Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-129
CXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 585 ségei vannak. De az isteni gondviselésben bizva, mely hazánk tágas határain belül több ajkú népet honosított, mely létünkről mindeddig gondoskodott, a haza oltárán hozott közös áldozattal sok vihart elhárított, s országunkat megmentve, a népek történetét hazánk történetével egybeforrasztotta, hazánk s annak összes népei sorsa felett őrködött, meg vagyok győződve, hogy a viruló szebb jövő áldása mindnyájunkra ki fog terjedni, shogy vezér-szereplő hazánkfiai arra intézendő nagylelkű közreműködése által, hogy ezen kérdés megoldásánál mind az, a mi az ország egységének, alaptörvényeinek s a kormányzati főelvek sérelme nélkül engedélyezhető, meg ne tagadtassék, a mutatkozó nehézségek is legyőzve lesznek. Azon kegyelet érzetével, melylyel hazánk mérv-adó elvei s állami hivatási irányában egy részről, és a népek, de különösen szerb nemzetem természet s örök jog adta érzelmei irányában más részről viseltetem, áthatva, nem titkolhatom azon meggyőződésemet, hogy a fentebbi czél legbiztosabb támaszait a népek közös és hazafias érzületében leli; s e végből óhajtanám, ha a napirenden lévő törvényjavaslatban, miután a magyar nyelv kitűnő állása máris elegendőleg biztosítva vagyon, nem csupán egyéni, de nemzeti jogosultság eszméje alapul elfogadva, mindazon megszorítások, melyeket a haza egysége s főkormányzati elvei szükségkép nem kívánnak, gondosan mellőztettek volna, óhajtanám, haahonunkban élő nyelvek használata iránt már fenálló gyakorlat, mely, mint tapasztaljuk, a közélet fejlődésének mindeddig kárára nem volt, jelen törvény által rendezve, s nem korlátozva , üdvösen fejlesztetett volna, óhajtanám, ha az egyházi hatóságok ügykezelési nyelv tekintetében is érintetlenül hagyatnának. A javaslatnak erre vonatkozó intézkedését sérelmesnek tartom, mert ez által a fenálló és előbbi törvények által biztosított egyházi önkormányzat megszorítást szenvedne. Óhajtanám végre, de szükségesnek is tartom. ha a nyelv szabad használata által feltételezett és szükségelt ügykezelés lehetősége és gyorsítása nemmagyar ajkú honfiaink alkalmazása a kormányzás minden rétegeiben és a javaslatnak erre vonatkozó , de határozottan kifejezendő rendelkezése tettleg foganatosíttatnék. Mindezt a törvényjavaslatban nélkülözvén, a javaslatot ez okból nem pártolhatom. A mi különösen a szerb nemzet jogait és igényeit illeti, melyek királyi váltság leveleken alapulnak , és mint történeti és törvényes igények is különös figyelmet érdemelnek, és az 1861. évben tartott nemzeti congressus határozataiba foglalva és kellőleg indokolva a magas trón A FŐRENDI HÁZ NAPLÓJA. 186V»és kormány ótalma alá terjesztettek: kötelességemet teljesítve ki kell nyilatkoztatnom, hogy ezen igényeket a jelen törvény által sem érintve, sem kielégítve nem tekinthetem, és e részben azon megnyugtató reményben élek, hogy ezen határozatok az 1861. évi országgyűlésünkhöz intézett legkegyelmesebb királyi leirat, és a magas kormány nevében adott azon nyilatkozat értelmében különös előterjesztés tárgyát képezendik. Pap-Szilágyi József püspök: Nmélt. elnök! mélt. főrendek! Szólok ezen törvényjavaslathoz azért is, mert én a románok püspöke vagyok, azon nép püspöke, melynek nyelvét Magyarországban három millió beszéli. Ezelőtt huszonegy évvel a magyarországi törvényhozó testületnél én is közreműködtem azon törvények alkotásában, melyeknek ez a czítne: „A magyar nyelv és nemzetiség tárgyában." Huszonegy év óta ime eo-y másik törvényjavaslattal találkozom, a melynek egészen más a czime, t. i.: „A nemzetiségi egyenjogúság tárgyában", és ezt én haladásnak tekintem. Azonban, ha ezen törvényjavaslatnak tartalmát czimével összehasonlítom, nem lehet tagadnom, hogy ezen törvényjavaslatnak czime szintén az is lehetne : „A magyar nyelv és nemzetiség tárgyában", és — Cicero pro domo, charitas incipit ab ego — én ezt rósz néven egyátalában nem % r eszem ; sőt megvallom ünnepélyesen, hogy Magyarországból egyszersmind Romániát, Szerbiát, Germaniát, Szláviát nem lehet csinálni. (Helyeslés.) Bevallom, hogy Magyarország kiválólag a magyarok hazája, [Helyedés) és hogy ezt a földet az Isten a magyaroknak adta. (Helyeslés.) Ezen hazának neve a magyar neve, mert akár veszem a román Ungurt, a szláv Vengert, akár a germán Ungarn szót: ezen haza a magyartól neveztetik el. De midőn ezt ünnepélyesen s őszintén bevallom, szintén bevallom az igazságnál fogva azt is, hogy ezen országban a magyarokon kívül vannak más népek is, vannak nemzetiségek, mely nemzetiségek és népek „jus civitatum a-ot kaptak, és melyekre nézve a magyar államnak nem csak jogai, de kötelességei is vannak. (Helyeslés.) A magyar államnak azon nemzetiségek iránti kötelessége pedig abban áll, hogy azon nemzetiségek s népek iránt, melyek velünk együtt, a magyar nemzettel együtt az ország terheit viselik, minden időben egyesült erővel, a magyarokkal azt védelmezték, és mint tulajdon hazájokért mindenkor verőket ontották és fogják ezentúl is ontani, ezen nemzetiségek iránt a hazának igazságosnak kell lenni. Ezen igazságosságot pedig abban találom, hogy nem csak élni kell őket hagyni mint nemzetiségeket, hanem segíteni is kell őke", hogy nemzetiségöket kifejthessék. 74
