Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-37
188 XXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nik akkor, ha a számvevőszék helyben hagyja a minister eljárását és a ház mégis ellene nyilatkozik? Hol van itt a garantia ? és ha a számvevőszék felállítása által garantiát nem adhatnak, miért állítsuk föl? Ezen aggodalmaimat az itt hallott érvelés eloszlatni képes nem lévén, csatlakozom Wenkheim László báró nézetéhez s részemről a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Tisza Lajos: Nagyméltóságú elnök! Mélt, főrendek! Miután nagyrészben mindazon indokokat, melyeknél fogva én a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadtatni óhajtanám, szerencsém volt, mint a kiküldött bizottság előadója annak utasítása folytán a véleményes jelentésbe befoglalni ; itt igen röviden csak azon egy ellenvetést akarom ezáfolni igj ekézni, mely ezen intézmény túlságos költsége ellen tétetett. Ezen intézmény, ugy mondatik, 200,000 ftba fog kerülni. Megengedem, ma az azt ideiglenesen helyettesítő intézet — a mint értesülve vagyok — belekerül 40—50 ezer frtba, tehát az uj intézmény 150,000 írttal fog többe kerülni. Ámbár én igen nagy barátja vagyok annak, hogy gazdálkodjunk, mert egyátalában nincs pazarolni való vagyonunk, de azt mégis bátor vagyok felhozni, hogy midőn milliókról, száz milliókról van szó, kérdésbe jöhet-e — ha ezen intézmény által helyesebb s czélszerübb kezelés éretik el — a 150,000 frtmeggazdálkodäsa? Azt hiszem, ezen arány annyira letörpiti ezen öszszeget, hogy valóban alig lehet kérdés tárgya. A kérdés tárgya itt csak a czélszerü berendezés lehet, és erről jóformán nem is szólhatunk, mert a törvényjavaslat azt mondja, hogy a főszámvevőszék elnöke fog majd a ministertanács utján a számvevőszék részletes beosztása és kezelési módjára nézve előterjesztést tenni. Bátor vagyok még csak Szabolcsmegye előttem szólott t. főispánja előadására megjegyezni, hogy én itt egyáltalában semmi összeütközést nem látok; ő azt mondja, hogy ha az államszámvevőszék által „vádoltatik" a minister és az országgyűlés felmenti őt, hogy akkor mi történik ? Felfogásom szerint a számvevőszék egyátalában nem vádolhat, a számvevőszék egész egyszerűen utasítása nyomán jár el: ellenőriz, megteszi észrevételeit, de vád alá csak az alsóház helyezheti a ministert, s az ítéli ! meg, hogy vájjon a minister helyesen járt-e el akkor, midőn a törvénytől eltért, és annak nyomán I felmenti a ministert és helyesli eljárását, vagy nem. Én tehát az előadottak folytán a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául kérem elfogadni. (Helyeslés.) Lipthay Béla b.: Mélt. főrendek! Azoknak, ! kik a kiküldött bizottság véleményéhez csatlakozi nak, felette nehéz meggyőződésűknek érvényt szeI rezni, ha — a mint épen az indítványozó ur felem! lité, ki a törvényjavaslatnak elejtését óhajtja — miszerint 3 napi bizottsági tárgyalás nem birta őt meggyőzni arról, hogy az ő aggodalma és ellenszenve elhárittassék. A mit tehát 3 napi vizsgálat és tárgyalás képes nem volt eszközölni, azt bizonyosan fél órai előadás annál kevésbé fogja teltetni. Mindazáltal, minthogy bennem ép oly erős azon meggyőződés, mely szerint az előttünk fekvő j törvényjavaslat kivitele üdvös, de szükséges is, haI bár nem is kecsegtetem magamat azzal, hogy a ! méltóságos urat meggyőzni fogjam, mégis bátor vagyok véleményemet előadni. (Halljuk!) Bátor leszek különösen azért, mert egy — mondhatnám — vád emelkedett ezen intézkedés ' ellen akkor, midőn fölhozatott az, hogy az a par: lamentaris rendszernek, s illetőleg ennek kifolyása: j a ministeriumnak csorbítása által fog eszközöl' tethetni. Én azt hiszem, talán a főszámvevőszék ! és intézkedésének lényege nem eléggé tisztán állott azok szemei előtt, kik azt állították, mert nem értem azt. hogy azon számvevőszék, mely önmagában nem képez külön működési hatóságot, hanem csak ellenőrködést teljesít, hogyan lenne képes a mmisterium teljhatalmát, — mert e kifejezés használtatott — megcsorbitani? Én azon véleményben vagyok, hogy akkor, midőn a parlament által megszavazott költségek netalán nem egészen a törvényekkel öszhangzásban kezeltetnek, ezen hatóságnak feladata lesz a ministeriumot figyelmeztetni, és ez által a ministeriumnak működése nem zsibbasztatik meg, a mint mondatott. Mert ha a ministernek a számvevőszék által tett észrevételre nem tetszik hajlani, fenmarad részére, hogy saját felelőssége alatt az általa szándékolt költségeket megtehesse, természetes következménye lévén ennek, hogy ezen Önkényes eljárásért mindenben a törvényhozásnak lesz felelős, tehát a par-