Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-14

42 XIV. ORSZÁGOS ULES. Czil'áky ,]ános gr. : Nmltsgu tárnokmester, mltsgos főrendek! Komoly föladatnak teljesítése várt reánk, minővel, ha átlapozzuk hazánk közjó- j gi történetének évlapjait, ar% találkozunk , midőn súlyos rázkódtatások után, eltűnve az 1861-ik évben múlékony röppentyű gyanánt fölcsillámló, de már is alkonyodtával elenyésző alkotmányos velleitásnak fénysugara, post varia fata, post tot diserimina rerum , ezen országgyűlésre összesereglettünk. Elutasithatlan postulatum gyanánt fekszik előttünk nagymérvű élet- és korkérdések megoldásának szüksége : hazánk alkotmányos érdekei határán is messze tulterjedőknek, melyek a pragmatica sanctión alapuló közbirodalmi kapcsolatnál fogva, mely a részek elválhatlanságát és föloszthatlanságát. együtt és egymással föltételezi, a közös védelemnek alapján a közbirodalomra magára is hatnak, és igy európai sulylyal biroknak, de azért mégis leginkább alkotmányunknak belszerkezetét anyagilag és szellemileg érdeklőknek megoldásának szüksége, a melyeket ignorálni, mellőzni, magunkat azokon túltenni, erkölcsi lehetlenség, törvényhozási állásunkat tekintve pedig polgári bú'n. Elénk emlékembe száll vissza ez alkalommal egy nagy tekintetű államférfinak több év előtt látnoki ihlettel mondott, a jelen idő körülményeire vajmi alkalmazható intése, mely rám, ki akkor 22 évvel ezelőtt legelőször teljesítettem főrendi tagsági kötelességemet, állandó benyomást gyakorolt, midőn ezen általam most is fiúi kegyelettel tisztelt akkori főkorlátnok, jelenben előttem ülő ország zászlósa (Majláth Antal gr.) a trón zsámolyánál figyelmeztetőleg monda : „Int az idő szellemének tiszta fölfogására és az elutasithatlan körülményekkel meg kell alkudnunk." Áthatva föladatunk nagyszerűségétől, e hongyülésre összeseregelve, körülálltuk a trónt, a honnan felséges Urunk és Királyunk ajkairól értesültünk atyai szándéka felöl. Epochalis nyiltszivüséggel szólott hozzánk a fejedelem; nagy tartalmú dús beszédének hatása, miként előttem mélyen tisztelt barátom, a békési főispán monda, nem hevenyészett lelkesedéssel szorultan maradt a terem szűk falai között, hanem a Kárpátoktól le az Adriáig , a legfényesebb palotától az utolsó viskóig mindenütt minden magyar kebelében élénk viszhangra talált. Nem is azért vala szükséges, akár az egyik, akár a másik háznak külön föliratot szerkeszteni, hogy ezen nyilatkozatnak súlyt kölcsönözve, hatását emelje, hanem egyedül azért, mert a törvényes eljárás és szokás ugy hozza magával, hogy midőn országgyűlési teendőkre összesereglünk, constatáljuk a helyzetet, állapítsuk meg a bajoknak orvoslási módját és jelöljük ki egyszersmind azon irányadó pontokat. a melyek, ha nem is hozandó törvényeknek, de legalább a törvényhozásban követendő eljárásunknak világító pharosául szolgáljanak. Külön felirat szerkesztését határozván el e ház , gyönge szavazatommal én is hozzájárultam, a „longum post me agmen idem peténtium" névsorához , enmeggyőződésem sugallatát követve, eltéről eg azon eljárástól, melyet, 1861-ben magam indítványoztam, és a ház elfogadott. Tartozom ez alkalommal enmagamnak és minden időben telhetőleg megőrzött meggyőződésem függetlenségének azzal, hogy mindenekelőtt ünnepélyesen elutasítsam magamtól azon, a múltkori tárgyalások alkalmával, bár egész átalánosságban fölhozott vádat, melynek czáfolásával akkor a m. főrendeket külön tartóztatni nem kívántam, mintha t. i. 1861-ben nem önmeggyőződésök sugallata vezérelte volna a főrendeket, hanem bármi nyomás vagy terrorismus hatása alatt cselekedtek volna. Tanúskodik mellettem az azon évi hongyülési napló is : hogy a királyi czimet illető, törvényes meggyőződésemen alapuló, az akkori első fölirattól eltérő nézetemet fölemlíteni és kellőleg hangsúlyozni el nem mulasztottam. Hasonló őszinteséggel kijelentem most is, hogy valamint én normális idők körülményei között, igenis a felsőháznak mérséklő szerepét mulhatlanul szükségesnek tartom: ugy akkor, midőn alkotmányos létünk törvény biztosította sarkelemeiben oly mértékben veszélyeztetik, mint az akkor tájban történt a minket absorbeálással fenyegető birodalmi parlament eszméjének rideg felállítása által, melybe ha sikerül vala bennünket terelni , tán Kosciuskóval immár felkiálthatnánk: „finisHungáriáé;" mondom, akkor, azt hiszem, egy szív dobbanására, egy ér lüktetésére van szükség, mely lelkesítse a törvényhozó testület mind két alakzatát, az akként veszélyeztetett alkotmány biztosítására, országos conclusum erejével is körülvértezze veszélyeztetett alkotmányunkat. Hasonló körülmények közt hasonló eljárást követni és a háznak tanácsolni, múlhatatlan kötelességemnek fogom tartani, sajnálván, de a fejedelem és a haza iránt híven teljesitett polgári kötelesség tiszta öntudatában tűrve, ha vagy némely elvbarátom visszatetszésével találkozom, vagy újra a hatalomhoz közel állóknak komor tekintetével kell mérkőznöm. De, hála a hon nemtőjének és Urunk Királyunk minden akadályokon messze felülemelkedő magasztos elhatározásának és azokon diadalmoskodni tudó nemes szándékának, mások a körülmények jelenleg: a szerencsétlenül sugallt, és még szerencsétlenebbül insceniroztatni szándékolt jogeljátszás, jogmegtagadás, beolvasztás és meghódítás elve mellőzve van. E helyett a jogfolytonosság alakilag nem csak el van ösmerve, hanem tényleg is