Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-14

54 XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Sőt ugy vagyok meggyőződve, hogy most még sokkal kevéshbé szükséges részünkről a külön fölirat, mint volt az első felirat alkalmával: mert azon előzékenység, azon készség, melylyel a képviselőház a közös viszonyok megállapítását s az 1848-ki törvények némely részeinek átvizsgálását már is munkába vette, ezen készség még azon aggodalmakat is kell, hogy teljesen megszüntesse, melyek a képviselőház első felirata után egy és más tekintetben netalán még fönmaradtak volna. Azonfelül kiemelendőnek tartom még azt is, hogy mivel a képviselőház második föliratában a korona jogai iránt a legmélyebb tisztelet van kifejezve ; mivel e fölirat elejétől végig a legvalódibb loyalitás és legőszintébb bizalom hangján van irva: ennek folytán a jelen esetben a felsőháznak azon természetes és törvényes hivatása is fölöslegessé válik, melynél fogva az alsóház követeléseit mérsékelni, föliratainak hevét enyhíteni szokta. Mert ha valaki, én mindenesetre aggódni tudnék, méltóságos főrendek, oly egyoldalú eljáráson, mely a nemzet jogaival századok óta egybeforrt korona jogait valamikép csorbítani törekednék; valamint az sem nyugtatna meg, ha az ausztriai tartományok alkotmányosjogai a magyar nemzet politikai életének teljes elszigetelése által lehetetlenekké tétetnének vagy csak nehezíttetnének is: mert meg vagyok győződve, hogy az 0 Felsége közös uralkodása alatt élő összes nemzetek anyagi és szellemi jólléte csakúgy eszközölhető, ha saját nemzeti életökből kifolyó, de egymástól nem függő alkotmány alatt élvén, a fejedelem közösségéből származó közös érdekeiket saját alkotmányos orgánumaiknak érintkezésével tartják fen és intézik el. (Helyes!) A képviselőház fölirata teljesen megnyugtató: míg benne egyfelo'l a jogfolytonosság tényleges fentartásának szükségességét nem csak politikai érvekkel, de világos törvényekkel is indokolva látom, másfelől a korona iránti elismerő tiszteletet, a közös ügyek méltányos elintézése iránti készséget is fölismerem, mint megannyi biztosítékokat arra nézve, hogy a mily őszinte bizalommal viseltetik a nemzet az egész birodalmat alkotmányosan kormányozni kivánó fölséges királyához, ép oly nyíltsággal jelöli ki mindazon törvényes módokat, melyek az általa hőn óhajtott, s a felségi és nemzeti jogok kölcsönös tekintetbe vételével eszközlendő kiegyezkedésre vezethetnek. Tekintve végre azt, hogy a két ház külön fölirataira érkezett kegy. kir. leirat nem az országgyűlés két. házához külön, hanem együtt magához, e két házból álló törvényhozó testülethez van intézve, s ennélfogva a mi részünkről is az együttes föllépés válik illővé, kivánatossá : tekintve mindezeket, a képviselőház föliratát elfogadom. (Elénk éljenzés). SzéCSen Antal gr.: Méltóságos főrendek, nagyméltóságú elnök úr! Mélyen áthatva érzem magamat a szőnyegen forgó tárgynak fontosságától és komolyságától.; és ha ezen tárgy megítélésében nem kellene semmi másra tekintenem, mint a magyar alkotmányos közjogi elveknek vitatására és megállapítására, vagy ha a képviselőháznak föliratát csak ezen elvek kifejtéseként fogadhatnám el, mely semmi gyakorlati kérelemmel, semmi gyakorlati óhajtással összekötve nincs, nem maradna rám nézve egyéb hátra, mint e fölirathoz járulni: mert a mennyiben a magyar államjognak és egyj átalában az alkotmányos közjognak elveit foglalja í magában, ezen elvek olyannyira tisztán és szabatosan vannak kifejtve, hogy azokhoz szó vagy ellenvetés nem férhet. És igy, ha ezen fölirat akár | I. Lipót király és császárhoz az akkor megszüntetett j alkotmány visszaállítása végett, akár II. Lipóthoz, ' Il-ik József császárnak a népek szerencséjét előmozdítani óhajtó, de az alkotmányos határokat nem tisztelő korszaka után, akár dicsőült I. Ferencz királyhoz az ország törvényeinek egyenesen a kormánytól eredt megtámadása folytán indítványoztatott volna: teljesen indokoltnak, kimerítőnek és a viszonyoknak megfelelőnek találnám azt. és kész volnék egész kiterjedésében csekély szavazatommal pártolni. De azon kérdést bátorkodom a mélt. főrendekhez intézni, vajon a mostani országgyűlés egyedül és kizárólag jogfentartási téren, a jogfolytonosság fentartásának terén áll-e? Jutott-e ezen országgyűlésnek csak azon szerencsés föladata, mely előbbi időkben a kormányok alkotmányellenes lépései után országgyűléseinkre várt, midőn nem kellett többet tenni, mint országgyűlési határozatok által erélyesen sürgetni a megsértett törvények életbeléptetését? Nem azon állásban van-e ezen országgyűlés, hogy jelenleg más kérdéseket is meg kell oldania, miután a törvényes állapot helyreállítása, kijelölése mellett még mindazon viszonyok is függőben vannak, melyeknek elintézését a haza és birodalom legfőbb érdekei sürgetőn követelik ? Midőn O Fölsége ezen országgyűlést összehivta, kétségkívül a haza iránti rokonszenv és alkotmányos érzete vezérelte; de midőn a nemzet jogait helyreállítani kivánta, kijelentette egyszersmind, hogy a birodalom szervezete ezen kérdés megoldásával összefüggésben áll, (Helyeslés) kijelentette hogy a birodalom alkotmányos intézményeit mind, addig fölfüggesztette, míg a magyar országgyüléjogainak és érdekeinek a többi országokéival öszs hangoztatására módot talál. És igy, m. főrendeknem pusztán legisticus, hanem nagy elvű, elhatározó, politikus kérdés előtt állunk. Minthogy pedig a képviselőház fölirata a kérdésnek ezen oldalát teljesen mellőzi; minthogy a