Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-131

OXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 613 a vallásfelekezetekre nézve csak abban állhat, hogy minden vallásfelekezet, saját hitelvei alapján, saját egyházi törvényei szerint, szabadon és akadálytalanul élhessen. Ha már az előttünk fekvő törvényjavaslatot az imént mondottak alapján tekintem, én épen a jogviszonosságot nem találom fel annak több szakaszaiban a katholikusokra nézve, a miért is én a törvényjavaslat elfogadásához nem járulhatok. A mi különösen a vitatkozás tárgyát képező 12. §. határozatát illeti, kérdem, mélt. főrendek, miként áll a szerint a jogviszonosság a vegyes házasságra kelő, vagy abban élő katholikus félre nézve ? Neki egyháza azt parancsolja s köti lelkiismeretére, hogy minden gyermekeit saját katholikus vallásában nevelje. Ezen vallásos lelkiismeretét terhelő parancsát egyházának a kath. házasfél ezen 12-ik szakasz határozatánál fogva nem teljesítheti : mert midőn ezen szakasz ridegen rendeli, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk atyjoknak vallását kövessék, egyszersmind a szülőknek meg nem engedi, hogy gyermekeik vallása felett különös egyezkedés folytán máskép rendelkezhessenek, mert az ezen határozattal ellenkező bármely szerződés vagy rendelkezés érvénytelennek, jogerőtlennek nyilvánittatik, mi által a katholikus fél a lehetőségtől is elesik, oda hatni, hogy egyházának érintettem törvényét megtarthassa. Más országokban, különösen Baiorhonban, Poroszhonban, Szász és Würtemberg országokban, de még Cislajthániábanis, holaz interconfessionalis kérdések oly szenvedélvességgel tárgyaltatnak, a házas feleknek ezen rendelkezési joga jövendő gyermekeik vallása iránt világosan elismertetik, s az állam csak azon esetre rendelkezhetik a gyermekek nevelése körül, ha a felek egyesség utján vagy nem akartak egyezkedni, vagy ezt tenni elmulasztották; éne tekintetben több jogát az államnak nálunk sem ismerhetem el. Az államnak mindegy, a bevett vallások közül bármelyikben nevelik is a szülők gyermekeiket. Neki az egyik vallás épen oly jó, mint a másik. Miért akarja tehát meggátolni, hogy a vegyes házasságra lépő felek lelkiismeretök sugallata, vagy tetszésök szerint ne neveljék minden gyermekeiket vagy a katholikus, vagy a prot. vallásban? miért tiltja meg, hogy a szülők ez iránt egymás közt egj^ezkedhessenek ? miért tiltja meg az által, hogy minden, ezen egyezkedésre vonatkozó szerződést jogerőtlennek nyilvánít, holott az ily egyezkedés és szerződés által az állam czéljai épen nem érintetnek, annál kevésbbé gátoltatnak ? A hol az állam érdeke kezdődik, ott lépjen az csak actióba. Erdeke ugy kivánja, hogy a családok kebelében czivakodások ne támadjanak a gyermekek vallási nevelése miatt. A hol tehát a vegyes házassági szülők az iránt, mily vallásban neveltessenek gyermekeik, előre nem rendelkeztek, ott, s csak ezen esetre határozzon az állam. Miután a hármas bizottmány javaslata a szülők ebbeli rendelkezési jogát épségben tartatni óhajtja, a bizottmány véleményét helyeslem, mint olyant, mely a jogviszonosságnak a kath. félre nézve inkább megfelel. A reversalisokról az mondatott, hogy azok mind kicsikartaknak tekintendők, s hogy az előttem szóló mélt. főispán úr egy szabad elhatározás szülte reversalist sem ismer. Én megengedem, hogy lehettek kicsikart reversalisok: de az nem áll. hogy mind ilyenek voltak : én tapasztalásból az ellenkezőről vagyok teljesen meggyőződve. A mi a kath. egyháznak szivtelenségérői felhozatott, mely állítólag- az által gyakoroltatik, | hogy a kath. egyház a vegyes házasságokat győi löli, a vegyes házasságra kelő vagy abban élü j kathoíikusok pedig az egyház igaz híveinek nem j is tekintetnek, tőlük a szentségek megtagadtatnak, | az áldás elvonatik a papok által: ezekre nézve I megjegyzem, a kath. egyház soha el nem titkolta, | miszerint a vegyes házasságokat nem helyesli, ; hanem csak tűri. mint a kisebb roszat, még i roszabb meggátlása miatt. De hiszen a vegyes | házasságokat a protestánsok sem szeretik. A kath. I egyháznak megvan a maga fegyelme, melynek ! megtartását épen ugy követeli híveitől, mint | követelik saját egyházuk fegyelmére nézve az öveiktől a protestánsok. A kath. egyházban a szentségeknek nem urai, hanem csak kiszolgál| tatói a papok, a szentségek ura maga az Isten, I kinek, s az Isten nevében parancsoló egyháznak | a szentségek kiszolgáltatása körüli rendeleteit a j papok tartoznak megtartani, tehát tartoznak a j hívektől követelni, hogy a szentségek felvételére | megkívántató kellékeket, ha azokban részesülni | akarnak, teljesítsék is. A szentségek kiszolgáltal tása nincs a papoknak kénye-kedvére bizva, hanem ezért felelősek magának az Istennek. (Szavazzunk /) Elnök: Ha azok, a kik fel vannak írva, eli állanak, akkor szavazhatunk. Lipthay Béla b.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Nagy napot ülünk ma, mert ezen fényes discussió fonalán a szabadság zászlaját azok által látjuk magasan lobogtatva, kik eddig csak nagyon tartózkodva csatlakoztak ama zászlóhoz, melyre a jelenkor az „in hoc signo vinces" jelszót tűzte fel. Es a mennyire őszintén örvendek ezen nagy győzelemnek, melyet a szabadság eszméje nyert, mégis be kell vallanom azon gyarlóságomat, hogy én közelebb állok azokhoz, kik nem hogy fenhéjázó eszmék által ringattatnák ma-