Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

150 XXXI. OESZÁGOS ÜLÉS. nem kevésbé mint a botbüntetés eltörlése, a mi ellen itt senki szavát föl nem emelte. Itt is a gyakorlatból a magam példáját hozhatom föl. Igen jól emlékszem, alispán koromban egy j igen jó indulatú főfiskálisom volt, s ezzel — mint fiatal ember — bejártuk a börtönöket, és a hol csak lehetett, és a hol hivatali hatóságunk megengedte, könnyitettünk a fegyenczeken, ma egyről, holnap másról, harmadnap többekről leszedtük a béklyókat ; de vájjon leszedtük-e azokat mégis oly nagy mértékben a rablókról, gyuj tógátokról, utonáll ókról, mielőtt jól megvizsgáltuk volna, hogy a börtönök falai elég erősek-e, hajdúink száma elég nagy-e és kellőleg fel vannak-e fegyverkezve? nehogy humanitásból a közbátorság koezkára tétessék. És ezen óvatosság egyetlen egy megye tekintetében volt szükséges, hátha az egész országban Tiszán innen, Tiszán túl, Dunán innen, Dunán túl egyszerre leszedik a béklyókat minden előintézkedés nélkül, ki veheti magára ezen felelősséget? Méltóztassanak figyelemmel lenni a büntetendő vétkesekre is. Ezek most egy kis testi büntetéssel megszabadulnak, ha ez ezentúl meg nem történhetik, hogy fognak bűnhődni ? Becsukatnak, ha van hová; de ha abban a helységben nincs börtön, elviszik a harmadik, negyedik helységbe, és a helyett, hogy egy pár órai szenvedés után szabadon ment volna, s utána láthatott volna a maga teendőinek, most hetek fognak eltelni, mig a maga akkor és akkor kiszabandó büntetését elnyerendi; és segítve lesz-e ez által rajta, nem tudom, sőt igen nagyon kétlem. De másrészt kérdem: hová fognak bezáratni ezen büntetendők? Ha vannak egyes börtönök, a hol az előleges vizsgálat alkalmával bezárandók, ám jól van; de ha azon szegény ember, a ki először hibázott, vétkezett, egy kis verekedés miatt olyan nép társaság közé fog tétetni, ahol zsiványok, rablók, gyújtogatok vannak együtt, nem lesz-e sujtóbb egész életére és káros lelkületére, erkölcsiségére ? A jogügyi bizottság mindezeket fontolóra vette, és azt mondotta a méltóságos főrendeknek, hogy mielőtt tovább mennének e dologban, azon kötelességünknél fogva, mely minket, mint törvényhozókat illet, közöljük a képviselőházzal és a korraánynyal, mely magát ezen tárgyban vele identifi- | cálja, és attól feltételezzük, a mit azután mondanak, további elhatározásunkat. Ez az ügy első stádiuma és rósz akarat, szándékos invectivák nélkül azt nem mondhatni, hogy itt a botbüntetés, a testi fenyíték fentartása mellett bárki szólott volna, mert bizony e tekintetben a felsőház a humanitásnak azon színvonalán áll, mint bárki más, de valamely csattanós rendelkezést, oly valamit kimondani, a mi szépen hangzik ugyan, de a minek nagy hatása nincs, vagy káros, vagy meszsze időre hat ki, ez nem lehet feladata a méltóságos főrendeknek. Most más stádiumban van a dolog. A t. jogügyi bizottság következetes magához, jelentésének első részében azt mondja: most is ragaszkodom ahoz, a mit akkor mondottam, most sem ajánlhatom a törvényjavaslatot a mólt. főrendeknek részletes tárgyalás alapjául. Nem tudom, jól fogtam-e fel a dolgot, de ezen kérdésen mi, a felsőház, túl vagyunk, most midőn visszautasítottuk a végett, hogy még egyszer vegye, tárgyalás alá, nem utasíthattuk más okból vissza, mint hogy most részletezze a törvényjavaslat egyes részeit, mit a jogügyi bizottság meg is tett. Világosabban szeretném kifejeztetni azon részét a jogügyi bizottság jelentésének, a hol nevezetesen az első pontban azt mondja, hogy a testi büntetés szüntettetnék meg mindenütt, hol különben eddig is már megszűnt; de facto igy áll a dolog; mert megszüntettetik a rendes bűnvádi perekben, "megszüntettetik, mint fegyelmi büntetés az állambörtönökben, megszüntettetik a hatósági börtönökben, a hol már megszűntetve is van. Es mindezeket ezen most hozandó törvény szünteti meg? Felelet: nem, hanem megszüntette — lehet mondani — a nemzet kifejlett szelídebb geniusa, mert ha viaszamegyünk csak 50 évvel előbbre és elgondoljuk, hogy mikép gyakoroltatott akkoriban a testi büntetés nem lehet nem örvendeni annak, hogy mi törvény nélkül oda jutottunk, hogy mindazon általam elősorolt esetekben többé testi büntetés nincs, az elsőt eltörölte az országbírói értekezlet második xésze, nem tudom í. 5. vagy 6. §-a által; a másodikat eltörölte egy ministeri rendelet, a harmadikat eltörölték a törvényhatóságoknál magok a bizottságok. Miről van tehát még szó? Fenmaradtak a rendőri kihágások, és azon kisebb vétségek, melyek rövid utón szoktak büntettetni, és erre vonatkoznak most a jogügyi bizottság bevezető szavai, de a me-