Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-24
XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 109 kik az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban, elvben és lényegben a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, ezt felállás által nyilvánítani. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek ezen törvényjavaslatot elvben és lényegben a részletes vita alapjául elfogadják. Következik a részletes tárgyalás Majthényi László báró jegyző' (olvassa a törvényjavaslat czímét, továbbá első és második %-át, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Azután olvassa a törvényjavaslat harmadik %-át). Tisza Lajos, a közjogügyi bizottság előadója: A jogügyi bizottságnak itt következő módosítása vau: (Olvassa a jogügyi bizottság jelentését). Lipthay Béla b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk !) Bár én a méltósáságos főrendi ház állandó jogi bizottságának minden módosítását átalában véve bölcseknek tartom, mégis kénytelen vagyok abbeli nézetemet kifejezni, hogy e részben e pontra vonatkozólag épen azokat, melyek ezen indítványozott módositványnak indokolására szolgálnak, nem tartom elegendőknek arra nézve, hogy engem e. módosítás szükségessége iránt meggyőzzenek. Nevezetesen c módosítás azzal indokoltatik, hogy ha jogos az, hogy felelősségre vonassák nemcsak a kinevezett, hanem a választott biró is, akkor jogos az is, hogy e törvény az esküttszéki tagokra is kiterjesztessék. Azt hiszem, hogy e felfogás téves alapokon nyugszik, mert nekem ugy látszik, hogy mivel a többi bírákat a felelősség ily alakban terheli, az esküttszéki bírák is e felelősség alá helyeztessenek. Ez ugy tűnik fel, mintha a fősúly arra fektettetnék, mintha a bírákra nézve e törvényjavaslatban valami becstelenitő foglaltatnék, minélfogva nem találkoznék majd senki, a kinek kedve lenne magát alávetni. Ennek ellenében azonban megjegyzem hogy igen is átlátja mindenki azt, hogy a törvénynek e rendelkezése csak arra szolgál, hogy a feleknek helyes garantia nyugtassák az iránt, hogy ügyeik igazságosan és a törvény értelme szerint intéztetnek el. Akkor tehát, midőn a törvényjavaslat e rendelkezését a többi bírákra nézve elfogadjuk nem teszünk egyebet, mint garautiát nyújtunk a feleknek. Már most hogy az esküitekre vonatkozólag ugyanazon garantiák foglaltassanak a törvényben, és hogy nem foglaltatnék ezen intézményben magában nagyobb garantia, mint a törvény ezeu rendeletében, az, nézetem szerint, nem áll. Nem akarom az esküttszék lényegét magyarázni, jobban méltóztatnak azt tudni a méltóságos főrendek; de tény az, hogy az esküiteknél — ha részökről átalában feltehető a vétkes törekvés — ezen törvényben foglalt bűntények és fenyítési pontozatok alaposan alkalmazhatók nem lennének. Mert miben áll az esküiteknek Ítélete? Az esküiteknek ítélete csakis az illető vádló által eléjök terjesztett tárgyra vonatkozólag kimondott ténykérdés fölötti határozat, és e határozat nem más, és azt nem lehet egyébre alapítani, mint épen arra, miként ő nagyméltósága mondotta, saját lelkiismeretének sugallata. Ha ítélete igazságtalannak látszik is, ezért kárhoztatni semmiképen sem lehet, mert téves felfogás miatt feleletre nem vonható. De azt méltóztatnék tán mondáin, hogy a felfogás érdekből vagy tán határozott vesztegetésből eszközöltetik. Kérem, ha vesztegetés utján eszközöltetett is, én ezen törvényekből nem olvasom ki azon lehetőséget, hogy valaki azért, ha be is bizonyittatnék rá, hogy ő magát megvesztegettette, az iránt, hogy ítéletét- megmásítsa, ezen törvények alapján elitélhető lehessen oly mértékben, mint elitéltetik az illető, magának a vétségnek súlya alatt. És én e tekintetben hivatkozom egész Európa példájára. 0 excellentiája, ki annak adatait bírja, bizonyosan tudni fogja azt, hogy a vesztegetéseknek bebizonyított tényei vajmi kevesek; a vesztegetés önmagában meglehet hogy gyakori, de bebizonyított tények légritkábbak, s még akkor is, ha azok kiderittetnek, csaknem soha sem büntettetnek meg irott törvények által, hanem inkább magának a vétségnek erkölcsi súlya által. Hivatkozhatnáni e tekintetben példákra, melyek mindannyiszor kitüntetik azt, hogy az illetők gyakran nem is várták be a törvény súlyát, hanem önmagukra kimondották az Ítéletet, A szőnyegen levő törvényjavaslatnak az esküttszéki tagokra való kiterjesztésének alig lehet gyakorlati alkalmazása, mert ha áttekintjük a bűntetteket képző eseteket, akár a fegyelmi vétségek sorozatát, ugy csak is egyet találhatunk, mely az esküttszéki bírákra alkalmazást találna, s ez a megvesztegetés. De még ez sem a törvény betűjéből, hanem csak szelleméből magyarázható ; hisz maga a unnister ő nagyméltósága mondotta, hogy a fél* 15*
