Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-31
162 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. De lássuk a kérdést a szükségesség szempont- i jából is. Elismerem, hogy a társadalom életében gyak- ; ran a jog szempontját alá kell rendelni. De ez csak akkor áll, ha a társadalmat veszély fenyegeti; ha a. társadalom ellen intézett jogtalan megtámadás, jo- | gos eszközökkel el nem hárítható, vissza nem I lökhető. Valamint egyeseket megillet a jus ineulpatae tutelae: ugy, fájdalom, az államok is néha kénytelenek önvédelmükre oly eszközökhez nyúlni, a melyek a jogi bírálatot nem állanak ki. Ámde, a mi rendkívüli esetekben menthet", az j nem szabad rendes, normális körülmények közt. A botbüntetés tehát csak akkor volna védelmezhető, ha valaki be tudná bizonyítani azon me- | rész állítást, hogy a társadalom, egyes tagjai elle- ! nében nem bírja magát máskép megoltalmazni, mint J a mindenható bot hatalmával. S ekkor is mi következnék'? az, hogy a botbüntetést alkalmazni kell mindenki irányában, a ki '•. bűnös cselekvényei által a társadalomi ellen merény- | letet követett el; vagy. ha ezt túlszigorúnak talál- j juk; a qnalificatiót a botbüntetésre nem a bűnös j személyében, hanem az elkövetett bűntett minősé- I gében keli keresnünk, s e becstelenitő büntetést csak I az úgynevezett becstelen bűnök esetére korlátoznunk. Nálunk azonban egészen ellenkezőleg áll a dolog : először, a qnalificatiót a bűnös személye nyújtja; ha nemes ember, vagy bizonyos mennyiségű censust fizet, a boton felül áll; ellenkező esetben bot alá kerül; másodszor, a legnagyobb bűnösök privilégiummal ruháztattak fel a bot ellen; s ezen diffamans \ büntetéssel épen azok sújtatnak, a kiknek vétke legkevésbé üti meg a becstelenség mértékét. Ez botrányos anomália, a melyet még inkább j emel azon körülmény, hogy a mig a nevelés hiánya a világon mindenütt az enyhítő körülmények sorába j tartozik: nálunk e becstelen büntetés súlya alá épen azok esnek, a kik a nevelés hiánvánál foffva a le«-- '• enyhébb beszámítást vehetnék igénybe. Ha valahol, ugy a hadseregnél van szükség a, legszigorúbb fegyelemre. Simea hadseregnél aboíbüntetést eltörölték a nélkül, hogy a fegyelem meglazult volna. A közönséges bűnvádi törvénykezés j terén, tehát azt továbbra is fentartani akarni alig I volna egyéb, mint bevallanunk, hogy társadalmunk ) erkölcsi sűlyedése oly mély, hogy annak megmentésére a legvégső eszközökhez kell nyúlnunk. Lelkem meggyőződéséből ragaszkodom tehát a törvényjavaslathoz, s a botbüntetés föltétlen eltörléséhez, soha sem léphetvén alkura oly rendszabályra nézve, a melynek igazolására sem a jog, sem a szükségesség, sem a czélszerűség szempontjából egyetlen egy indokot sem birok felhozni. A szellemi képzettség qualincatióját hallottam e teremben fólemlittetni, mint olyat, a melyhez a büntetés nemét alkalmazni kellene. Ámde kérdem, ki határozza meg azt? S mi legyen annak az eriteriuma ? A vagyon vagy a census ? Nem hiszem, hogy ez a szellemi képzettség helyes fokmérője volna, s hogy valaki védelmezni merné azon tételt, hogy például 100 írt évi jövedelem oly szellemi képesség mérve, a mely a bot elleni privilégiumra méltó igényt alapit; ellenben 99 frt 99 "kr. évi jövedelem már oly szellemi szegénység bizonyítéka, a mely a deresre méltó. Maga a jogügyi bizottság is nem elvileg ostromolja a törvényjavaslatot, hanem közbiztonsági szempontból. Erre már megfeleltem múltkor, a midőn bátor voltam kiemelni, hogy ha a legnagyobb bűnösöket már az országbírói értekezlet fölmenté a bot alól a nélkül, hogy e rendszabályból az államra valami veszély hárult volna. — még kevesebb aggályra van ok megszüntetni a botbüntetést azokra nézve, a kik kisebb vétségeket követnek el, s a társadalomra nézve kevésbé veszélyesek, mint amazok. S különben is. a mihez az államnak nincs joga, ahoz közbiztonsági szempontból csak a végveszély esetében nyúlhat. A közbiztonsági igényeknek megfelelő fogházakat előállítani oly kisebb vétkesek számára, a kiknek letartóztatása néhány napi vagy egypár heti időtartamra terjed, sem hosszú idő, sem nagy pénzáldozat a nem kerül. Egy erélyes rendelete a kormánynak elég lesz arra, hogy a törvényhatóságok néhány hét elforgása alatt eme fogházak berendezésével készen legyenek. Báró Vay Miklós ur ő escellentiája fél a fegyenczek megszokásétól. Azonban a félelem legkevésbé van indokolva azon fegyenczeknél, a kik kisebbszerii vétségek vagy kihágások miatt rövidebb időre záratnak el. S különben is, ha ezek megszokásé oly aggasztó veszély volna a társadalomra nézve: ezen veszélyt a botbüntetés sem hárítaná el: