Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

156 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. A mélt. főrendek azon t. szónokai, kik ma mintegy ujabb stádiumában látják a tárgyat és ennélfogva: a törvényjavaslat elfogadását ajánlják, azon előzmények hiányát nem tagadják, mint azt tagadni nem is lehet, hanem azt nem tekintik legyőzheti en akadálynak, mert szerintök ezen egy ideiglenes expedieus által segiteni lehet. Expediensül, mélt. főrendek, ha jól értettem, ideiglenes fogházak felállítása, tehát egy provisorium említtetett. En nem tehetek róla, hanem én a provisoriunioknak, a melyeknek hatása és eredménye mindenkor kétes és tökéletlen, és melyekre megkívántató költségek többnyire kárba vesznek és ritkán állanak igazolható arányban az eredmény tökéletlenségével, egyátalában barátja nem vagyok: hanem ilyen feladatnál, melynek szerenesés megoldása épen az eszközöknek lehető legnagyobb tökéletességétől függ, egy improvisált provisoriumot ajánlani nem mernék. Hozzá járul ehhez, mélt. főrendek, hogy ezen provisorium létesítése, miután hazánkban ily ideiglenes fogházakra, alkalmas épületek és helyiségek csak igen kevés helyen találtatnak, nagy nehézséggel fog járni. Továbbá, hogy minden előkészület hiányában, némely épületek átidomitása soknak felállítása élelmezéssel , felvigyázattal stb. ellátása hosszú időt fog igénybe venni. Es ekkor azon kérdés merül fel előttem, hogy ha e törvényjavaslat értelmében a testi fenyíték megszüntetése kimondatik, mi fog történni ezen idő alatt, milyen provisorium fog ez alatt helyet foglalni V Végre ha a. törvén} hozás ily ideiglenes fogházakkal ezélt akar érni, okvetlenül szükséges, hogy azok rendszere iránt intézkedjék, mert a fogházak ideiglenes volta nem ment fel annak szükségességétől, hogy azok a törvényjavaslat nemes czéljának tökéletesen megfeleljenek. De hogy a rendszernek törvény általi megállapítása nélkül létesíttessenek ezen számos fogházak, az a törvényhozás hivatásával és morális felelősségével meg nem fér. De ha mindezen ellenvetéseim nem volnának is — és most térek át oda, a mi engem leginkább birt arra, hogy se b. Vay 5 exellentiája se Csáky László gr. nézetét ne pártoljam — mondom, ha mindezen ellenvetéseim nem volnának is, a provisorium eszméje engem meg nem nyugtatna. Miért? Mert az által csak a fogházak hiánya pótoltatnék némileg, holott én a büntető törvénykönyv hiányát nem tarthatom csekélyebb tekintetű akadálynak amannál. Nem hiszem mélt. főrendek, hogy ennek indokolása szükséges volna, mert ha, tagadni nem lehet, I hogy a, testi fenyíték megszüntetése — tekintve né| punk individualitását vagy inkább individualitásait— az eddigi büntető törvénykezést lényegében változtatja meg, akkor el kell ismerni azt is, hogy ily nagy horderejű reform életbeléptetése a legnagyobb ; ovatoság kötelességét szabja a törvényhozás elé, és pedig épen a humanitás érdekében, értem pedig nem csak azon humanitást, melyre a büntető törvényke: zés szigora alá esett szerencsétleneknek igényük I van, hanem azon humanitást is, melylyel a törvényhozás a rend- és békeszerető állampolgároknak tartozik. A vétkesre nézve a humanitás igényét abban találom, hogy miután véleményem szerint a büntetések más nemei a kihágók legnagyobb számát sokI kai érzékenyebben fogják sújtani, mint a, testi fej nyiték, abban kellő mérték tartassék; más részről | a rendszerető nagy közönség érdekében a humanitás igényét abban lelem fel, hogy a büntető törvénykezés csupa humanitásnál fogva illusoriussá ne tétessék. De legnagyobb szükség van az óvatosságra í azért is, hogy a törvény előtti egyenlőség, melyre I igen sokszor történik hivatkozás, valósággá váljék. Meg kell itt jegyeznem, hogy a törvény előtti egyenlőség lényegesen különbözik az egyíörmaság eszi méjétől; sőt merem állítani, hogy ott, hol a néposz| tályok közt oly nagy szellemi különbség létezik, ' mint hazánkban, s hol e szerint a beszámítás fokoI zata és a fenyíték hatása oly különböző tekintetek I alá esik, mint hazánkban, ott az egyformaság esz! méje a törvény előtti egyenlőség tagadását foglalja I magában. Jelenleg a büntetés nemeire nézve hazánkban I még nem létezik az egyenlőség, mely minden esetre | első lépés volna arra, hogy a törvény előtti egyenI lőség eléressék; de csalódásnak tartanám, ha valaki \ azt komolyan hinné, hogy csakis a büntetés nemeij nek egyenlősítése által, már elég volna téve a. törvény | előtti egyenlőségnek. És azért Eg^yeugébb érv! nek tartom azt, pedig már többször hozató "t elő és ; többször volt olvasható — hogy a 'törvény előtti I egyenlőség elvéből sokan azt kívánják következ1 tetni, hogy ha a testi fenyíték átalában meg nem j szüntettethetik, azt mindenkire kell alkalmazni. Ez