Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-127
560 CXXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. tanítók elbocsátásáról ugyan a Sörvényben sehol szó nincs, de igenis egész átalánosságban a tanítóknak elbocsátása akilenezedik fejezetben az illető megyei iskolai tanácsnak vindicáltatván, könnyen azon félreértésre szolgáltathatik alkalom, mintha a hitfelekezeti tanitók elbocsátása is ezen iskolai tanácshoz, tehát oly testülethez tartoznék, mely különböző vallásfelekezeti tagokból levén összealkotva, de magában minden felekezeten kivül állván, a hitfelekezeti iskolák érdekeit kellő figyelemben tar tani hivatva nincsen. {Fdkiálltások: Maradjon!) Ezen okoknál fogva tehát, jóllehet, már hallom, hogy a mélt. ház némely tagjának „maradjon ís-a meghúzza a halálharangot ezen bizottsági rnódositvány felett is. mégis bátor vagyok azt a mélt. főrendek figyelmébe elfogadás végett ajánlani, (Maradjon!) Cziráky János gr. : Ha méltóztatnak elfogadni a módosítást, akkor elállók. Tomcsányi József főispán: Én részemről nem fogadom el. Pap Szilágyi József püspök: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Én annál inkább szavazok a kalocsai érsek ő nagy méltóságával, mert tekintetbe kell venni azt, hogy nálunk a tanitók többnyire egyszersmind kántorok is, s mint kántorok a püspökök hatósága alatt állnak, részben pedig, a mennyiben az egyházat is tartoznak szolgálni , a püspöki hatóság a kántorokra is kiterjed. Ha ez nem találna hivatásának megfelelni, kötelességét teljesíteni, joga van őt kitenni : mert a püspöknek nem szabad botrányt egyházában tűrni. Azért ajánlom a mélt. főrendeknek, hogy ezen módosítást elfogadni méltóztassanak. Vay László gr: Nagymélt. elnök ! mélt. főrendek! A mit a kalocsai érsek ő exGellentiája méltóztatott mondani, hogy némelyek a vészharangot a bizottság javaslata irányában már meghúzták: én nem mondom, hogy mi húztuk meg, hanem igen is, a bizottság javaslata maga húzta meg magának a vészharangot, midőn a bevezetésben elmondja,hogy elfogadja ezen nagyhorderejű törvényjavaslatot, mely rég érzett hiányokat, a kor igényeinek megfelelőleg, pótolni van hivatva, s mégis egynémely pontoknál módosításokat kivan tenni, melyekre nézve azt mondja, hogy ezek csak stylarisok, de nem lényegesek. Ha valaki ezt kimondja, akkor maga húzta meg a vészharangot felette. Nem látom ugyan, hogy miután elvileg el méltóztattak fogadni ezen törvényjavaslatot, ezen stylaris tekintetből érdemes-e ezen vitát megújítani, miután ugy is előre látható, hogy a mélt. főrendek többsége meg van e törvényjavaslat korszerű, czélszerü és helyes voltáról győződve. A mi a kalocsai érsek ő excellentiájának jelen észrevételeit illeti, nem látok egyebet, mint egy kis zelusiát arra, hogy azon hatalmat, melyet eddig gyakorolt a néptanítók elmozdításánál, magának ezentúl is kizárólag megtartsa, melyet én részemről sokkal szivesebben látok védelmezve az országos bizalomból folyt minisztérium kezelése alatt. Wenckheim László b.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek ! Nekem átalában, mint a mnlt ülésben már kifejtettem, azon meggyőződésem van, hogy módosításokkal a törvények világossága és ereje nem öregbittetik. Én a törvényeket, ha azok szövegét a törvényben uralkodó elvekkel nem tudom megegyeztetni, elvi tekintetben meg szoktam támadni, de a módosításoknak nem szoktam oly nagy erőt tulajdonítani, mint mások által tulajdoníttatik. Nem akarom azt mondani, hogy a méltóságos főrendek módosításokat el ne fogadjanak. Mert a tapasztalás azt mutatja, hogy midőn bizonyos részről az elvek harczában nem érvényesíthetik okoskodásaikat, igyekeznek, legalább módosítások utján, megközelítőleg elérni czéljokat. A tapasztalás szintén azt mutatja, hogy a többség, mely azt óhajtja, hogy a törvény az ő elveiből induljon ki. védelmezi azokat , és azt szokta mondani, ha szerkezeti módosítás történik, akkor az világosságából és elvének erejéből veszt, s hogy azután különféle magyarázatoknak szolgáltat alapot. De egyátalában ugy szokott történni, hogy azon minoritás megnyugtatására, mely az elveket megtámadva látja, a majoritás mindig hajlandó változtatások elfogadására. Én részemről azért nem ragaszkodom annyira a módositványokhoz, mert azt gondolom, hogy midőn tegnap eldöntetett az elvi harcz, azért nem helyes ezt a törvényt itt oly ponton megtámadni, mely magának az elvnek megzavarására nyújthatna alkalmat, De ez esetben, midőn a cultusminiszter maga a hitfelekezetek jogát körülirta, azt gondolom, nincs ok arra, hogy ezen kereten belül határozati módosítás is meg ne engedtessék, annyival inkább, mivel ez által a kisebbség kívánalma is teljesíttetik, s annak aggodalmai megnyughatnak. Kérem a mélt. főrendeket, ha ugy látják, hogy ez által az ezen törvényen átvonuló elv meg nem támadtatik, méltóztassanak hozzájárulni. Ez több alkalommal történt a képviselőháznál és több alkalommal történt itt is; nem látom tehát át, miért ne vehetnék figyelembe azon érvet, mely itt elmondatott és melynek nagy súlya van, kivált akkor, midőn maga a miniszter iir is kijelentette, hogy ő is ugy akarja értelmezni, ámbár ő is óhajtja, hogy még ezen országgyűlés folyama alatt emeltessék törvény erejére. Nem látom — mondom — át, hogy miért ne teljesítsük e tekintetben az eltérést holott legújabb időkben is voltak,
