Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

80 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Másként áll a dolog ma. Lehetetlen ugyanis i — és ebben, azt hiszem, főispán társaim, egyet I sem véve ki, egyet értenek velem — lehetetlen, mondom, kegyelettel nem ismernünk el, hogy a mostani országgyűlés előkészülete tekintetéből egybehivott megyei, úgynevezett ad hoc bizottságok a politikai érettségnek, higgadtságnak, méltán ylatnak annyi jelét adák, hogy én egy perczig sem tartózkodom kimondani, én egy perczig sem tartózkodnám megyéinket visszaállítani. Igen, de minő alapon? Az én 1861-diki megyémre kimondatott itt, mint már említem, az anathema; az 1848-diki megyék pedig magának az akkori törvényeknek tartalma szerint igazán csak ideiglenesek — ad hoc — voltak; sőt épen az ezen tárgyra vonatkozó törvények azt is rendelik, hogy a legközelebbi országgyűlés első teendője legyen a megyék rendezése. Minthogy tehát együtt vagyunk: lássunk hozzá, rögtön intézkedjünk, ha mindjárt per excerpta is; ha csak úgy is, mint az 1861-ben az igazság kiszolgáltatására nézve történt. Hiszen épen az 1848-ki törvények lehetővé teszik azt is, hogy stante diéta lehet törvényeket idő közben is érvényre emelni. Egy pár hét alatt készen lehetünk ily módon: s legalább e tekintetben meg lesz az ország nyugtatva; legalább egy provisorium meg lesz szüntetve, — és ez az, a mit ezekben mint Cicero pro domo sua mondók, mert bizony t irtósan ezen plus-minus csakugyan provisorius főispánságtól magam is szeretnék mielőbb megszabadulni. Sőt, ha igy járunk el, a legutóbbi kegy. kir. leiratnak is eleget teszünk: mert az is kötelességünkké tévé a XVI. és XVII. t. czikkek mielőbbi módosítását. (Helyeslés.) Ezt oly szükségesnek tartom, hogy azt nem csak itt mondom ma ki, hanem felsőbb helyeken is megemlítem nem egyszer, s megyém kebelében is megígérem, hogy erre működni fogok. A különbség köztünk és a képviselőház közt e tekintetben tehát csak abban áll, hogy ők erre pár hétre is czélszerünek látják visszaállítani az 1848-ki municipiumokat, mig ellenben mi azokat rendezve kivánjuk , de minél előbb visszaállítani. A mit a megyékre nézve mondék, hogy t. i. ezeket rendezve akarom visszaállítani: ez áll az én szempontomból a többi, most szőnyegen levő fontos tárgyra nézve is. Én nem tehetek róla, de a septemb. 20-ikai nyilatkozványt soha sem tudám másként értelmezni, mint hogy általa fölséges Urunk túl a lajtai tartományok alkotmányos jövőjét kezünkbe tette le. Hogy ezek az 1848-iki törvényeket, helyesen vagy nem helyesen. de úgy tekintik, mint a melyek mellett nekik lehetetlen velünk^ kiegyezkedni, az tagadhatlan. Midőn tehát Ő Felsége azt mondja : Gondoskodjatok lajtántúli testvéreitek jövőjéről is! én legalább arra ridegen azt felelni, hogy szívesen, de előbb állíttassanak föl azon törvények teljesen és tökéletesen most mindjárt, melyek irányában kezdetben bizalmatlansággal viseltetnek, nem tudnám. Sokszor lehete hallani: Készek vagyunk mindenre, mi becsületünkkel megfér; és ez arany mondat. De nem becsületben álló dolog-e az is, egy ily magas birodalomnak megfelelni, annyi nép jövőjére jótékonyan hatni, s igy az összes Európa báláját amazokéval együtt kiérdemleni ? — Ezért nem adjuk föl az 1848-ki törvényeket, csak újólagos életbeléptetésöket hozzuk a megváltozott körülményekkel egybehangzásba. Sőt mi leszünk az egyetlen nemzet, mely az 1848-iki intézményeket mutatis mutandis föntartja, míg azokat egyebütt mindenütt elmosta már a reactiónak nálunk — ha Isten ugy akarja — rajtunk erőt többénem vehető árja. (Helyes !) Híjába, nem lehet az többé, hogy mint hajdan, ha ilyesmit hozott föl az ember, könnyen azt adták feleletül in partibus egy pár ördög adta kifejezésben : „Mit nekem a német! csak én magam dolgait rendezhessem." Most e német sorsa is némileg a magyarnak vau kezébe letéve; ily esetben pedig lehetetlen, hogy az utolsó is ne érezze közöttünk föladatának fontosságát s ne igyekezzék annak magyar becsületességgel, ha kell, nagylelkűséggel megfelelni. De nem fárasztom a mltgos főrendeket tovább előadásommal. (Halljuk!) Csak azt jegyzem meg végül, hogy midőn mi a képviselőháznak általunk meg' nem támadott s meg; sem támadható föliratára nézve észrevételeket teszünk, s ezeket vele közleni kivánjuk az általa felállított követelmények alkalmazására nézve: akkor senkinek sincs eszében ez által egy hosszú üzeneti sorozatot idézni elő. Hanem meg azt kívánni, hogy, ez egyszer legalább, ki ne mondjuk egész tisztelettel mi is nézeteinket, s azt tenni föl, hogy ezt a képviselőház rósz néven fogja venni: merőben lehetetlen. Azért én is a mellett vagyok, hogy a jelen alkalommal, s addig, mig tovább mennénk, e dologban nézeteink akként közöltessenek vele, mint azokat Gziráky János gr. ő excja tévé le a ház asztalára. (Hosszas éljenzés.) Elnök: Hogy a mltgos főrendek figyelme ki ne fáradjon és az ülést tovább tarthassuk, jó lesz tán az ülést néhány perezre fölfüggeszteni ? (Helyeslés.—begyed órai szünet.) Scitovszky János hg-primás: A képviselőház második fölírati javaslatában nem találuk egyebet, mint az elsőben foglalt s a főrendek által már előbb is módosított érveknek ujabb ismétlését. Midőn fölséges Urunk s Királyunk nem csak a trón magaslatáról biztositja függ-etlenségünk és