területén lakjanak és valamely törvényesen bevett vallásfelekezethez tartozzanak ; a külföldieknek azonban birtokszerzési jogot az 1844. országyülés sem adott. Ezen állapoton az 1848. törvényhozás sem változtatott, mert ez csak az úrbéri terheket szüntette meg, azonban a biríokszerzési képességre nézve semmi ujabb intézkedés nem történt. Gyökeres fordulópont állott be az osztrák polgári törvénykönyv behozásával 1853. május 1-én, miután az osztrák polgári törvénykönyvben a birtokszerzési képesség a honosultság feltételéhez nincs kötve, és I határozottan kimondja ezt az 1852. november 29-én kelt ősiségi pátens is, — mely az osztrák polgári j törvénykönyvvel egyidejűleg lépett hatályba, — [ kimondja a 11-ik szakaszban azon szavakkal, hogy | bárminő fekvő-javak szerzésében a honosulás vagy I a belföldiscg hiánya miatt jövendőben senki sem I gátoltathatik; és miután az országbírói értekezlet az osztrák polgári törvénykönyvnek mindazon részeit, melyek telekkönyvi jogok szerzésére vonatkoznak, vagy telekkönyvi jogokkal kapcsolatban állanak, határozottan fentartotta, és miután a 21-ik §-ban különösen fentartotta, csupán az 5. és 6-ik \ szakasz kivételével, az ősiségi pátens többi részeit ! tehát a 11-ik szakaszt is, ennélfogva azt mondhatjuk, hogy ma tényleg az 1715. XXIII. t.-czikk nem áll, és a külföldieknek birtokszerzési jogát Magyarországban senki meg nem támadhatja. Ennélfogva azt hiszem, hogy ujabb törvényhozási intézkedésre e téren szükség nincs; szükség
