Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

154 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. az igazságügyi minister nyilatkozata, melyet itt az ülésben tett, biztosíték arra, hogy intézkedése folytán a kisebb vétségek megfenyitésére minden járásbíróságnál alkalmas börtönhelyiségek készíttetnek. Bátor vagyok ezen indítványomat, illetőleg módosításomat a méltóságos főrendek szives figyelmébe ajánlani. {Helyeslés) Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök! mélt. főrendek! Méltóztassanak megengedni, de én kénytelen vagyok ellenkező irányban nyilatkozni, és pedig nem érthetek egyet báró Vay ő exja előadásával formális tekintetben. Én azt hiszem, hogy ma ezen kérdés tárgyalásának nem első, hanem második stádiumában vagyunk ; ő exja is így fogta fel ezt, csakhogy máskép fejezte ki, mert ő exja még ezen második stádiumban is az alapkérdést gondolja eldönthetőnek, én pedig ugy tudom, hogy a mélt. főrendek az alapkérdésen, t. i. azon, vájjon ezen törvényjavaslat a mint előterjesztetett, a mélt. főrendek által elfogadtassék-e részletes tárgyalás alapjául vagy ne, már átestünk. En a határozatot olvastam, mely e tárgyban a mélt. főrendek által hozatott, és ebből nem tudom kimagyarázni azt, mintha ezen kérdés eddig a mélt. főrendek által mellőztetett volna, és hogy csak kutatásra utasították volna a jogügyi bizottságot. Sőt inkább ezen határozatban az van mondva, hogy elvben és czéljára nézve elfogadták a javaslatot, másrészről pedig elfogadták a jogügyi bizottság azon javaslatát, hogy mindaddig mig a szükséges előzményeknek elég téve nem lesz, addig ezen törvényt átalánosságában elfogadni nem lehet, hanem arra utasíttatott ujabban a bizottság, hogy jelölje ki még azon eseteket, melyekben a jelen rendszer mellett is javasolható volna a testi fenyíték megszüntetése. En, mélt. főrendek, alaki szempontból azt gondolom, hogy a mai napirendnek tárgyát nem képezheti azon kérdés, vájjon a törvényjavaslat elfogadható-e a részletes vita alapjául, hanem a mai napirend tárgyát is csak az képezheti, a mi a bizottság által a mélt, főrendek határozott utasítása következtében előterjesztetett. De ha el is üttetném véleményemtől, az alaki kérdésre nézve azok következtében mik a dolog érdemére nézve felhozatlak, nem lennék képes b. Vay Miklós ós gr. Csáky László indítványához járulni. A mélt. főrendek ma is ugyanazon álláspontot foglalják el, a melyet elfoglaltak a múlt alkalommal, a helyzet nem változott semmiben is. Ma is ugyanazon érvek hozattak fel, melyeket a múltkor hallani véltem. Ma is ezen törvényjavaslatnak tagadhatlanul nemes czélja magasztaltatott; ma is a tudomány ós a humanitás szempontjából bizonyittattak a szelídebb büntetés nemeinek előnyei, mi ellen semmi megjegyzésem sincs, miután én is pártolom és tisztelem a törvényjavaslat czélját. Az ok, melynélfogva én a múltkor kénytelen voltam a törvényjavaslat egyszerű elfogadása ellen nyilatkozni, ma is áll, t. i. az, hogy azon t. szónokok, kik a törvényjavaslat egyszerű elfogadását javasolják, ezen törvényjavaslat rendelkezéseinek oly varázserőt tulajdonítanak, melynélfogva annak érvényesítését a szükséges előzmények léte nélkül is lehetségesnek tartják. Már ezen hiedelemben vagyis a gyakorlati kérdésnek ilynemű megoldásában nem osztozhatom velök, míg — mint mondám — az elvre, és a törvényjavaslat czéljára nézve most is tökéletesen egyetértek velők. Es méltán, mélt. főrendek! mert én nem képzelhetnék magamnak hálátlanabb feladatot, mint azt, ha valaki dicsőíteni akarná a büntetés azon nemét, mely felett múltkor az igen t. igazságügyminister ur mély tudománya egész tekintélyével kimondta, hogy annak becstelenitő jellege van, a mit — tekintve az emberi méltóság igényeit ós a törvénykezés magasabb czéljait — tagadni nem lehet. Habár ezen általam is elismert igazságnak ellentmond némely helyen az élet, a mennyiben találtatnak népfajok, illetőleg néposztályok, melyeknek körében csekélyebb míveltségök és korlátoltabb fogalmaiknál fogva a testi fenyíték becstelenitő hatást nem gyakorol. Fájdalommal mondom, hogy ez ugy van, és hogy ez hazánkban is előfordul, még pedig nagy mértékben. A miért is ezen néposztály okra nézve a testi fenyíték megszüntetését, midőn azt a körülmények meg fogják engedni, nem csak azért tartom kívánatosnak sőt szükségesnek is, mert lehetnek köztök is kivételkép egyének, a kikre a testi fenyíték becstelenitő jellegénél fogva károsan hathat, hanem főkép azért, mert a tapasztalás szerint a testi fenyíték a kihágók legnagyobb számára mint elrettentő büntetés csekély, ós mint javitó eszköz úgyszólván semmi hatással sem bir, holott a fogság és a bírság, mint humánusabb, szelídebb, de rajok nézve szigorúbb büntetés neme, jobb eredmények rémé-