Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-132

CXXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 923: következéseit is vizsgáljuk. Az európai viszonyokban általában rósz hangulat létezik a jövendőre nézve, s hogy Európa összes kapitalistái nem igen biznak a jövendőbeli béke feutartásában, hogy ez áll, nem szükséges más, mint különösen Francziaországra tekinteni, és az oda való banknak viszonyait mindenképen taglalni. Ez most mindazok után, mik Európában történnek, legbiztosabb fokmérője a vállalkozási szellemnek és azon bizalomnak, mely egyátalában a vállalatok iránt létezik. Mit tapasztalunk ott több, mint két esztendeje ? A bank pinczéjében ezer millió franknál több van !aranyban és ezüstben letéve; de ezen roppant és hallatlan összeg, melyre példa nem is találkozik , ezen roppant mennyiség, különösen júniusban és júliusban felemeltetett 1240 millióra. Ez legjobb tanulság, hogy mily szellem uralkodik Franeziaországban a vállalatok irányában, ez pedig, és a kapitalista átalánosan kosaiopolita ; ő hazát és nemzetiséget nem ismer, sőt azt lehet mondani, hogy ő a világrészt sem veszi tekintetbe : csak oda néz, hol pénzét biztosan és jó kamattal elláthatja és elhelyezheti: ez iránt most meg vannak győződve azausztriai birodalomra, sőt különösen Magyarországra nézve. Ide hozzák tehát mostpénzöket. Ez előnyöket fel nem fogni, sőt e tekintetben könnyebbséget nem nyújtani, s különösen a jelen perezet erre fel nem használni: hiba volna. Miután e szerint magokra a kérdésekre, melyeket magamnak kitűztem és melyek különösen jelentésünk főpontjait képezik, megfeleltem, ha nem élek vissza a mélt. főrendek béketürésével, még némely tárgyakra szeretném figyelmöket irányozni, melyek különösen a jelen napokban, és nevezetesen saját viszonyainknál fogva nagyon lényegesek lehetnek. Teszem ezt annyival inkább, mivel mélyen érzem, mi nagy felelősség jár e kérdés eldöntésével: „Nihil de nobis sine nobis," mert mi magunk felett a leglényegesebb dolgokban intézkedünk és végezünk. Meg vagyok győződve, hogy e végzés hasznos nem csak reánk nézve, kik főkép képviseljük a földbirtokot; de egy egész országnak, hazánknak felelősek vagyunk sáfár kod ásunkkal; sőt nem egyedül hazánk, hanem az egész civilizált világ ránk néz és várja, hogy mi, kik nemzedékről nemzedékre a pénzzel sáfárkodáshoz nem értettünk, és kik sok és igen éles panaszokat emeltünk azok ellen, mik felettünk és ellenünk épen pénzbeli viszonyainkra vonatkozólag történtek, ezek most várva várják, hogy miként fogunk mi magunk felett intézkedni, és szerencsésebbek leszünk-e most a módok és eszközök megválasztásában, mint azok voltak, kik hazánkban e helyen minket megelőztek. A vasúti viszonyok, mint közlekedési eszközök, az előbbi évtizedekben még az egész oontinensen, lehet mondani, ellenszenvvel találkoztak ; a vasutakat egy rendkívüli hatalmú óriásnak tekintették, melylyel szembe állani s a melylyel megküzdeni egyik nemzet sem mert. A legnevezetesebb államférfiak is tévedésekbe estek ezen eszköz megítélésében. Hivatkozom két nevezetes állításra. Egyik egy mélyen tisztelt, idő előtt elhunyt hazánkfiától származik, t. i. gróf Dessewffy Aureltől, ki által a negyvenes években legelőször volt az országgyűlésen a vasutak kérdése megpendítve, és ki az e részbeli diseussióknál azon nyilatkozatot tévé, miszerint a vasútnak összeköttetési eszköz gyanánt Magyarországban alkalmazása sokkal drágább, hogysem ennek kedvező eredménye lehetne az országra; arra pedig, hogy oly tömegesen bevándorolnak majd a külföldi pénzerők, hasonlókép számítani nem lehetett. Még feltűnőbb Thiers, franczia államférfinak a harminczas években a franczia kamarában a vasutak iránt tett nyilatkozata, a ki azt állitá, miszerint azok legfelebb kéjutakra és mulatóhelyeknek a fővárossal összekötésére, de soha olyanoknak nem illenek, melyeknek kereskedelmi tekintetben jövője lehetne. És harminez évvel későbben Franeziaországban már mi lőn ennek következése ? Csak 30 évvel később létezett Franeziaországban 14 ezer kilométer teljesen kiépített vasút és fordítva lőn ezek építésére 8 miliárd frank; de a mi ennél még sokkal több, Francziaország, a mely 183 7-38-ban nem volt képes még saját vasutainak kiépítéseire magának a szükséges pénzt saját erejéből megszerezni, hogy példát mondjak, a mely azon időben a St.-Etienneből Lyonba vezető vasútnak befejezésére 20 millió frankot saját erejéből kiállítani képes nem volt és e végett a csatornán tul angol kapitalistákhoz fordult: ugyanazon Francziaország az utolsó 30 év alatt eg-ész hálózatát minden irányban kiépítette ésareájok szükségelt tőkéket saját hazájában előállította, még azonfelül egy évtized óta külföldi vasutakra való beruházásba évenkint négyszáz millió forintot költ. A vasutak felköltik a jóllétet, és különösen akkor, ha czélszerüen vezettetnek, egyik a másikat ápolja és elősegíti. így történt Franeziaországban: a vasutak részvényei 5 — 8 —10, sőt 15 százalékot jövedelmeznek évenkint, és különösen ha oly roppant kiterjedésben készülnek és léteznek egy országban, mint Franeziaországban, hathatósan előmozdítják a nemzeti jóllétet és erőt. Igen sok mondani valóm volna még, különösen olyan, a mi reánk vonatkozik, miután a mi népünk földmivelés után nyeri úgyszólván egész existentiáját; lehetetlen azonban, hogy a mélfc. főrendeket még egy körülményre ne tegyem figyelmessé.