Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-37

190 XXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Elnök: Én bátor voltam azon kérdést intézni méltóságodhoz, kivánja-e elvetési indítványát szavazás által eldöntetni, és miután választ nem nyertem, annak vettem, hogy kívánja. Felkérem tehát ismételve a mélt. főrendeket, hogy a kik b. Wenkheim László indítványát elfogadják, méltóztassanak azt felállás által nyilvánítani. [Megtörténik.) A többség nem járul az indítványhoz és igy határozatként kimondhatom, hogy az államszámvevőszékről szóló törvényjavaslat átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Méltóztassanak most a törvényjavaslathoz pontonként hozzájárulni. Az egyik jegyző ur olvasni fogja a törvényjavaslatot, a másik pedig a bizottsági jelentést. Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa az 1. 2. 3. 4. 5. §§-t, melyeket észrevétel nélkfil elfogadtatnak. Azután olvassa a 6. §-t). Tisza Lajos előadó: A kettős bizottság a következő módosításokat ajánlja: 1-ör: 6. §. első sor — „képviselőház" után „kezdeményezése következtében létrejött országgyűlési megállapodás folytán" beszúrandó — az „által" szó pedig kihagyandó, és pedig, az országos méltóságoknak és hivataloknak választás utjáni betöltésénél régibb és ujabb időben követett törvényes gyakorlat, és a két háznak egymáshoz! törvényszerű viszonyára való tekintetből. 2-or: 6. §. 5-dik sor „elnökének" után „feltei jesztésére" kimarad, helyébe „javaslatára" teendő. 6-ik sor „ministerelnök" után „felterjesztésére és" szúrandó be; a parlamentaris rendszer ugy hozván magával, hogy ő Felségéhez felterjesztést csak az országgyűlés és felelős miuistere tegyen. Vay Miklós b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Azok által, kik ezen törvényjavaslatot az átalános vita alapjául elfogadták, hivatkozás történt már ezen pontra átalánosságban, mely szerint t. i. ez egyike azoknak, melyekre nézve változásnak kell történnie a dolog természeténél fogva; előttünk két lehetőség van, vagy a képviselőház által elénk terjesztett törvényjavaslatot elfogadni, vagy pedig azon módosítást, a mely épen most felolvastatott, és a melyben a kettős bizottság megállapodását és megnyugvását találta. Nem akarok ahoz szólani mélt. főrendek, hogy magában ezen candidatioban lesz-e elég biztosíték és el fog-e ez által az elnöknek nagyobb függetlensége éretni, mintha a régi módozat mellett a ministerelnök előterjesztése folytán nevezte volna ki ő Felsége. Megemlittetett és magam is abban a véleményben vagyok, hogy a dolognak gyakorlata azt fogná mutatni, hogy ebben semmi legkisebb ujabb garantiát az ország nem nyer, mert mik ép történik ily kijelölés? A kijelölést teszi azon párt, mely ma többségben van, választ hármat, és ő Felsége ezek közül azon egyet fogja kinevezni, a kit a ministerelnök ajánl és igy per ambages oda jutunk, mintha a ministerelnök előterjesztése folytán történnék a kinevezés. Ezt azonban én mellőzöm, hanem másik az, hogy fel nem lehet tenni a képviselőházról azt, hogy a méltóságos főrendek befolyását egy ily nevezetes ténynél, csak ugy per tangentem, hogy azt mondjam, meg akarná semmisíteni, igy pedig tökéletesen ugy állna a dolog, mert igy ezen kijelölés jogát kirekesztőleg monopolizálná. Miután ezt először fel nem tehetem, de ha megtörténhetett volna is, akkor a mélt. főrendekben van annyi önérzet, hogy állásuknak felfogását, múltjukra való visszaemlékezést a jövőnek kifejlődését szem előtt tartva — kétségkívül abbabelenyugodni soha sem fognak. (Helyeslés.) Én tehát ennélfogva azt hiszem, hogy nem lesz senki a méltóságos főrendek közül, a ki ezen törvényjavaslatot, ugy a mint a képviselő ház által elénk terjesztetett, elfogadná. Megvallom, hogy én a magam részéről abban is nagy aggodalmat találok, a mi a kettős bizottság által javasoltatik. Ez ugyan elismeri és fentartja jogát a mélt. főrendeknek, de szerintem legalább is ép oly módozatot hoz fel, a mely módozat mellett lehetetlen hogy összeütközések ne történjenek, minden ily választás alkalmával, a mely ugyan sokszor és gyakran nem fog előfordulni, de mely a mélt. főrendek előterjesztési jogát, majdnem illusoriussá tenné, és ebből egy praecedens is következhetnék. Az én alázatos vélekedésem szerint, legalább a mennyire lehet szelídíteni kell ezt a dolgot, a mennyire lehet ki kell kerülni épen a praeeedensnek felállítását, azaz, hogy ne mondathassák rólunk, hogy mi oly módozatot állapítottunk meg, a mely módozatra reá állván, vissza nem térhetnénk az előbbi állapotra. Én tehát jobban szeretném más