Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-129
592 CXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. nek, jóllehet talán meggyőződésünk más eredményre vitt volna bennünket a szavazásnál; miután mintegy ugyanazon elvet fejtett ki a küldöttség is, mert az a törvényjavaslat vizsgálására volt kiküldve s jelentésében sem terjeszkedett ki az egyes pontokra, bár ezt megbízásához képest tehette volna: bátor vagyok azon inditványnyal elő állani, hogy ezen törvényjavaslatot igy, a mint van, en bloc fogadjuk el a nélkül , hogy az egyes pontokat felolvassuk. (Felkiáltások: Nem lehet!) Ha mi meggyőződésünket alárendeltük s átalánosságban elfogadtuk az egész törvényt, meglehet, hogy némelyek az egyes pontokra nézve véleményüket alárendelni képesek nem lesznek. Elnök: Mélt. főrendek! Részint a házszabályok tartalma, részint magának a dolognak fontossága nem engedik, hogy az e részbeli indítványt szavazás alá bocsássam. Ugy hiszem, pontonkint kell tárgyalni. A kik elég resignatióval birtak a törvényjavaslatot elvben és lényegben elfogadni, a részletekre nézve is fognak ily resignatióval birni. Sztáray Antal gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat bevezetését, mely észrevétel nélkül elfőgadtatik. Olvassa az 1. §-t). Pap-Szilágyi József püspök: A hol ezen szakaszban azt mondatik, hogy a törvények az országban lakó minden más ajkú nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadassanak, én ezt a kormány átalános rendeleteire nézve is ki szeretném terjeszteni, hogy t. i. ne csak a törvények adassanak ki hiteleles fordításban, hanem a kormánynak átalános rendeletei is. (Maradjon!) Ezen rendeletekre nézve szintén azon szükség forog fen, mint a törvényeknek minden nyelven való kihirdetésére nézve. Én tehát nem látok okot arra. hogy a törvényrendelete ide is ki ne terjesztessék. (Maradjon!) Simor János herczeg-primás: Én ellenkező nézetben vagyok : mert ha a minisztérium valamely átalános rendeletet bocsát ki, azt nem a néphez intézi, hanem a törvényhatóságokhoz ; már pedig épen ezen törvényjavaslat szerint minden törvényhatóságban kell lenni valakinek, a ki a magyar nyelvet érti. (Átalános helyeslés.) Elnök: Az 1. §. tehát változatlanul elfogadtatik. Sztáray Antal gr. jegyző (olvassa a 2. §-t.) Pap-Szilágyi József püspök: Csak egy szócskára nézve kérek kedvezést. Itt t. i. ezen szócska van : „vitethetnek." Én ezen szó helyett azt kivánnám tenni: „viendők," még pedig analógiában a 20. §-al, a mely igy szól. (Olvassa a 20. §-t. Maradjon!) Engedelmet kérek, hogy motiváljam ezen előterjesztésemet. Kétségtelen, hogy a törvényhozás a 2-dik §. által a nemzetiségeknek kedvezést akar nyújtani; de ha ezen kedvezés ugy fejeztelik ki, hogy ezen szó tétetik: „vitethetnek,* ez által nem éri el czélját a törvényhozás: mert ha a megyei bizottságok egy ötöd része kívánja a jegyzőkönyvet a maga nyelvén vitetni, akkor a megyei bizottság többsége vagy elfogadja ezt, vagy nem. Ha nem fogadja el, akkor azon nemzetiség a törvény ezen jótékonyságában nem fog részesülni. De ha határozottan kimondatik, hogy „viendő," akkor ezen eshetőségnek eleje van véve. Kérem tehát a mélt. főrendeket, méltóztassanak ezen igen ártatlan kedvezményt megadni. Szápáry Gyula gr.: En ugyan óhajtottam volna, hogy ily czimü törvény soha törvényköny| vünkbe be ne igtattassék, mely alapját veti meg I jogtalan igényeknek és számos csalódásoknak; és ámbár szükségesnek látom, hogy rendeztessék a ' nyelv kérdése hazánkban, hol oly sok ajkú népek | laknak, melyeknek minden tagját én különben magyar embernek tartom; de kívánom, hogy ezen ; törvényjavaslat csakis a nyelv kérdésére, szorit! kőzzék. En ellenkező nézetben vagyok előttem szólott püspök úrral a 2-ik és 20-ik §-ra nézve, és ! azt kivánnám, hogy épen a hosszas és költséges eljárás kikerülése végett két ötöd kivántassék, és ne egy ötöd. (Helyeslés.) Tomcsányi József főispán: Azon sajátságos helyzetbe jutottam, hogy nekem még védenem kell a törvényjavaslatot: de kénytelen vagyok felszólalni. Ezen szó: „vihetik, 1 " azt fejezi ki, hogy ha egy ötöd elhatározza, akkor vihetik azon nyelven, és ha nem határozza el, nem kell vinni. Ha ellenben azt mondjuk : „viendő,' 1 akkor kell a jegyzőkönyvet azon nyelven vinni; a törvény pedig e tekintetben szabad tért kivan engedni a különböző ajkú nemzetiségeknek: mert az is megtörténhetik, hogy elhatározzák, hogy a jegyzőkönyvet más nyelven is viszik, és utoljára belátják, hogy jobban cselekesznek, ha csak egy nyelven ! viszik a jegyzőkönyvet: mert ha nagy munka már egy nyelven vinni jegyzőkönyvet, mennyivel naj gyobb munka két vagy több nyelven vinni. Én ! tehát ugy gondolom, ne kény szentsük a megyei bizottságokat, hogy akár tetszik, akár nem, több nyelven tartozzanak vinni a jegyzőkönyvet, hanem csak akkor történjék ez, ha ők akarják. Különben engedményképen elfogadnám, hogy e helyett „vitethessenek"", ez tétessék: ,,viendők," csak hogy akkor ne egy ötöd, hanem nagyobb rész határozhassa csak el, hogy más nyelven is „viendők" a jegyzőkönyvek. (Helyeslés.) Ujfalussy Miklós főkapitány: Hm nagyon óhajtanám, hogy mindenki közülünk megnyugI tátva távoznék innen, és nagyon óhajtanám, hogy
