Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-37

190 XXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Elnök: Én bátor voltam azon kérdést intézni méltóságodhoz, kivánja-e elvetési indítványát sza­vazás által eldöntetni, és miután választ nem nyer­tem, annak vettem, hogy kívánja. Felkérem tehát ismételve a mélt. főrendeket, hogy a kik b. Wenkheim László indítványát elfo­gadják, méltóztassanak azt felállás által nyilvání­tani. [Megtörténik.) A többség nem járul az indít­ványhoz és igy határozatként kimondhatom, hogy az államszámvevőszékről szóló törvényjavaslat áta­lánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogad­tatott. Méltóztassanak most a törvényjavaslathoz pon­tonként hozzájárulni. Az egyik jegyző ur olvasni fogja a törvényjavaslatot, a másik pedig a bizott­sági jelentést. Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa az 1. 2. 3. 4. 5. §§-t, melyeket észrevétel nélkfil elfogadtatnak. Azután olvassa a 6. §-t). Tisza Lajos előadó: A kettős bizottság a következő módosításokat ajánlja: 1-ör: 6. §. első sor — „képviselőház" után „kezdeményezése következtében létrejött országgyűlési megállapodás folytán" beszúrandó — az „által" szó pedig kihagyandó, és pedig, az országos méltó­ságoknak és hivataloknak választás utjáni betölté­sénél régibb és ujabb időben követett törvényes gyakorlat, és a két háznak egymáshoz! törvény­szerű viszonyára való tekintetből. 2-or: 6. §. 5-dik sor „elnökének" után „fel­tei jesztésére" kimarad, helyébe „javaslatára" teendő. 6-ik sor „ministerelnök" után „felterjeszté­sére és" szúrandó be; a parlamentaris rendszer ugy hozván magával, hogy ő Felségéhez felterjesztést csak az országgyű­lés és felelős miuistere tegyen. Vay Miklós b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Azok által, kik ezen tör­vényjavaslatot az átalános vita alapjául elfogadták, hivatkozás történt már ezen pontra átalánosságban, mely szerint t. i. ez egyike azoknak, melyekre nézve változásnak kell történnie a dolog természe­ténél fogva; előttünk két lehetőség van, vagy a kép­viselőház által elénk terjesztett törvényjavaslatot elfogadni, vagy pedig azon módosítást, a mely épen most felolvastatott, és a melyben a kettős bizottság megállapodását és megnyugvását találta. Nem aka­rok ahoz szólani mélt. főrendek, hogy magában ezen candidatioban lesz-e elég biztosíték és el fog-e ez által az elnöknek nagyobb függetlensége éretni, mintha a régi módozat mellett a ministerelnök elő­terjesztése folytán nevezte volna ki ő Felsége. Megemlittetett és magam is abban a vélemény­ben vagyok, hogy a dolognak gyakorlata azt fogná mutatni, hogy ebben semmi legkisebb ujabb garantiát az ország nem nyer, mert mik ép történik ily kijelölés? A kijelölést teszi azon párt, mely ma többségben van, választ hármat, és ő Felsége ezek közül azon egyet fogja kinevezni, a kit a ministerelnök ajánl és igy per ambages oda jutunk, mintha a ministerel­nök előterjesztése folytán történnék a kinevezés. Ezt azonban én mellőzöm, hanem másik az, hogy fel nem lehet tenni a képviselőházról azt, hogy a méltóságos főrendek befolyását egy ily neveze­tes ténynél, csak ugy per tangentem, hogy azt mond­jam, meg akarná semmisíteni, igy pedig tökéletesen ugy állna a dolog, mert igy ezen kijelölés jogát kirekesztőleg monopolizálná. Miután ezt először fel nem tehetem, de ha meg­történhetett volna is, akkor a mélt. főrendekben van annyi önérzet, hogy állásuknak felfogását, múlt­jukra való visszaemlékezést a jövőnek kifejlődését szem előtt tartva — kétségkívül abbabelenyugodni soha sem fognak. (Helyeslés.) Én tehát ennélfogva azt hiszem, hogy nem lesz senki a méltóságos főrendek közül, a ki ezen törvényjavaslatot, ugy a mint a képviselő ház által elénk terjesztetett, elfogadná. Megvallom, hogy én a magam részéről abban is nagy aggodalmat talá­lok, a mi a kettős bizottság által javasoltatik. Ez ugyan elismeri és fentartja jogát a mélt. főrendek­nek, de szerintem legalább is ép oly módozatot hoz fel, a mely módozat mellett lehetetlen hogy össze­ütközések ne történjenek, minden ily választás al­kalmával, a mely ugyan sokszor és gyakran nem fog előfordulni, de mely a mélt. főrendek előterjesz­tési jogát, majdnem illusoriussá tenné, és ebből egy praecedens is következhetnék. Az én alázatos vélekedésem szerint, legalább a mennyire lehet szelídíteni kell ezt a dolgot, a mennyire lehet ki kell kerülni épen a praeeedensnek felállítását, azaz, hogy ne mondathassák rólunk, hogy mi oly módozatot állapítottunk meg, a mely módozatra reá állván, vissza nem térhetnénk az előbbi állapotra. Én tehát jobban szeretném más

Next

/
Thumbnails
Contents